2016. február 24., szerda

Hogyan jut időm ennyi könyvre, olvasnivalóra?

Ha annyiszor kapnék egy ötszázast, ahányszor megkérdezték ezt már tőlem, jó darabig nem lennének anyagi gondjaim... Sőt, valószínűleg még egy könyvtárszobát alakítanék ki a már meglévő mellé. Tény, meglepően sokat sikerül olvasnom, még így, két kicsi lány mellett is. Ha röviden kellene válaszolnom a címben feltett kérdésre (márpedig legtöbbször röviden válaszolok) akkor csak annyi mondanivalóm van: áldott jó, türelmes gyerekeim vannak. :-) Persze azért nem ilyen egyszerű az élet.




Aki ismer, tudja, hogy a megrögzött olvasásmániám mellé társul még egy beteges rendrakás- és takarításmánia is, így aztán már valóban kivitelezhetetlennek tűnik, kivéve, ha ezt a gyermekek sínylik meg. Itt rögtön szeretnék mindenkit megnyugtatni, a lányaim boldogok, vidámak és a legkevésbé sincsenek elhanyagolva, köszönik szépen. :-)
A napjaim baromi pörgősen telnek, a könyveket pedig sok részletben olvasom. Annyira nincs rájuk időm, hogy képes vagyok a hajnali 3 órás szoptatás közben, félálomban is könyvet venni a kezembe. Minden elképzelhető lehetetlen helyzetben olvasok akár csak egy oldat vagy egy bekezdést: főzés, fürdés, sétálás, vasalás és pisilés közben is. :-) Amikor többet is van időm, az az altatás ideje. Miután ágyba teszem a két éves nagylányom, az a megszokott rituálé, hogy beteszem az ágyába a kezem, hogy átölelhesse, közben persze a másikban könyv van. Már csak az ügyetlen, egy kézzel lapozás mesterségét kellene tökéletesre fejleszteni.


Persze könnyebb volt a helyzet, amikor még csak Lili volt. A napunk úgy telt, hogy együtt mostunk, együtt főztünk, és jóformán akármilyen házimunkám volt, mindben segítségemre volt az én nagylányom is. Amikor elvégeztünk egy-egy feladatot, rendszerint játszottunk együtt, aztán kialakult egy olyan rutin, hogy egy bizonyos idő elteltével inkább egyedül játszott volna, ilyenkor csak mellé ültem és ott olvastam. S mivel nem akadályozott se főzésben, se vasalásban, se takarításban, a délutáni alvásidejét egy az egyben olvasással tölthettem, ha akartam (márpedig sokszor akartam). 


Most azért már kicsit más a helyzet, ugyanis egy hónapja gyarapodott a családunk Fannival. Így azért lényegesen nehezebb... Az egyik szenvedélyemből vissza kellett vennem, és a helyzet úgy kívánta, hogy ez a rendmánia lesz. Már nem pakolgatok ész nélkül a lányom után, úgy döntöttem, elegendő egy nap egyszer visszatenni minden játékot a helyére. 
S mivel a kicsim anyatejes, így eléggé helyhez vagyok kötve általa. Tekintve, hogy még nem állt be rendszer a táplálkozásában, van, hogy egy órán keresztül "kínoz", én pedig ebben az egy órában mozdulni sem tudok jóformán. Tekintve, hogy ezekben a percekben/órákban nincs lehetőségem mosni, főzni, vasalni, takarítani, csupán helyhez kötött tevékenységet végezni, még több alkalmam nyílik, hogy néhány oldalt olvassak az aktuális könyvből. 
Amikor "mama-nap" van, olyankor is viszonylag könnyű a helyzetem, ugyanis mama szívesen főz és játszik Lilivel helyettem, míg én csak fekszem Fannival, s mivel ő nem igényel még focizást, rajzolást, és nem mondja még óránként hatvanszor, hogy kezet/fogat akar mosni, így csak fekszem mellette, simogatom, etetem és olvasok. 
Igazán úgy tűnhet egyébként most a blogbejegyzésem alapján, hogy a napom csupa móka és kacagás, folyton olvashatok, ám ez koránt sincs így. Csak megtalálom a kiskapukat, és tudom, mikor akad szabad 2-3 percem, amikor gyorsan elolvashatok 1-2 oldalt (például amíg fő a tészta, mellette állva igen meghitt az olvasás). 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése