Szerző: Rain Arlender
Cím: Az élet esszenciája
Fordító: Kun-Béres Anikó
Kiadó: Syllabux
Kiadás éve: 2016
222 oldal
Fülszöveg:
"Természetkedvelő munkatársat keresünk. Magánytűrés kötelező, nagy láb előny."
Egy ilyen álláshirdetést olvasva az ember jobb, ha menekül. Aurorának azonban nincs sok választása - kénytelen belevágni.
Munkaadója egy whiskey lepárlót üzemeltető skót család. Munkahelye a szabad mező: se állatok, se növények, semmi valódi tennivaló. Munkaeszköze - és egyetlen hű társa - egy pár óriás méretű gumicsizma. Aurora dolga pedig, hogy a vidéket járja, és sejtelme sincs, miért fizetik.
"Már Rain Arlender első regényét, az Y-t is imádtam, de ezt olvasni olyan élmény, mintha Roald Dahl és P.J. Wodehouse társaságában poharazgatnék egy skót kastély kertjében, miközben úgy repkednek körülöttünk a történetek, mint a kések, vagy mint az éjjeli lepkék egy üveg kivilágított Rattray Old Garden Malt whiskey körül." - Kemény Zsófi, író, slammer
"Izgalmas, meglehetősen telt, lecsengése erős, karcos, mint egy jól eltalált blend." - Horváth Dániel, a Budapesti Operettszínház művésze
A borítóról:
A történetről:
Több fejezet után vált nyilvánvalóvá számomra: ez a könyv egy családregény, hatalmas mennyiségű humorba mártva. Ráadásul ízléses humorba, ami fokozza az élményt. A könyv stílusa azonnal megfogott, ezt csak tetézték a szórakoztató jelenetek, fejezetek. Már az elején egy fura képpel indít: egy sem külsőleg, sem belsőleg átlagos főhősnő, Auróra munkát keres, talál is neki megfelelőt: szereti a magányt és a lába is nagy. Ezek az előnyök ugyanis az általa talált álláshirdetésnél, melyre lecsap. Később nyilvánvalóvá válik számára, hogy semmi mást nem kell tennie, mint gumicsizmában sétálgatni. Ennek oka pedig megadja a legelső igazán ütős poént, amivel a történet megveszi az olvasót kilóra... ezután pedig csak jönnek és jönnek egymás után a humorosabbnál humorosabb jelenetek, és nincs olvasó, aki legalább egy szituációba ne tudná beleképzelni magát: legyen az akár egy abszurd szerelmi jelenet, vagy egy szókimondó és őszinte szüléstörténet.
A skót Rattray család híres az évek óta díjnyertes whiskyjük miatt, több generáción át lepárlót üzemelnek. Hogy mi a titkuk, azt mi és Auróra is csak az ő és Adam házassága után tudhatjuk meg.
Több fejezet után vált nyilvánvalóvá számomra: ez a könyv egy családregény, hatalmas mennyiségű humorba mártva. Ráadásul ízléses humorba, ami fokozza az élményt. A könyv stílusa azonnal megfogott, ezt csak tetézték a szórakoztató jelenetek, fejezetek. Már az elején egy fura képpel indít: egy sem külsőleg, sem belsőleg átlagos főhősnő, Auróra munkát keres, talál is neki megfelelőt: szereti a magányt és a lába is nagy. Ezek az előnyök ugyanis az általa talált álláshirdetésnél, melyre lecsap. Később nyilvánvalóvá válik számára, hogy semmi mást nem kell tennie, mint gumicsizmában sétálgatni. Ennek oka pedig megadja a legelső igazán ütős poént, amivel a történet megveszi az olvasót kilóra... ezután pedig csak jönnek és jönnek egymás után a humorosabbnál humorosabb jelenetek, és nincs olvasó, aki legalább egy szituációba ne tudná beleképzelni magát: legyen az akár egy abszurd szerelmi jelenet, vagy egy szókimondó és őszinte szüléstörténet.
A skót Rattray család híres az évek óta díjnyertes whiskyjük miatt, több generáción át lepárlót üzemelnek. Hogy mi a titkuk, azt mi és Auróra is csak az ő és Adam házassága után tudhatjuk meg.
A szereplőkről:
A lehető legnagyobb jóindulattal és szeretettel kell azt írnom, hogy a szereplők között nincs egyetlen normális sem. Egyszerűen mindegyiket kedveltem, mindenki megnevettetett, abszurd, mégis életszagú a stílusuk, mentalitásuk, gondolkodásmódjuk.
Leona (Adam és Patrick édesanyja) egy tipikus anyós, nagy a szája, mindenbe bele tud szólni, és úgy érzi, hogy muszáj is, mondhatni, minden lében kanál.
Auróra egy csöndes, visszafogott nő, tűr mindent (itt megjegyezném, nekem a Trónok harca Brienneje jutott eszembe róla), sodródik az árral, megéli az életét. Adam igyekszik megfelelni a szülőknek, később a feleségének is.
Marion és Estella volt a két kedvencem, ők még a többiekhez képest is jól eltalált karakterek (pedig mindenki az, ám ők ketten különösképpen). Ráadásul plusz pont, hogy Marion magyar lány, öröm volt így olvasni róla - a gyerekkoráról és a felnőttkoráról egyaránt. Estella pedig kifejezetten fantasztikus, az első megszólalásától majdnem dobtam egy hátast - ha lehet így kifejezni magam. Attól, ahogy a könyv végén csavargatta a szálakat, attól meg pláne...
Összességében:
Nem olvastam az író előző könyvét, de első dolgom lesz beszerezni és elolvasni, továbbá azt hiszem, a skót regények függője leszek. Ajánlom egyébként mindenkinek, aki egy kicsit kikapcsolna, szeretne ezeken a borús, hűvös hétköznapokon (avagy hétvégéken) szórakozni kicsit, olvasna valami igazán különlegeset. Komolyan, szívből ajánlom, nem fogjátok megbánni a rá fordított időt.
Külön ajánlanám két embernek: édesapámnak, aki értékeli a magas színvonalú humort, és a férjemnek, mert ettől a könyvtől biztosan megszereti az olvasást.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5*/5
Szereplők: 5*/5
Stílus: 5*/5
Minden szempontból tökéletes! Az érdeklődők egyébként a könyvet megrendelhetik a Syllabux kiadó weboldalán.
A lehető legnagyobb jóindulattal és szeretettel kell azt írnom, hogy a szereplők között nincs egyetlen normális sem. Egyszerűen mindegyiket kedveltem, mindenki megnevettetett, abszurd, mégis életszagú a stílusuk, mentalitásuk, gondolkodásmódjuk.
Leona (Adam és Patrick édesanyja) egy tipikus anyós, nagy a szája, mindenbe bele tud szólni, és úgy érzi, hogy muszáj is, mondhatni, minden lében kanál.
Auróra egy csöndes, visszafogott nő, tűr mindent (itt megjegyezném, nekem a Trónok harca Brienneje jutott eszembe róla), sodródik az árral, megéli az életét. Adam igyekszik megfelelni a szülőknek, később a feleségének is.
Marion és Estella volt a két kedvencem, ők még a többiekhez képest is jól eltalált karakterek (pedig mindenki az, ám ők ketten különösképpen). Ráadásul plusz pont, hogy Marion magyar lány, öröm volt így olvasni róla - a gyerekkoráról és a felnőttkoráról egyaránt. Estella pedig kifejezetten fantasztikus, az első megszólalásától majdnem dobtam egy hátast - ha lehet így kifejezni magam. Attól, ahogy a könyv végén csavargatta a szálakat, attól meg pláne...
Összességében:
Nem olvastam az író előző könyvét, de első dolgom lesz beszerezni és elolvasni, továbbá azt hiszem, a skót regények függője leszek. Ajánlom egyébként mindenkinek, aki egy kicsit kikapcsolna, szeretne ezeken a borús, hűvös hétköznapokon (avagy hétvégéken) szórakozni kicsit, olvasna valami igazán különlegeset. Komolyan, szívből ajánlom, nem fogjátok megbánni a rá fordított időt.
Külön ajánlanám két embernek: édesapámnak, aki értékeli a magas színvonalú humort, és a férjemnek, mert ettől a könyvtől biztosan megszereti az olvasást.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5*/5
Szereplők: 5*/5
Stílus: 5*/5
Minden szempontból tökéletes! Az érdeklődők egyébként a könyvet megrendelhetik a Syllabux kiadó weboldalán.
Minden sorával egyetértek, bár ilyen jól nem tudtam volna megfogalmazni az élményt.Én olvastam az Y-t is, és hogy mindennapjaimat elviselhetővé tegyem,újra és űjra vissza kell térnem Rain Arlender irásaihoz.
VálaszTörlés