Ha annyiszor kapnék egy ötszázast, ahányszor megkérdezték ezt már tőlem, jó darabig nem lennének anyagi gondjaim... Sőt, valószínűleg még egy könyvtárszobát alakítanék ki a már meglévő mellé. Tény, meglepően sokat sikerül olvasnom, még így, két kicsi lány mellett is. Ha röviden kellene válaszolnom a címben feltett kérdésre (márpedig legtöbbször röviden válaszolok) akkor csak annyi mondanivalóm van: áldott jó, türelmes gyerekeim vannak. :-) Persze azért nem ilyen egyszerű az élet.
Aki ismer, tudja, hogy a megrögzött olvasásmániám mellé társul még egy beteges rendrakás- és takarításmánia is, így aztán már valóban kivitelezhetetlennek tűnik, kivéve, ha ezt a gyermekek sínylik meg. Itt rögtön szeretnék mindenkit megnyugtatni, a lányaim boldogok, vidámak és a legkevésbé sincsenek elhanyagolva, köszönik szépen. :-)
A napjaim baromi pörgősen telnek, a könyveket pedig sok részletben olvasom. Annyira nincs rájuk időm, hogy képes vagyok a hajnali 3 órás szoptatás közben, félálomban is könyvet venni a kezembe. Minden elképzelhető lehetetlen helyzetben olvasok akár csak egy oldat vagy egy bekezdést: főzés, fürdés, sétálás, vasalás és pisilés közben is. :-) Amikor többet is van időm, az az altatás ideje. Miután ágyba teszem a két éves nagylányom, az a megszokott rituálé, hogy beteszem az ágyába a kezem, hogy átölelhesse, közben persze a másikban könyv van. Már csak az ügyetlen, egy kézzel lapozás mesterségét kellene tökéletesre fejleszteni.
Persze könnyebb volt a helyzet, amikor még csak Lili volt. A napunk úgy telt, hogy együtt mostunk, együtt főztünk, és jóformán akármilyen házimunkám volt, mindben segítségemre volt az én nagylányom is. Amikor elvégeztünk egy-egy feladatot, rendszerint játszottunk együtt, aztán kialakult egy olyan rutin, hogy egy bizonyos idő elteltével inkább egyedül játszott volna, ilyenkor csak mellé ültem és ott olvastam. S mivel nem akadályozott se főzésben, se vasalásban, se takarításban, a délutáni alvásidejét egy az egyben olvasással tölthettem, ha akartam (márpedig sokszor akartam).
Most azért már kicsit más a helyzet, ugyanis egy hónapja gyarapodott a családunk Fannival. Így azért lényegesen nehezebb... Az egyik szenvedélyemből vissza kellett vennem, és a helyzet úgy kívánta, hogy ez a rendmánia lesz. Már nem pakolgatok ész nélkül a lányom után, úgy döntöttem, elegendő egy nap egyszer visszatenni minden játékot a helyére.
S mivel a kicsim anyatejes, így eléggé helyhez vagyok kötve általa. Tekintve, hogy még nem állt be rendszer a táplálkozásában, van, hogy egy órán keresztül "kínoz", én pedig ebben az egy órában mozdulni sem tudok jóformán. Tekintve, hogy ezekben a percekben/órákban nincs lehetőségem mosni, főzni, vasalni, takarítani, csupán helyhez kötött tevékenységet végezni, még több alkalmam nyílik, hogy néhány oldalt olvassak az aktuális könyvből.
Amikor "mama-nap" van, olyankor is viszonylag könnyű a helyzetem, ugyanis mama szívesen főz és játszik Lilivel helyettem, míg én csak fekszem Fannival, s mivel ő nem igényel még focizást, rajzolást, és nem mondja még óránként hatvanszor, hogy kezet/fogat akar mosni, így csak fekszem mellette, simogatom, etetem és olvasok.
Igazán úgy tűnhet egyébként most a blogbejegyzésem alapján, hogy a napom csupa móka és kacagás, folyton olvashatok, ám ez koránt sincs így. Csak megtalálom a kiskapukat, és tudom, mikor akad szabad 2-3 percem, amikor gyorsan elolvashatok 1-2 oldalt (például amíg fő a tészta, mellette állva igen meghitt az olvasás).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése