Cím: Zaj
Eredeti cím: Noise
Fordította: dr. Sámi László
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2012
Fülszöveg:
Ez az elolvasása után még sokáig bennünk kísértő debütálás egy briliáns hangú új író tollából garantáltan legalább annyira magával ragadó, mint amennyire vitákat kiváltó mű, egy sokkoló tabló és helyzetelemzés az amerikai civilizáció küszöbön álló összeomlásáról – és arról, hogy mi következik azután.
Az analógról digitálisra váltó televíziózás utóhatásaként felbukkanó, Sávhasználat néven ismert anarchikus mozgalom kisajátítja és önös céljaira fordítja a kihasználatlan rövidhullámú sávokat. A csatornák közötti statikus háttérzajba rövidesen baljós és ijesztő figyelmeztetések vegyülnek a civilizációnk küszöbön álló gazdasági, politikai és társadalmi összeomlásáról – és hidegvérű leckék arról, hogyan éljük túl a bukást, és hogyan boldoguljunk a kíméletlen új rendszerben, amely idővel elkerülhetetlenül feltámad a régi hamvaiból.
Hiram és Levi fiatalemberek, egykori cserkészvezetők, és számtalan szerepjáték kampány veterán harcosai. Az egyetemi kampuszok, bevásárlóközpontok és zárt közösségek véráztatta harcmezőit járva egyszeriben azon kapják magukat, hogy új személyiséget öltve, és új ideológiákkal felszerelkezve egykori diákok, hackerek, és a társadalomba nehezen beilleszkedő egyéb elemek szedett-vedett csapatát vezetik, hogy eljussanak egy Amaranth nevű, már-már mitikus helyre, az új Ígéret Földjére, ahol egy törékeny jövő várja, hogy megszülessen általuk.
Kezembe vettem a könyvet, mert egyrészt tetszett a borítója, másrészt nem értettem a fülszövegét, és szerettem volna megérteni.
Már az elején igyekeztem belemélyedni a történetbe, de egyszerűen nem értettem, azt sem tudtam hol, mikor játszódik a cselekmény. Hirtelen "zaj" volt a fejemben. Féloldalanként változott a véleményem. Azt gondoltam, ez olyan lesz, mint A Pál utcai fiúk... Aztán a Bukowski-könyvekhez tudtam volna hasonlítani... Végül kapott egy kicsit a Legenda vagyok című filmből, és Huxley Szép új világából.
De ez valami egészen más. A problémám az volt, hogy nem tudtam, hová soroljam ezt a könyvet, s mivel az elején nem is értettem, próbáltam beleképzelni mindenféle stílusba, műfajba.
Egy pillanatra megálltam, hátralapoztam, és elolvastam az íróval készült interjút. Ekkor jöttem rá, hogy ez bizony egy antiutópisztikus történet. Nyilván ennek tudatában már könnyebben összeálltak a dolgok.
"Az analógról digitálisra váltó televíziózás utóhatásaként felbukkanó Sávhasználat néven ismert anarchikus mozgalom kisajátítja és önös céljaira fordítja a kihasználatlan rövidhullámú sávokat. A csatornák közötti statikus háttérzajba rövidesen baljós és ijesztő figyelmeztetések vegyülnek a civilizációnk küszöbön álló gazdasági, politikai és társadalmi összeomlásáról - és hidegvérű leckék arról, hogyan éljük túl a bukást, és hogyan boldoguljunk a kíméletlen új rendszerben, amely idővel elkerülhetetlenül feltámad a régi hamvaiból. Hiram és Levi fiatalemberek, egykori cserkészvezetők, és számtalan szerepjáték kampány veterán harcosai. Az egyetemi kampuszok, bevásárlóközpontok és zárt közösségek véráztatta harcmezőit járva egyszeriben azon kapják magukat, hogy új személyiséget öltve és új ideológiákkal felszerelkezve egykori diákok, hackerek, és a társadalomba nehezen beilleszkedő egyéb elemek szedett-vedett csapatát vezetik, hogy eljussanak egy Amaranth nevű, már-már mitikus helyre, az új Ígéret Földjére, ahol egy törékeny jövő várja, hogy megszülessen általuk."
Először azt hittem, hogy a gyerekek csak játszanak, színészkednek. Aztán rájöttem, ennek a könyvnek komolyabb mondanivalója van.
Szépen összerakott történet ez, bár hátrány volt számomra, hogy gyakran nem voltam tisztában azzal, hogy ki mondja az adott szöveget.
Több helyen olvastam, hogy a "mesélőt" nem igazán szerették, nekem valamiért mégis sikerült megkedvelnem.
Maradtak hézagok, vannak dolgok, amikről szívesen olvastam volna: Mit írtak a könyvből a főszereplőink? Melyik korban játszódik a történet?
Egy társadalom, ahol bármit teszel, azt hajtogatják, hogy amit tettél, helyesen cselekedted... Egyre több gyilkosság, de amit tettek... az helyes volt.
A probléma csak az, hogy tényleg erre halad a világ. Mindenkivel ezt hitetjük el: ha rosszat tesz, akkor is azt mondjuk: jól csináltad, így kellett... Pedig nem ez a helyes.
Pontozásom:
Értékelésem: 3/5
Történet megfogalmazása: 3/5
Szereplők jelleme: 4/5
Borító: 4/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése