Szerző: Barack Obama
Cím: Vakmerő remények
Fordította: Lantos István
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 363
ISBN: 978-963-06-5218-6
Fülszöveg:
VAKMERŐ REMÉNYEK című könyvében Barack Obama újfajta politikát hirdet – olyan politikát, amely az amerikai embereket összekötő értékeken alapul. Tökéletesen tisztán látja Amerika helyét a világban, üdítően őszintén ír családi életét, illetve a szenátusban töltött éveit illetően. Obama e könyvében tanúságot tesz politikai meggyőződéséről, és arra biztatja népét, hogy továbbra is őrizze meg optimizmusát, ami mindig is meghatározta társadalmukat, és ami a pozitív irányú változások egyetlen reménye lehet.
A könyvről:
A megszokottól jócskán eltértem, és kissé más vizekre eveztem ennek a könyvnek az olvasásával, de nem bántam meg.
Azért fogtam bele, mert megláttam az új megjelenések között, és kíváncsivá tett. Egy amerikai állampolgárnak nyilván sokkal többet jelent(het) ez a könyv, mint nekem, magyar nemzetiségű és anyanyelvű huszonévesnek. De élvezettel olvastam, mert nyitott és kíváncsi vagyok mindenre, ami körülöttem zajlik. Pláne jó volt olvasni, hiszen akkora felhajtás van az amerikai politika körül, most bepillantást nyerhettem az egész hátterébe.
Kezdjük mindjárt az elején: Az első fejezetet olvasva, amikor a washingtoni Capitolium épületét írja le Obama, annyira élethű, annyira személyesen, minden érzékszervet megmozgatva ír róla, hogy szinte ott érzem magam. Már itt az jutott eszembe: Obama politikus és nem író? Nem lehet észrevenni. Aztán a második kérdésem az volt: Miért nem ír Obama könyvet? Jót derültem a saját butaságomon, hiszen pont az ő könyvét olvasom! :)
A legjobb ebben a könyvben, hogy nincs szükség túl nagy történelmi vagy politikai ismeretekre ahhoz, hogy megértsük – mert Obama úgy írta, hogy érhető legyen és világos. Sok volt számomra a név, de egyáltalán nem zavart olvasás közben.
Hazafiság, család, tervek. Ez a három szó jellemzi leginkább Obama könyvét.
Sok híres, vagy kevésbé ismert név felbukkan a könyvben, ami néhol átláthatatlanná, néhol pedig még átláthatóbbá teszik az egészet.
Voltak témakörök, amikről szívesebben olvastam, pl. egészségügy, abortusz, diákok, voltak, melyek távolabb álltak tőlem, ilyen például a gazdaság. De erről is tudnunk kell. Nem csak az ott élőknek, nekünk is – hiszen nem baj az, ha többet tudunk, mint a társadalmilag elfogadott minimum. Hangsúlyozza Obama, hogy mekkora ereje van manapság a médiának. Tökéletesen egyetértek vele. Amit a média felnagyít, azt nagynak látjuk. Amit mondanak, általában megesszük, amit reklámoznak, mi azt akarjuk. Sajnos ez nem mindig vezet jóra – bár bevallhatjuk, néha azért származik belőle előny is.
Ízelítő:
„Nehéz lenne túlbecsülni annak jelentőségét, hogy az olajtól való függésünk mennyire meghatározza a jövőnket. A National Commission on Energy Policy (Energiapolitikai Nemzeti Bizottság) szerint, ha nem változtatunk energiapolitikánkon, akkor a következő húsz év alatt az Egyesült Államok olajigénye 40 százalékkal lesz magasabb. […] Az olajtól való függőségünk azonban nemcsak a gazdaságunkat érinti. Aláássa nemzetbiztonságunkat is. Annak a 800 millió dollárnak a nagy része, amit naponta elköltünk külföldi olajra, a világ legbizonytalanabb államaiba vándorol – Szaúd-Arábiába, Nigériába, Venezuelába, valamint – legalább közvetve – Iránba. És az teljesen mindegy, hogy ezek atomfegyver előállításán munkálkodó önkényuralmak-e, vagy azoknak a vallási iskoláknak a melegágyai, amelyek a terrorizmus gondolatát ültetik el a fiatal és fogékony agyakban – ők kapják meg a pénzünket, mert nekünk meg az ő olajuk kell.”
„Az amerikaiak többsége nem tudja, hol keresse Indonéziát a térképen.” Nos, az amerikaiak többsége a legtöbb országról nem tudja, hol keresse a térképen…
Megjegyzés:
Tudom, hogy nem ez a könyv lényege, de: hihetetlen, hogy mennyire igazi és emberi tud lenni egy politikus. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése