Christopher Paolini: Elsőszülött

Szerző: Christopher Paolini

Cím: Elsőszülött

Eredeti cím: Eldest

Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin 

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2009

708 oldal

Az Örökség második része. 

Fülszöveg:

Eragon ​​és Saphira megvívta élete első nagy csatáját a törpék és vardenek oldalán a Birodalom kegyetlen ura, Galbatorix és az őt támogató urgalok ellen. Bár a csatát megnyerték, a harcnak nincs vége. A súlyos sérülést szenvedett Eragon és sárkánya Ellesmérába, a tündék országába utazik, hogy ott tökéletesítse tudását, és ily módon méltó legyen a Sárkánylovasok rendjéhez. Kiképzése során nemcsak testben és a harcművészet terén edződik, hanem szelleme is fejlődik. Mestere, Oromis megismerteti a mágia magasabb szintjével, s a férfivá érő Eragon jó úton halad, hogy igazi Lovassá váljon. 

Időközben azonban hírét veszi, hogy faluját, Carvahallt Galbatorix pribékjei a földdel tették egyenlővé, a falubeliek pedig, Eragon unokatestvére, Roran vezetésével, elmenekültek, hogy a vardenekhez csatlakozva ők is harcba szálljanak a zsarnok ellen. Eragon nem tehet mást, mint hogy lélektársával, Saphirával együtt részt vegyen az öldöklő háborúban, ahol egy hozzá hasonlóan ifjú Lovassal, halottnak hitt barátjával, Murtaghval kerül szembe, s a kíméletlen párbajban fény derül egy rettenetes titokra. Eragon megtudja, ki volt az apja. 

A véreskezű, nagy erejű mágus, Galbatorix uralmát most sem sikerült megtörni, a történet folytatódik. 

Hogy hogyan alakul a Birodalom és alattvalói, továbbá a törpék, tündék, sárkányok, mágusok sorsa a későbbiekben, azt a főhőséhez hasonlóan immár férfivá cseperedett Christopher Paolini Az örökség trilógiájának készülő, harmadik kötetéből tudja majd meg a Kedves Olvasó.

A könyvről: 

Paolini világában először középiskolás koromban bolyongtam, de csak rövid ideig, amíg elolvastam az első kötetet, az Eragont. 

Mivel emlékeim homályosak voltak a tartalmát illetően, ezért úgy fél éve nekiálltam ismét az első olvasásának. Arra emlékeztem csak, hogy ez egy letehetetlen könyv volt, nagyon imádtam. Biztos voltam benne, hogy most sem lesz másképp, nem is lett. Írtam róla egy fanatikus értékelést is. 

Most végre sikerült a második kötetet is beszereznem, és új dolgokat megismernem ebben a világban. Mivel az első kötet, az Eragon nagy kedvencem lett, úgy gondoltam, a második kötetben sem csalódhatok. Bár korábban csak az Eragont olvastam, mégis azt mondtam mindig: ez a kedvenc könyvsorozatom. Most már bátrabban tehetek ilyen kijelentést, hiszen a sorozat felét, azaz két kötetet fejeztem be. 

Először is: a borítót imádom, ugyanúgy, ahogy a kéket is imádtam. Bár sokáig - majdnem a kötet végéig - bennem volt a kérdés, vajon kit ábrázol az elején látható kép? Melyik sárkányt? Aztán megkaptam rá a választ. 

A sárkányok világa mindig elvarázsolt, de leginkább ez a világ, ahol Eragon és Saphira él. 

Végigizgultam és tele voltam kíváncsisággal, mindenki sorsa érdekelt. 

Ami fura volt az előző kötethez képest, az az, hogy míg ott egy, itt három szálon futott a történet. Ezt egyáltalán nem bántam, nehézséget sem okozott, sőt, mindhármat nagyon érdekesnek tartottam. Bármelyik szereplőnél és helyszínen tartottam, mindig azt vártam, mikor jutok a másik kettőhöz, mert aggódtam a kedvenceim sorsáért. 

Roran és Katrina kapcsolatának alakulása nagyon foglalkoztatott, szurkoltam értük, hogy minden rendben legyen. Szerencsére nincs olyan nagy szerelmi szál a történetben (nem is erről kell szólnia), mégis tele van érzelemmel. 

Eragon elég esetlennek tűnt néha, és elgondolkodtam, hogyan lett belőle Lovas? 

Most is el lettem volna ájulva ettől a különleges világtól, ha nem zökkentett volna ki helyenként valamilyen elgépelési hiba (főleg a szavak elválasztásánál). No de a szerkesztők is emberek, ahogy mi is. :-) 

Ettől eltekintettem, és a moly.hu-n még így is megadtam az öt csillagot, mert ettől függetlenül kedvenc sorozatom maradt. 

Ami igazán ámulatba ejtett, az a tündék gyönyörű lakhelye. Előttem volt minden apró részlete, a fák, növények, sőt, még a levegő tisztaságát is éreztem olvasás közben. Néha olyan érzésem volt, hogy ha valóban létezne ez a hely, azonnal pakolnék az utazótáskámba, és indulnék felkutatni, hogy ott élhessek, felhagyva eddigi életemet. 

Gyönyörűen lett megalkotva, kitalálva a rejtőzködésük is, bár ezt is el tudtam képzelni, szívesen megnézném film formájában. 

Utánaolvastam, a negyedik rész novemberben jelenik meg. Szükségem lesz addig a harmadik részre, hogy karácsonyra kérhessem a negyediket. Szeretném már látni a polcomon, egymás mellett a négy kötetet, bár már ez a kettő is iszonyatosan jól mutat. 

Örülök, hogy ismét találkozhattam korábbi kedvenceimmel, Angelával és Solembummal, a váltott macskával. Solembum már azért is jó, hogy felbukkant, mert sikerült megnevettetnie. Kedvenc jelentként feljegyzem: Saphira és Solembum üdvözlik egymást. 

Pontozásom: 

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Karakterek: 5/5

Történetírás, megfogalmazás: 5/5

Kedvenc karakterek: Arya, Saphira, Jeod, Solembum, Oromis.

Hamarosan beszerzem a harmadik kötetet is, és utána - azt hiszem - számolni fogom a napokat a negyedik kötet megjelenéséig. :-)