Cím: Királyok csatája
Eredeti cím: A Clash of Kings
Fordította: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 975
A tűz és jég dala ciklus második kötete.
Fülszöveg:
Hogyan veszi fel a küzdelmet a világ másik végére száműzött királynő a szétesett és megosztott birodalom felett uralkodó gonosz démonok és gyilkosok ellen? Ki is valójában a titokzatos, álruhában rejtőző kisfiú? A Jó vagy Rossz képviselői nyerik meg végül a legöldöklőbb, legkegyetlenebb csatákat? Sikerül-e a szörnyű káoszt újra békévé varázsolni?
A Királyok csatája a vad mulatságok és véres megtorlások világába repít el bennünket. Ebben a mesében fivér fivér ellen támad, éjszakánként pedig félelmetes kísértetek suhannak át a lombok közt. A káprázatos Holdhegység sziklái közt vademberek, veszedelmes boszorkányok és méregkeverők ereszkednek le, hogy feldúlják az addig békés vidéket.
Vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet – e kegyetlen világ dicsőségének ára csak a vér lehet.
A Királyok csatája merész, ötletes és bámulatos képzelőerővel megalkotott regény, kápráztató szépség és határtalan bűvölet hajtja át. Hamisítatlan és felejthetetlen izgalom – elejétől a végéig.
A könyvről:
Már a második kötet is itt díszeleg a polcomon, az első kötet mellett, ami számomra nagy öröm. Akivel valaha is beszélgettem, mindenki tudja, mennyit számít nekem, hogy kedvenceimet ne csak a könyvtárból kölcsönözhessem, hanem a polcomat gazdagítsák jelenlétükkel.
Martin világa teljesen magába szippantott, megszerettem, és folytatni akarom!
Hiányoltam a könyvből azt a térképet, amit az elsőben megkaptam, ahová az első kötetnél visszalapozhattam. A második kötetnél is gyakran szükségem lett volna rá, de nem akartam elővenni az elsőt csak a térkép miatt, úgyhogy sikeresen el is maradt.
A kedvenceim még mindig megvannak. Tyrion, Arya és Daenerys fejezetei nélkül talán nem is olvasnám - vagy legalábbis nem ekkora beleéléssel. Próbáltam lassan olvasni, hogy minél tovább tartson, hogy ne kelljen elszakadnom ettől a gyönyörűségtől. Imádom Martinban, hogy nem könyveli el a szereplőit jónak vagy rossznak, igen kevés az olyan karakter, akiről meg tudod mondani, hogy alapvetően hová sorolható. Mindenki önmagáért és a házáért küzd.
Annyira összetett, annyira sokrétegű az egész történet, és magával ragadja az embert. Mindkét könyv végén, amikor becsuktam, ürességet éreztem. Az első kötet végeztével nagyon hiányérzetem támadt. Van mit olvasnom, elég sok olyan könyvem van, amit még nem "végeztem ki", de nekem ez a világ kellett, szükségem volt rá... Sétáltam az utcán, és azon gondolkodtam: "basszus... mennyire meg kéne venni a következő kötetet, mennyire szeretnék ismét ott lenni, Sansával, Catelynnel, Tywinnal, Jonnal és a többiekkel..."
Szerencsére nem is kellett sokat várnom, 1-2 nap elteltével már bele is kezdhettem, régi ismerősként köszönthettem a szereplőket.
Szinte mindenkit meg tudok szeretni, még a csúf és szörnyeteg Vérebet is, akinek - úgy tűnik - kőből van a szíve. Mégis szerethető.
Joffreyval és Cerseijel nem vagyok kibékülve, ők ketten azok, akik sehogy nem tudják belopni magukat a szívembe, nem volt egyetlen olyan cselekedtük sem, ami miatt akár egy picit is kedvelhetném őket.
Martin előszeretettel irtja kedvenc karaktereimet, de eszébe sem jut olyan emberek életével végezni, akiket nem csípek. Ezt gonosz dolognak tartom... Ez a pasi tudja, hogy hogyan kell az emberek idegeivel játszani, hogyan kell magára haragítania az olvasókat úgy, hogy ugyanakkor ne tudjanak elszakadni tőle, és iszonyatosan szeressék.
Hihetetlen hangulata van a könyvnek. Olyan hideg, fagyos, havas... Mintha minden lapozás azt suttogná: "Közeleg a tél..." A tél már itt van, és ezt mindegyik karakter és olvasó érzi. Vége a nyárnak, a nyár szülöttei most megismerkednek a hűvös, csípős téllel.
Tyriont és Shaet barátaimnak tartom. Remélem, sok jót fogok róluk olvasni a következő kötetekben, vagy legalábbis, hogy fogok róluk olvasni, és Martin nem végzi ki őket. Imádom a kapcsolatukat, olyan különleges, fura (hiszen egy törpe és egy szajha???) ellenben mégis van benne valami tiszta, felfoghatatlan.
Ennek kapcsán meg kell jegyeznem, hogy párom vette meg a második kötetet, és azt mondta, szeretné, ha az én polcomat díszítené, az első mellé tenném. Kértem, írjon bele nekem valamit, emlékbe. A következő állt az első oldalon: "Az enyém vagy, és én pedig a tiéd!"
Ne feledjétek: az éj sötét, és tele iszonyattal!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése