2012. április 24., kedd

Csoóri Sándor: Sose volt a világban akkora csönd

Mi kellett volna nekünk, 
fanyar barátom? 
Sötétebb esték? Sötétebb szobák? 
Alagutak? Barlangok? Üvegkoporsók
zsúfolásig megtömve fekete pacsirtákkal, 
hogy sírjunk és nevessünk is
a mindennapos tébolytól, 
mint az a gólyalábakon
lépkedő, bolond festő, 
aki mindenkor tudta, 
mikor ér véget egy-egy földi korszak?
Lenyűgöző volt, ahogy nézni tudott.
Ha akart, 
kiirtott minden fát a közeléből
és kósza népekkel táncoltatta körül azt az egyet, 
amelyet könyörületből mégis meghagyott.
És hátán hozta 
mindig a vihart a Hortobágyra, 
hátán a vízesést is a hegyekből.
Sokszor gondoltam rá, 
hogy egyszer megszólítlak benne téged, 
de sose volt a világban akkora csönd, 
hogy jutott volna időm erre is. 


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése