F. M. Dosztojevszkij: Örök férj

Nagyon szeretem az orosz irodalmat, és ezt a blogomban is gyakran hangoztatom. Olvasok például orosz drámákat, különböző novellákat, Dosztojevszkijt, Gorkijt, stb... 

Úgy egy éve készítettem egy képzeletbeli interjút Dosztojevszkijjel. 

Szerző: F. M. Dosztojevszkij
Cím: Örök férj
Eredeti cím: Вечный муж
Fordította: Makai Imre
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2005
182 oldal
















Fülszöveg: 

Örök ​​férjnek nevezi Dosztojevszkij azt az embert, aki csupán férj, kizárólagosan férj, semmi egyéb, mint férj, s ezért nem is kerülheti el a házasságban az agancsokat. Az ilyen emberek arra születtek, hogy feleségük legyen, aki azután megcsalja őket, mert homlokuk arra a bizonyos díszre van teremtve. Az örök férj lehet egészen okos, tehetséges ember, de ez mind nem lényeges, ő semmi egyéb, mint feleségének a férje, minden kényelmet megszerez az asszonynak, engedelmes rabszolgája, de felesége soha egy pillanatig sem szereti viszont, megcsalja minden lelkiismeret-furdalás nélkül, mert ez az örök férj sorsa. Valójában önmagáról írta ezt a kíméletlen jellemzést Dosztojevszkij. A férfiasságában megbántott író nem a felesége iránt érzett jogos felháborodást, nem a csábító iránt megvetést, haragja saját személye ellen fordult, önmagát tépi és marcangolja, önmagán vág végig a gúny vért serkentő ostorával a regény megírásával is. A történet hőse Truszockij, a megcsalt férj, mazochista kéjjel keresi felszarvazója társaságát, s pimaszul, erőszakosan tart igényt barátságára, hogy aztán hirtelen fordulattal, elemi gyűlölettel támadjon rá. Végül persze ismét elhatalmasodik rajta a nevetségesség átka, mely öl, s amely érzéstől Dosztojevszkij is nagyon sokáig nem tudott megszabadulni.

A könyvről: 

Az Örök férj c. művéhez eddig még nem volt szerencsém, de most úgy láttam, itt az ideje, hogy kezembe vegyem, és megismerkedjek ezzel a regényével is. 

Nem csalódtam, olyan Dosztojevszkij, olyan orosz... Nagyon megszerettem Velcsanyinov karakterét, több téren azonosulni is tudtam vele, hiába negyvenes férfi, néhány gondolatánál arra a tudatra ébredtem: "Nahát! Mintha én mondanám..." 

Eléggé kiszámítható volt, pláne azért, mert a fejezetcímek már előre tudatták velem, hogy mi fog történni, ettől függetlenül élvezettel olvastam, a stílusa miatt is. 

Talán a fordítónak, Makai Imrének köszönhető, de nagyon élvezetes, érthető volt végig a mű. Nem kellett háromszor végigolvasnom egyetlen mondatot sem, hogy felfogjam. Nagyon könnyed olvasmány, ha pl. a Bűn és bűnhődéshez hasonlítom. 

Miközben olvastam, fáztam... Annyira szeretem az oroszokat. :) 

Nincs sok szereplő, valójában csak a férj és a szerető. A többiek csak 1-2 mondat erejéig jelennek meg. Ezt a két "főhőst" nem tudom besorolni 'jó' és 'rossz' kategóriákba. Nem tudom elítélni Velcsanyinovot azért, mert egy férjes asszonyt szeretett, és nem tudom, mit gondoljak a férjről, ami a viselkedését illeti. Örök férjek a valóságban is voltak, vannak és lesznek is mindig, ez tény. Szívem szerint megvenném ezt a könyvet több példányban, és néhány ember kezébe adnám, hogy felnyissam a szemét. No meg hogy megszeressék Dosztojevszkijt... Olyan sokan félnek az orosz irodalomtól. 

Truszockij valóban egy vérbeli "örök férj". Mindent elkövet, hogy barátságot alakítson ki a szeretővel. Amikor újranősülne, a szeretőt bemutatja új menyasszonyának is, mint régi jóbarátját. Hát lehet ennél szerencsétlenebb, ostobább valaki? 

Persze aztán sok mindenre fény derül, de Truszockijt nem lehet megérteni... Részeges, talán menekül. 

Én nagyon szerettem ezt a könyvet, ennyi az egész. :)