2012. július 18., szerda

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Szerző: Fehér Klára
Cím: Bezzeg az én időmben
Kiadó: Móra
Első kiadás éve: 1966
Az én példányom: 1969
204 oldal
















Fülszöveg: 
„Bezzeg az én időmben nem csavarogtak fiúkkal a lányok.” "Bezzeg…" – mondják mindenre a felnőttek. Katit azonban nem érdeklik a régi történetek, ő most tizenöt éves, most szerelmes, most akar boldog lenni. Csak az első bál éjszakáján ébred rá: 1941-et ír a naptár, amikor a történelem, a felnőttvilág bármikor elszakíthatja őt szerelmétől, akár örökre is.
Fehér Klára könyve az egyik legnépszerűbb ifjúsági regény. Mi lehet a titka? Talán az, hogy egy ilyen szomorú korszakról is képes bölcs derűvel mesélni. A szeretni való szereplők, a humoros helyzetek a mai olvasó számára is közelivé, átélhetővé teszik Kati és Laci történetét.

A könyvről: 
Tudom, hatalmas kultusza volt valamikor a tizenéves lányok körében a pöttyös és a csíkos könyveknek. Még a szüleim meséltek ezekről, hogy gyerekkorukban minden lány ezt olvasta. 
Nem is tudom, hogy volt... pöttyös a fiatalabbaknak, csíkos az idősebbeknek? Felvilágosítást kérek kommentbe, köszönöm. 
Eddig csak pöttyös könyveket kóstolgattam, azokat se túl sűrűn, és nem túl sokat, de most bővítettem a listát Fehér Klára kisregényével. Egy délután alatt elolvastam úgy, hogy közben a dolgomat is végeznem kellett, csak időnként álltam meg és olvastam bele. Nagyon könnyed és szórakoztató olvasmány, pont olyan, amire szükségem volt, amit vártam. 


Néhol nagyon szívfájdító jelenetekkel is szembetaláltam magam, amin meglepődtem, nem vártam egy kislányoknak íródott könyvben. Nem számítottam rá, hogy Hitlerről és a zsidókról fogok olvasni, természetesen ezt csak mellékesen, nem ez volt a fő téma. 
Az összes szereplő egytől egyig nagyon szerethető, és úgy szerettem volna köztük lenni, annyira más hangulata van ezeknek a könyveknek, mint a maiaknak. Az én szakadt példányomra még ránézni is jó. Fogalmam sincs, miért vonzanak ennyire a régi, kopott, szakadt, megsárgult könyvek. Miközben olvastam, néha eljátszottam a gondolattal és elképzeltem édesanyámat 10-12 évesen, ahogy ugyanezt a könyvet tartja a kezében, ül egy falusi parasztház udvarában, és teljesen belemerül a történetbe. 

Nálam mindenképp ötös, azt hiszem, hamarosan beszerző-körútra indulok, természetesen szigorúan csak régi kiadású könyvekre fogok vadászni. 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése