Claudia Gray: Evernight - Örökéj

Szerző: Claudia Gray
Cím: Evernight - Örökéj
Eredeti cím: Evernight
Fordító: Bosnyák Viktória 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás helye, éve: Szeged, 2009 
Oldalszám: 314














Fülszöveg:

Bianca szökni akar. Bianca új diák az Evernight Akadémián, egy háborzongató, gótikus bentlakásos iskolában, ahol az osztálytársak valahogy mind túlságosan tökéletesek: okosak, elegánsak, jófomán olyanok, mint a ragadozók. Bianca tisztában van vele, hogy nem illik közéjük. Ekkor találkozik Jareddel, aki szintén kilóg a sorból, s aki szemmel láthatólag mindent megtesz azért, hogy ne legyen olyan, mint a többi evernightos. Kettejük között tagadhatatlanul van valamiféle vonzalom. Bianca minden veszélyt vállalna, hogy a fiúval lehessen, de sötét, régesrégi titkok elszakítják őket egymástól. Bianca ekkor megkérdőjelez mindent, amit eddig igaznak hitt. Claudia Gray rossz csillagzat alatt született szerelmi története, és a veszélyes szövetségeket felvonultató izgalmas események lélegzetelállító modern vámpírmese a mai olvasónak. Claudia Gray New Yorkban él és dolgozik. Az Evernight az első regénye.

A könyvről: 

Egy újabb Vörös Pöttyös könyv. Ez számomra olyan erős közepes volt. 

A könyv első felében egy egyszerű történetnek tűnt, egy lány, aki új iskolába ment, nem szeret ott lenni, meg akar szökni... Elfogadtam, hogy semmi extra, és viszonylag tetszett is, aztán hirtelen váltott a sztori. 

Bianca utált ebbe az iskolába járni, nem ismert senkit, aztán hirtelen az egyik lányt már legjobb barátnőjének tekinti. Hirtelen tudja, hogy ő vámpír, stb... Nekem ez kicsit olyan érzés volt, mintha az írónő megírta volna a regényt, aztán a közepéből kiszedett volna néhány oldalt. Nem láttam az összefüggést, átvezetést az egészben. 

Bosszant, ha olyat olvasok egy könyvben, hogy egy srác és egy lány megismerkednek, és 2 nap múlva az életüket adnák a szerelemért. Ilyen nem létezik... 2 nap alatt nem lehet beleszeretni senkibe ennyire, hogy fontosabb legyen mindenkinél. Ez hülyeség. 

Amin a legjobban kiakadtam, és ezt most idézném, ha nem gond: 

"Már majdnem az ajtónál jártunk, amikor elmentünk az ékszeres állvány mellett. Megakadt a szemem egy sötét, csillogó tárgyon. Egy bross volt [...]. 

- Ezt nézd meg! Olyan gyönyörű.

- Valódi fekete borostyán. [...]

Az eladó kék keretes olvasószemüvege fölött kikukkantva igyekezett felmérni, hogy potenciális vásárlók vagyunk-e, vagy gyerekek, akiket jobb elhessegetni. Valószínűleg ez utóbbi mellett döntött, mert így szólt:

- Nagyon drága. 

Lucas nem szerette a kihívást.

- Mennyire? - kérdezte lazán, mintha nem is Ross, hanem Rockefeller volna a vezetékneve.

- Kétszáz dollár. 

[...] Lucas se szó, se beszéd, elővette a pénztárcáját, és átnyújtotta bankkártyáját az eladónak. 

- Megvesszük.

A nő ugyan felvonta a szemöldökét, de nekilátott beütni a pénztárgépbe a vásárlást.

- Lucas! - kaptam el a karját, s próbáltam suttogva beszélni hozzá. - Nem teheted!

- De igen.

- De ez kétszáz dollár!

- Imádni fogod. [...]

- Köszönöm. Ennél szebb ajándékot még soha senki nem vett nekem."

Nos... Ez undorító. Egyrészt a lány hozzáállása, nem sokáig győzködte Lucast, hogy ne vegye meg azt a drága szart ékszert neki. Másrészt - és ami leginkább idegesít, hogy - ezeket a könyveket főleg a 15-18 éves korosztály olvassa, és mivel nagy divat lett a Vörös Pöttyös, úgymond mintát ad ennek a korosztálynak a benne szereplő lány viselkedése. Negatív mintát, de mintát. Tehát igyekeznek a lányok olyanná válni, mint ez a Bianca pl. (de mondhatnék itt Bellát vagy akárkit), összeszednek egy pénzesebb szerencsétlent, aztán pedig kikérik maguknak, ha valaki azt mondja nekik, hogy megvásárolhatóak. 

Nem értem a szülőket is. A kiscsaj megharapta a pasija nyakát, a szülők meg vállon veregetik, hogy ügyes vagy, lányom, végre felnőtt lettél? 

Nem értem, hogy miért viselkednek az iskolában a tanulókkal gyerekekként... Vannak 3-400 éves vámpírok is köztük, még is úgy bánnak velük - és ők is úgy viselkednek -, mint a gyerekekkel. 

Aztán persze az is kiderül, hogy a mi Lucas szereplőnk sem az a szerény emberke, akinek eddig tűnt. Itt viszont örültem, hogy végre valamin meglepődhetek, és ez a rész tényleg tetszett, meg a továbbiak is, a könyv végéig. Végre volt rendes cselekménye, sűrűsödött a történet, lekötött. 

Szóval nem nagyon tudom hová tenni ezt a kötetet. Érdemes volt elolvasni, de a véleményem annyira hullámzó volt, miközben olvastam... Néha úgy éreztem, ez a legrosszabb Vörös Pöttyös könyv, néha meg úgy, hogy nem is rossz ez, sőt...