Szerző: Mark Lawrence
Cím: Tövisek hercege
Eredeti cím: Price of Thorns
Fordította: Gy. Horváth László
Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2016 (harmadik kiadás)
ISBN: 978-615-5514-03-6
335 oldal, 2995 Ft
A Széthullott Birodalom-trilógia 1. kötete
Fülszöveg:
Óvakodj a Tövisek Hercegétől...
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni...
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Amióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma - és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?
Borító:
A Fumax Kiadótól eddig a Részlegesek-trilógiával és két Assassin's Creed-kötettel volt szerencsém megismerkedni, és eddig a tapasztalataim kizárólag nagyon pozitívak voltak, sőt, az eddigi könyvek, melyeket olvastam a kiadótól, mind kedvenccé avanzsáltak. Egyrészt ezért szerettem volna a Tövisek Hercegét elolvasni, másrészt pedig azért, mert megfogott valami a borítójában, ebben a baljóslatú, hideg, "férfias" borítóban, ahányszor szembejött velem egy olvasás moly.hu-n.
Történet:
Jorg, a tizenhárom éves trónörökös elveszíti édesanyját és testvérét, miután a kocsiúton rájuk támadnak a gróf emberei. Az ő életét egy tövisbokor mentette meg, melybe a támadók belehajították és úgy gondolták, ott biztosan meghal. Ám szerencsés módon túlélte, megszökött az apja, a király udvarából, majd banditák mellé szegődött, hogy bosszút álljon anyja gyilkosain.
A történet első jelenetében Jorg és a Testvérek felgyújtanak egy parasztfalut. Már az itt olvasható párbeszédekből is megismerhetjük őket, és egyértelművé válik, hogy akikről a könyv szólni fog, nem jók, a viselkedésük nem példaértékű.
Amellett, hogy bőven olvashatunk brutalitásról, kínzásokról, gyilkolásokról, mégis tele van ez a történet humorral is - leginkább fekete humorral. Ez egy olyan világ, ahol az emberek nem foglalkoznak az íratlan szabályokkal, és még a meglobogtatott fehér zászlóban sem lehet teljesen megbízni, hiszen soha nem tudni, mi lesz a következő lépés.
Tele van csavarral, néhol megdöbbentem, néhol bólogattam, hogy szerintem is így helyes. Mindez pedig érthető logikussággal van felépítve. Számomra a legszebb és legemlékezetesebb oldalak azok, amikor a jelenben bemennek a várba s a múltban pedig kijönnek. Olyan szépen össze lett illesztve ez a két jelenet, és olyan jó volt megmosolyogni!
Karakterek:
Jorg tipikus antihős. Bevallom, nem sűrűn olvasok olyan könyvet, ahol a főhős ízig-vérig gonosz. Én nem tudtam utálni, és végig értettem őt. 13 éves, az élet elvett már tőle minden jót, a bosszúvágy vezérli, tele van gyűlölettel. Nyilván nem helyes keresztülgázolni mindenkin a saját fájdalmaink miatt, mégsem tudtam elítélni, hiszen tizenhárom éves, és egy tizenhárom éves mindenképpen gyerek, szülessen bármelyik korba.
Makint hamar sikerült megkedvelnem a folytonos jókedve, tréfálkozásai miatt. Mégis Núbait szerettem meg a legjobban, s a visszaemlékezések ezt az érzést csak erősítették. Míg Jorg erőssége a bosszúállás volt, Núbaié az íj, amit semmilyen szituációban nem felejtett el használni, ez pedig gyakran kihúzta a bajból a társait.
Összességében:
Túl elfogult vagyok, túl jó könyveket olvastam eddig a kiadótól. Ha ez lett volna tőlük az első, valószínűleg még a mostani jónál is jobb pontozásban részesítettem volna, Dan Wells trilógiája és az Assassin's Creedek mély benyomást tettek nálam és annyira magasra tették a lécet, hogy felérni majdhogynem lehetetlen. Ettől függetlenül egyébként mostantól Mark Lawrence könyveinek is nagy rajongója leszek, tervezem elolvasni a folytatásokat. Érték ez a történet.
