Christopher Paolini: Brisingr - Örökség 3.

Szerző: Christopher Paolini

Cím: Brisingr 

Eredeti cím: Brisingr

Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Kiadás éve: 2009

750 oldal














Fülszöveg: 

Csak ​​alig néhány hónapja, hogy Eragon kiejtette a „brisingr” szót, amely az ősi nyelven azt jelenti, tűz. Azóta nemcsak azt tanulta meg, hogy szavak segítségével varázslatot alkosson, hanem számtalan próbával is szembe kellett néznie. A Birodalom ellen vívott ádáz és véres csatában az Égő Mezőkön, ahol Murtaghgal és Tövissel is meg kellett küzdenie, sárkányával, Saphirával együtt kis híján odavesztek. Ám a kalandoknak koránt sincs vége – és Eragont számtalan ígéret köti, amelyeknek talán nem is tud eleget tenni. 

Eragon megígérte unokatestvérének, Rorannak, hogy segít kiszabadítani Katrinát Galbatorix fogságából. Roran, aki elmenekítette a falubelieket Carvahallból a Birodalom pribékjei elől, időközben rettenthetetlen harcossá vált, kiérdemelve a Vastörő melléknevet a vardenek között, akik szintén Eragonban bíznak – szükségük van erejére és tehetségére, hisz ő az utolsó szabad Sárkánylovas, akinek esélye lehet a félelmetes, velejéig gonosz, hihetetlen mágikus erővel bíró Galbatorix ellen. Eragont szorítja az idő és a rengeteg feladat: még annyi mindent kell megtanulnia a mágiából, meg kell győznie a törpéket, hogy álljanak Nasuada királynő és a vardenek mellé, el kell látogatnia Ellesmérába a tündékhez… 

Vajon képes lesz-e ez az egyszerű parasztfiú arra, hogy egyesítse a lázadó erőket, és megdöntse a zsarnok király uralmát? 

Hogy hogyan végződik a Birodalom és alattvalói, valamint a törpék, tündék, sárkányok, mágusok sorsa, azt Az örökség tetralógia negyedik kötetéből tudja majd meg a Kedves Olvasó.

A könyvről: 

Tudjátok, azért hihetetlen, hogy ez a Paolini tizenöt évesen írta meg az első részt, csakis azért, hogy valami olyasmit írjon, amit ő is szívesen olvasna. Tizenkilenc évesen már híres volt, és több országban kapkodták le a rajongói a könyvesboltban a polcokról a könyveit. 

Tovább folytatja kalandját Eragon és Saphira, melynek mi is részesei lehetünk - szerencsére. 

Az Eragon magával ragadott. Az Elsőszülöttől alig bírtam elszakadni. A Brisingr még ennél is többet nyújtott: elvarázsolt. 

A harmadik kötet ismét adott valami újat nekem. Olyan érzés volt elkezdeni olvasni, mintha hazatértem volna. Bevackoltam magam a jó meleg ágyba, körülöttem tucatszámra könyvek, de mintha ott sem lettek volna. Vagyis inkább mintha ÉN nem lettem volna itt. Egy másik világba vándoroltam, sárkányok és tündék közé, vardenek és urgalok társaságába. 

Csodálatos ez a világ, amit Paolini megteremtett. Az Örökség tetralógia méltó utódja A Gyűrűk Urának és a Narnia krónikáinak. 

Eszméletlen sok munka lehet benne, kitalálni, megtervezni, létrehozni, aztán úgy tálalni, hogy mindenki így "megegye". :-) 

Annyira magával ragadott már, és annyira otthonosan mozgok benne, hogy nem volt szükségem folyamatosan a térképhez lapozni. Tudom már, mi hol van, és kötelességemnek is érzem ezt ugyanúgy, ahogy el tudom mondani a Föld országait, vagy Magyarország megyéit. 

Könnyítésként kaptunk a könyv végére egy kiejtés-segítő listát, ahol a nevek fonetikusan is le vannak írva. 

Az igazi rajongóknak ott van továbbá egy miniszótár az ősnyelvvel, a törpék nyelvével, és egy-két urgal kifejezés is. 

Ez a sorozat meghódította a világot, hozzáteszem, okkal. Kevés az olyan könyv, ami ennyire elszakít a saját világomtól. Nem hallom magam körül a veszekedéseket sem, ezért külön hálás vagyok. 

Ismét olvashattam kedvenceimről, barátaimról. Aryát egyre jobban szeretem, sőt, már Nasuada is jócskán belopta magát a szívembe. Volt, akit sajnos kénytelen voltam megsiratni, de még mindig várom a csodát, a negyedik rész talán elhozza. 

Mert míg én a csodát várom, az Örökség a polcomon várja, hogy olvassam. 

Sajnos Brisingrrel úgy jártam, mint az első résszel. Falni tudtam volna az oldalakat úgy, hogy egész nap ki sem bújok a könyvből, mégis minden fejezet után letettem, nehogy vége legyen. Minden nap csak egyetlen fejezet, hogy sokáig lakhassak velük. Nehéz volt ehhez tartani magam, viszont tovább élvezhettem a csodás Alagaesiát. :)

Paolini a könyv végén így nyilatkozik: "A Brisingr élvezetes, lenyűgöző, és néha nehéz munka volt." Erre én a következőt reagálnám csak: A Brisingrt olvasni élvezetes, lenyűgöző volt, letenni viszont nehéz munka... :-) 

Teljes szívből köszönettel tartozom az Európa Kiadónak, mert nélkülük nem lehettem volna részese ennek az egész történetnek. Igazán hálás vagyok, hogy lehetőséget kaptunk mi, magyarok is, hogy ha csak képzeletben is, de Saphira hátán szárnyaljunk és Aryával versenyt fussunk... hogy bepillantást nyerhessünk Roran és Katrina kapcsolatába, és hogy várjuk, vajon mi lesz Murtagh-gal és Tövissel. Gyönyörű világot kaptunk! 

Kedves Európa Könyvkiadó! Drága Paolini! Eka elrun ono! 

Pontozásom: 

Történet: 5/5

Megfogalmazás: 5/5

Borító: 5/5

A teremtett világ: 5/5 

Szereplők jellemábrázolása: 5/5

Kedvenc szereplők: Saphira, Arya, Oromis, Glaedr, Nasuada, Eragon