Alex Flinn: Beastly - A szörnyszívű

Szerző: Alex Flinn
Cím: Beastly - A szörnyszívű
Eredeti cím: Beastly 
Fordította: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző 
Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 266 















Fülszöveg:

„Szerelmi történet ínyenceknek… 

az örök romantikusok a világ minden részén élvezni fogják” 

– Anette Curtis Klause, a Vér és csokoládé szerzője.

Szörnyeteg vagyok

Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi. 

Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. 

New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot. 

Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik? 

Elárulom. 

Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé. 

Akarod hallani? Mered hallani?

A könyvről: 

Nem is emlékszem, mikor láttam először a Szépség és a Szörnyeteg c. rajzfilmet. Talán 6 évesen, talán három... Megtippelni sem merem. De még nagyon kicsi lehettem. Jobban szerettem mindegyik mesénél, ez volt a kedvencem, és akárhányszor képes voltam megnézni. Imádtam a hasonló lányos meséket, A kis hableányt, a Csipkerózsikát, a Hamupipőkét, a Hófehérke és a hét törpét, de ez mindenen túltett. A mai napig megvan (igaz, már nem a régi, videókazettás megoldással, hanem dvd-n), és végignézem akkor, ha ismét szeretnék gyerek lenni, vagy akkor, ha szeretnék arról álmodozni, hogy egyszer majd az én életembe is jön valaki... Nem feltétlen Szörnyeteg. 

"Ha örökké szörnyeteg maradok, még az is jobb, mint ami előtte voltam." 

Szépség és a Szörnyeteg 21. századi csomagolópapírba csomagolva. 

Miért kezdtem el olvasni? 

Sokat hallottam róla, gyakran dicsérték a könyvet, történetet. No meg nagy divat Vörös Pöttyösöket olvasni. Sikerült hozzájutnom, úgy döntöttem, én is magamévá teszem elolvasom. Továbbá szeretnék minél több VP-könyvet megismerni, nem azért, mert fanatikus vagyok, vagy ilyesmi, csupán érdekel, hogy mit olvasnak mások, és mit tartanak jónak mások. 

Mikor, hogyan változott róla a véleményem?

Tehát... sok nagyon jó értékelést olvastam a könyvről, dicsérték, elolvadtak tőle, odavoltak érte, stb. Elkezdtem a történetet, és ekkor változott először a véleményem, ugyanis az első néhány oldal alapján úgy gondoltam, engem nem fog lekötni, nem fog érdekelni, egy közepes könyv, és pont. Aztán két olvasás között mindig az interneten böngésztem további értékelések után. Akkor már eléggé vegyeseket találtam, voltak, akik nagyon szidták, hogy semmi értelme, az alapsztori jó, de az sem a szerző ötlete, a tálalása gyér. Kezdtem megijedni, de úgy voltam vele, nem olyan hosszú ez, akármilyen szar rossz, végigolvasom. Azonban ahogy haladtam vele, úgy formálódott a bennem kialakított kép róla, és elkezdett érdekelni, függetlenül attól, hogy tudtam, mi lesz a vége. 

Nyilván, aki látta a Szépség és a szörnyeteget, sejti, hogy mi lesz a befejezés, és ez a sejtés később beigazolódni is látszik. Ezt a könyvet nem azért kell elolvasni, hogy az ember végigizgulja, hogy "úristenmostvajonmileszvisszaváltozikevagynem". Nyilván, ha az író kis csavart szeretett volna belevinni, megtehette volna. Több alternatív befejezés is eszembe jutott, és dobott volna rajta, ha a végén mégis meg kell lepődnöm annak ellenére, hogy nem szeretnék. Így legalább lett egy szép befejezése. 

Mennyi időt vett el az életemből, mit adott cserébe? 

Egy napon elkezdtem, másnap befejeztem. Nem olvastam folyamatosan, alvás nélkül. Csak amikor kedvem volt. Szóval nem vett el olyan sok időt az életemből, hogy azt mondjam: nem érte meg. Ennyit megért. 

Nem szeretnék ódákat zengeni róla, nem is igazán tudok, viszont nem bántam meg, hogy rááldoztam néhány órát. 

Nagyon érdekesnek tartottam azt a jellemfejlődést, amelyen főhősünk átment. Lekötött, hogy azt figyeljem, hogyan változik a személyisége, az emberekhez való hozzáállása, és hogyan lesz egyre empatikusabb. 

"Csak amikor meghallottam, hogy nyílik és csukódik a hálószobája ajtaja, akkor adtam meg magam az állatias ösztöneimnek, és lejtettem el egy vad táncot a szoba körül." 

Ami különösen tetszett... 

...és ezért egy nagy piros pont az írónak, hogy - végre egy könyv, ahol - a főhős lány nem egy tökéletes szépség, akinek tele a zsebe, alma illatú a haja, csillogós-cseresznyés szájfényt használ, a fogai fehérek és katonásan sorakoznak, és 36-os cuki kis lábával a 12 cm-es cipőcskékben is bármikor eltipeg bárhová. 

Végre egy olyan főszereplő, akit a hibái ellenére (vagy talán éppen ezért) nagyon lehet szeretni. 

Ami nagyon nem tetszett... 

A srác szemszögéből szemléltünk mindent. Nem, nem ez az, ami nekem nem tetszett. Értem én, hogy ő egy gazdag, tökéletes gyerek, azt is értem, hogy ezt hangsúlyozni kell, de hatalmas hibája a - főleg kortárs - íróknak, hogy eltúlozzák a dolgokat. Idegesített, hogy a történet elején minden oldalon kétszer elolvastam, hogy "apu gazdag", "tele vagyok zsével" és "én vagyok a legmenőbb, leghelyesebb srác a suliban". 

Kérem szépen... az olvasó nem hülye. Ha elolvasom egyszer - esetleg kétszer - akkor felfogtam, nyugtázom magamban, hogy ez a gyerek gazdag és helyes és tökéletes. Az csak ront az egészen, hogy erre mindig emlékeztetnek (holott én is emlékszem rá enélkül is). 

A filmmel kapcsolatban kétségeim támadtak, hogy megnézzem-e, mivel a bemutató és képek alapján úgy tűnik, hogy ezt a "szőrös szörnyeteget" igencsak "tetkós szörnyeteggé" alakították. Azért lehet, hogy adok neki egy esélyt. 

Értékelésem:
Történet: 5/5
Borító: 5/5 (az egyik kedvenc virágom a fehér rózsa) 
Megfogalmazás: 4/5 
Karakterek: 4/5