Jill Mansell: Újrakezdés

Szerző: Jill Mansell
Cím: Újrakezdés
Eredeti cím: Thinking of You
Fordító: Molnár Edit
Kiadó: Kulinária
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 348 oldal
















Fülszöveg:

Ginny ​​Holland családi fészke kiürült: lánya, Jem egyetemista lett, Ginny pedig nem győz csodálkozni, mennyire egyedül érzi magát. Eljött az idő, hogy új életet kezdjen. De vajon sikerülhet még? Szerelmek, félreértések, örömökkel és buktatókkal teli anya-lánya viszony, izgalmas éjszakák és szorgos nappalok, sok humor és bölcs aranyköpések: ki mondta, hogy könnyű út vezet a boldogsághoz? Jill Mansell szellemes, fordulatos női regényeit lehetetlen letenni. Tökéletes kikapcsolódás, és olvasás közben végig azt érezzük, mintha a legjobb barátnőnkkel beszélgetnénk. Ő is, mi is pontosan tudjuk, manapság milyen nehéz nőnek lenni, de mégsem megoldhatatlan feladat. Jill Mansell Bristolban él gyermekeivel és férjével, és minden idejét az írásnak szenteli. Habár, saját bevallása szerint ez nem egészen igaz, hiszen „sokat tévézik, gumicukrot eszik, imádja a házuk melletti sportpályán edző rögbijátékosokat bámulni, és órákat lóg a neten azon csodálkozva, hogy mennyi írónak van ma már blogja. Csakis akkor lát hozzá a munkához, amikor az összes lehetséges pótcselekvésből kifogyott.” Népszerű regényeit eddig több mint 3 millió példányban adták el, és számos nyelvre lefordították szerte a világon.

A könyvről: 

Jill Mansell egy olyan író, akit nem tudok hová tenni... Egyesek Danielle Steelhez hasonlítják, mások úgy gondolják, a két írónő stílusa eléggé eltér.

Ha engem kérdezett valaki Jill Mansellről, mindig azt válaszoltam, hogy az én "igényességi listámon" (már ha van ilyen) bőven Danielle Steel és Nora Roberts fölött van, de még mindig a "limonádé" kategóriába tartozik. 

Amikor az első pár oldalt olvastam, arra gondoltam, elhamarkodottan döntöttem úgy, hogy így sorolom be Mansell asszonyt egyetlen könyve után, és hogy semmivel sem jobb, mint Danielle Steel. 

Aztán elkezdett érdekelni, hogyan alakul a története, és rájöttem, hogy Miranda életéről is imádtam olvasni. 

A könyv(ek) borítója nagyon tetszik, hogy ilyen tarka, a betűtípus, minden. Egész jó kis reklámfogás. 

Ami benne van, mint már említettem, eléggé limonádé, de szórakoztatónak tartottam, élveztem. 

Olyannyira, hogy amikor az utolsó 100 oldal volt vissza, nem akartam letenni, míg be nem fejeztem, ezért reggel 4-ig olvastam, akkor sikerült átlapoznom az utolsó oldalt. 

"Minden nőnek jár egy kis Jill Mansell..." 

Úgy érzem, nem lettem kevesebb azáltal, hogy kezembe akadt ez a könyv. Több sem, de ennek most nem is ez volt a funkciója, hanem hogy kikapcsoljon. 

Ez most valami más volt, mint a Miranda nagy tévedése, mégis ugyanaz a Mansell-es stílus. Bejött, átjött, tetszett nagyon. 

Bár maximum pontszámot nem adnék rá, a bugyuta stílus miatt. A sztori remek, többet is ki lehetett volna hozni belőle, ha jól van megfogalmazva. 

Úgy döntöttem, ha már túléltem, hogy 15-16 évesen elolvastam vagy 10-15 Danielle Steelt, az sem fog földhöz vágni, ha elolvasom Mansell további könyveit (ha jól tudom, még kettő hiányosságom van). Érdekel is, és ezt most kivételesen nem szégyellem ahogy Steelt vagy Robertset. De azért utcán ezt sem fogom olvasni. 

A lényeg: öt pontból kap egy határozott négyest.