Tonya Hurley: Szellemlány

Szerző: Tonya Hurley

Cím: Szellemlány 

Eredeti cím: Ghostgirl 

Fordító: Győri Dávid 

Kiadó: Pongrác Kiadó

Kiadás éve: 2010
324 oldal

Fülszöveg: 

Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.

Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.

A könyvről: 

Mielőtt belekezdenék az értékelésbe, azt azért el kell mondanom, hogy ez a szépség 1 évig csücsült a polcomon olvasatlanul. Ma már nem értem, hogy fordulhatott ez elő. 

Szóval... Egy gyenge pillanatomban úgy döntöttem, végre elolvasom, ha már beszereztem. Levettem a polcról és nekiálltam. Aztán arra jöttem rá... hogy ezt a könyvet nem lehet letenni! 

De haladjunk szépen sorban, az elejétől a végéig. 

Minden könyvhöz hozzátartozik a borítója, úgy, mint a madárhoz a tolla, a bal cipőhöz a jobb, az ásványvizes üvegnek a kupakja. Anélkül nem lenne teljes. 

Nálam megkapja az Év borítója címet, azt hiszem. Nézzük, hogyan is rakták össze (mert a képből nem biztos, hogy jól kivehető): Fekete kemény borító, rajta ezüst színű, gyönyörű stílusú írással, ezüst virágszárral és rózsaszín virágszirmokkal. Nem ez a legkülönlegesebb ebben a könyvben, hanem a borító közepe: ami nem papír, hanem valamiféle átlátszó műanyag, ráfestve a szellemlány árnyékával. Ha a borítót felnyitjuk, láthatjuk a szellemlányunkat teljes egészében, nem csupán az árnyékot. Öröm ránézni erre a könyvre. 

A borító mellett különleges még a könyv oldala is, ugyanis a lapok széle ezüst színnel van átfestve, amitől az egész oldal ezüstösnek hat, ha a csukott könyvet nézzük. 

Benne, minden fejezetnél gyönyörű rajzok, grafikák, díszítés. Már ezekért a szépségekért is külön megérné venni egy példányt belőle. No és akkor még nem beszéltem a történetről. 

Charlotte, a mi szellemlányunk láthatatlannak érzi magát az iskolában, és gyakorlatilag az is, senki nem veszi észre. Aztán egy nap tényleg láthatatlan lesz, hiszen meghal - egy gumicukor miatt. Van valaki azonban, aki észreveszi, és látja őt, holtan is. 

Van ebben szerelem, barátság, ellenségek, utált iskolatársak, élet, halál, minden. 

Vicces, gúnyos, szomorú, szívfacsaró történet. 

Kedvenc sorozattá avattam már az első kötet után is, szóval ezentúl ha a számomra legkedvesebb könyvsorozataimról kérdeznek, nem fogom kihagyni a sorból a Szellemlányt sem. 

Nem vagyok már 16 éves, de ez a történet engem is magával ragadott, valamelyik szereplőben magamra ismertem - vagy két szereplőben ismertem magamra? 

Pár hete párommal a könyvesboltban a második kötetet kerestük, de sehol nem találtuk. Párom odament az eladónőhöz, és a következő párbeszéd zajlott le köztük: 

- Elnézést, a Szellemlány második kötetét keresem. 

- Hogy néz ki? 

- Egy koporsó van a könyv elején, benne egy halott lánnyal. Nagyon szép könyv!

- Gondolom... 

Mikor megtalálták, az eladónő így reagált: 

- Jesszus, ez tényleg nagyon szép könyv!

Garantálom, a következő rész is gyönyörűség, én már látom, hamarosan arról is olvashattok majd itt, a blogomban! :) 

Pontozásom: 

A történet: 5/5

A történet leírása, kidolgozottsága: 5/5

Szereplők jellemábrázolása: 5/5

Borító: 5*/5 (Mondtam már, hogy az idei olvasásaim közül ennek van a legszebb borítója?)

Kedvenc szereplők: Charlotte, Scarlett 

Akarom a folytatást! :)