Nyina Lugovszkaja: "Élni akarok"

Szerző: Nyina Lugovszkaja
Cím: Élni akarok
Fordította: Sarnyai  Csaba
Kiadás éve: 2008
Kiadó: Európa Kiadó
536 oldal, keménytáblás
















Fülszöveg: 

A ​​tizennyolc éves moszkvai diáklányt, Nyina Lugovszkaját 1937-ben öt év kényszermunkára ítélték, melyet egy kolimai börtönlágerben kellett letöltenie. „Bűne” mindössze annyi volt, hogy apja egykor a szociálforradalmár (eszer) pártban tevékenykedett, majd a NEP idején sikeres magánvállalkozást, pékséget hozott létre, ahol több száz embernek adott munkát (s mindez elég volt hozzá, hogy száműzzék Moszkvából). Maga Nyina pedig 1932-től, tizenhárom éves korától kezdve naplót vezetett, amelyben kamaszkori vívódásai, iskolai kalandjai, első romantikus vonzódásai mellett leírta véleményét a bolsevik rendszerről is, amellyel szemben „iszonyatos haragot” érzett, mert elvette tőle az apját. 

Nyinát „Sztálin elleni terrorista akció szándékával” vádolták, s ő mindent „bevallott”. „Azt terveztem, hogy a Kreml kapujában várok majd arra, hogy Sztálin kijöjjön, és akkor lelövöm” – olvasható a kihallgatási jegyzőkönyvben, s ennek alapján Lugovszkaját sokáig nem is rehabilitálták. Az ötvenes években, a hruscsovi „olvadás” idején senki sem kérdezte meg tőle, hogy milyen kínzásoknak volt kitéve a két hónapon át tartó vizsgálat alatt. 

Nyina sorsa akár tipikusnak is mondható: egyike csupán a sztálini rendszer sok millió ártatlan áldozatának – a különlegessége csupán annyi, hogy az NKVD aktái között megőrződött a naplója. Egy koraérett, depresszióra és önmarcangolásra hajlamos, igazi írói tehetséggel rendelkező lány titkos gondolatai, aki egy pillanatig sem hitt a propagandának: Sztálint gazembernek, a kommunistákat az orosz szabadság eltipróinak tartotta.

A könyvről: 

Ahogy a könyv borítójára is rá van írva, ez a kötet egy szovjet lány naplója, melyet 1932-től egészen 1937-ig írt, amíg egy házkutatás alkalmával el nem kobozták tőle. 

Kordokumentumként tartják számon, viszont sokkal többet olvashatunk olyan részeket, melyek kifejezetten jellemzőek a 13-16 éves korosztályra: szerelem, csalódás, iskola, nyári szünet.

Nyina nem aggódott akkor sem, amikor a bolsevikokról, a szocializmusról írt naplójában. Ezeket a részeket aláhúzták, a bíróságon a naplót is felhasználták, hogy a kislány ellen vádat emelhessenek. 

Néhol már mérgemben nevetnem kellett, hiszen egy hisztis lány sok olyan dolgot is képes leírni 14 évesen a naplójába, amit egyáltalán nem gondol komolyan, ám őt mégis azzal vádolták, hogy Sztálint szeretné meggyilkolni. 

A napló jól mutatja, hogy akkor, ott még az is bűn volt, ha valakinek rossz a hangulata, ha depressziós. 

Minden gyerek átesik ezen az időszakon, ám Nyinát még azért is kérdőre vonták, hogy miért írt olyanokat, mint "talán jobb lenne meghalni", "a napokban nagyon rossz a kedvem, semmihez sincs kedvem". Sőt, bűne volt még az is, hogy beleírta, nem szeret iskolába járni, nincs kedve tanulni. Ezen az alapon azt hiszem, a mai fiatalok esetében 10 tanulóból 8-at el tudnának ítélni azok az emberek. Hihetetlen, hogy akkor mennyire korlátozva voltak a nagy, "szabad" Szovjetúnióban, próbálták belesulykolni az emberbe, hogy mindenkinek szabad az akarata, úgy cselekszik, ahogy a nép kívánja, és sokan nem merték észrevenni, hogy úgy cselekednek, ahogy egy ember kívánja. 

Nyina fő bűne az volt, hogy észrevette a politika rossz oldalát, a párt hibáit, és hogy az embereknek nem biztos, hogy jó így. Elképesztő, hogy mennyire átlátta 14 évesen az egész rendszer működését, mennyire józanul és felnőttesen gondolkodott a politikáról.