Pontozásom:
Borító: 4/5
Történet: 4/5
Stílus: 4/5
Karakterek: 5/5
Óvakodj a Tövisek Hercegétől...
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni...
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Amióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma - és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?
Borító:
A Fumax Kiadótól eddig a Részlegesek-trilógiával és két Assassin's Creed-kötettel volt szerencsém megismerkedni, és eddig a tapasztalataim kizárólag nagyon pozitívak voltak, sőt, az eddigi könyvek, melyeket olvastam a kiadótól, mind kedvenccé avanzsáltak. Egyrészt ezért szerettem volna a Tövisek Hercegét elolvasni, másrészt pedig azért, mert megfogott valami a borítójában, ebben a baljóslatú, hideg, "férfias" borítóban, ahányszor szembejött velem egy olvasás moly.hu-n.
Történet:
Jorg, a tizenhárom éves trónörökös elveszíti édesanyját és testvérét, miután a kocsiúton rájuk támadnak a gróf emberei. Az ő életét egy tövisbokor mentette meg, melybe a támadók belehajították és úgy gondolták, ott biztosan meghal. Ám szerencsés módon túlélte, megszökött az apja, a király udvarából, majd banditák mellé szegődött, hogy bosszút álljon anyja gyilkosain.
A történet első jelenetében Jorg és a Testvérek felgyújtanak egy parasztfalut. Már az itt olvasható párbeszédekből is megismerhetjük őket, és egyértelművé válik, hogy akikről a könyv szólni fog, nem jók, a viselkedésük nem példaértékű.
 |
| Forrás: pinterest.com |
Tele van csavarral, néhol megdöbbentem, néhol bólogattam, hogy szerintem is így helyes. Mindez pedig érthető logikussággal van felépítve. Számomra a legszebb és legemlékezetesebb oldalak azok, amikor a jelenben bemennek a várba s a múltban pedig kijönnek. Olyan szépen össze lett illesztve ez a két jelenet, és olyan jó volt megmosolyogni!
Karakterek:
Jorg tipikus antihős. Bevallom, nem sűrűn olvasok olyan könyvet, ahol a főhős ízig-vérig gonosz. Én nem tudtam utálni, és végig értettem őt. 13 éves, az élet elvett már tőle minden jót, a bosszúvágy vezérli, tele van gyűlölettel. Nyilván nem helyes keresztülgázolni mindenkin a saját fájdalmaink miatt, mégsem tudtam elítélni, hiszen tizenhárom éves, és egy tizenhárom éves mindenképpen gyerek, szülessen bármelyik korba.
Makint hamar sikerült megkedvelnem a folytonos jókedve, tréfálkozásai miatt. Mégis Núbait szerettem meg a legjobban, s a visszaemlékezések ezt az érzést csak erősítették. Míg Jorg erőssége a bosszúállás volt, Núbaié az íj, amit semmilyen szituációban nem felejtett el használni, ez pedig gyakran kihúzta a bajból a társait.
Összességében:
Túl elfogult vagyok, túl jó könyveket olvastam eddig a kiadótól. Ha ez lett volna tőlük az első, valószínűleg még a mostani jónál is jobb pontozásban részesítettem volna, Dan Wells trilógiája és az Assassin's Creedek mély benyomást tettek nálam és annyira magasra tették a lécet, hogy felérni majdhogynem lehetetlen. Ettől függetlenül egyébként mostantól Mark Lawrence könyveinek is nagy rajongója leszek, tervezem elolvasni a folytatásokat. Érték ez a történet.
Pontozásom:
Borító: 4/5
Történet: 4/5
Stílus: 4/5
Karakterek: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése