Aldous Huxley: Szép új világ

Szerző: Aldous Huxley
Cím: Szép új világ
Eredeti cím: Brave New Word 
Fordító: Szentmihályi Szabó Péter
Kiadó: Kozmosz Könyvek
Kiadás éve: 1982













Fülszöveg:
2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha egyszer már az Életnél is több, a holtig tartó ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat - művészet, hit az önmagáért való tudás - mind oda került, ahová való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond, többet akar - Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magány csendjét vagy épp a bűn katarzisát -, az nem akar mást, mind a boldogtalanságot. 

Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányzott világállamában nincs helye. Jobban teszi hát, ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal, gyötrő szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel. Netán egy Shakespeare nevű, rég halott rajongó összegyűjtött műveinek forgatásával. Vagy Huxley olvasásával – mondjuk egy Szép új világ című könyvvel.
– Ó, szép új világ… – a Vadember azon kapta magát, hogy Miranda szavait ismétli újra meg újra, mintha csak az emlékezete akarna gonosz tréfát űzni vele. 
– Ó, szép új világ, melyet ily emberek laknak."

"Tizennyolc tökéletesen egyforma, Gamma-zöld egyenruhás, göndör, gesztenyebarna hajú lány vizsgálta meg az összeszerelt gépeket, melyeket aztán harmincnégy kurta lábú, balkezes, Delta-mínusz férfi ládákba pakolt, és végül hatvanhárom kék szemű, lenszőke és szeplős félidióta Epszilon az odakint várakozó teherautókra és kamionokra rakott."

A könyvről:  Aldous Huxley a Szép új világ című disztópiáját 1931-ben írta, és egy évvel később jelent meg. Tehát az olvasók 1932 óta vehetik a kezükbe. Ennek hallatán talán egy kicsit még rémisztőbb is az egész történet, mint csak úgy, elolvasva. Hogy miért? 

Mert Huxley egy olyan világot ír le, amelyre most, 2012-ben úgy tekinthetünk már, hogy nagyon hasonlít a mi világunkra. 

A történet a 26. században játszódik, amikor holt nyelv lett a spanyol, a német, és más, sokak által beszélt nyelv. Az emberi társadalom megváltozik, hatalmasat fejlődik a tudomány - túl nagyot. 

Itt nem anyák szülnek, a csecsemők a Keltetőben fejlődnek és jönnek világra. Trágár szóként fogják fel az olyan szavakat, mint anya, család, házasság. Megbotránkozva hallgatják, hogyan éltek egy családban régen az emberek, és felháborodva, alig hiszik el, hogy valamikor minden ember monogámiában élt, és nem volt elfogadott, ha a férfiak felváltva járnak egy nőhöz. Ez a szép új világ, amiről Huxley ír, korántsem olyan szép, ahogy a könyv címe reklámozza. Attól, hogy a könyvben és saját világunkban több hasonlóságot is felfedezhetünk, valahogy keserű lesz minden, és büdös, mint a romlott hús. A gondolat, hogy ebben a világban élők szemében mindannyian vad emberek lennénk. Én vad ember szeretnék maradni. 

Talán ha sokan – gyárigazgatók és elnökök – olvasnák ezt a könyvet, fel lehetne nyitni az emberek szemét, hogy még idejében leálljunk, és ne haladjunk tovább azon az úton, amin elindultunk. Mert erre tartunk…