Szerző(k): Kami Garcia és Margaret Stohl
Cím: Lenyűgöző teremtmények
Eredeti cím: Beautiful Creatures
Fordította: Neset Adrienn
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
ISBN: 978 963 245 320 0
547 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült azonban, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén
Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és a diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna.
Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Azt hiszed, ritkán érnek meglepetések?
Egy titok mindent megváltoztathat.
Borító:
Nagyon-nagyon-nagyon tetszik ez a borító, örülök, hogy még akkor szereztem be a kötetet, amikor nem jelent meg még a történet filmes borítóval. Tetszik ez a minimalizmus, az egyszerűség, letisztultság, és olyan jól mutat a könyvespolcon!
Történet:
Tartottam tőle, hogy egy Twilight-könyvet fogok olvasni, hiszen nem sokkal azután jelent meg ez is a Könyvmolyképző Kiadónál. Régóta "porosodik" is a polcomon, éppen ebből az okból kifolyólag. Most rávettem magam (a moly erős ráhatásának köszönhetően), hogy végre elolvassam.
Pozitívan csalódtam, mert nem vámpíros, harapdálós, szerelmi háromszöges történet, és negatívan csalódtam, mert nekem egy kicsit vontatott, lapos, egyhangú volt.
Iszonyatosan gyorsan követik egymást a cselekmények és a fordulatok, de valahogy mégsem tudtam agyonizgulni magam, és nem tudtam aggódni a szereplőkért sem. Utóbbi hiba valószínűleg abból következett, hogy nem volt annyira szépen kidolgozva a jellemük, ahogy az egy "végigizgulós" könyvhöz kellene.
A filmet egyszer elkezdtem nézni, tíz perc után abbahagytam... A színészek sem tetszettek, a film sem nyerte el a szívemet. Aztán megpróbáltam ismét, vagy húsz percet bírtam belőle. A problémát a gyökerénél szerettem volna megfogni, így jött az elhatározás, hogy előbb elolvasom, majd csak utána nézem meg.
Tény, a könyv sokkal élvezhetőbb a filmnél, úgy képzelem el a karaktereket, ahogy én akarom, nem kell a furcsa lányt (a furcsa szinkronhanggal) néznem/hallgatnom. A filmben már az első jeleneteknél sem lett szimpatikus, és most már kijelenthetem, nekem az egész olyannak hatott, mintha a film a könyvnek valami paródiája lenne a hülye mondatok és az erőltetett poénok miatt.
Mint már írtam, az egész nagyon pörgős, sűrű, így nem lehet akárhol félbehagyni, félretenni a könyvet, ha mégis így tettem, volt, hogy vissza kellett lapoznom pár oldalt, mert nem emlékeztem, hogy mi történt.
Tetszett ez a világ, a legérdekesebb jelenetek a múltba való visszatekintések voltak számomra. Azok a részek igazán szépen lettek megírva, jobb lett volna, ha több ilyen lett volna benne, és kevesebb Lena nyafogásából. Emellett ami még igazán megfogott, az a különleges könyvtárban töltött idő volt, annyira, de annyira jó lett volna többet, részletesebb leírást olvasni róla...
Mint már írtam, az egész nagyon pörgős, sűrű, így nem lehet akárhol félbehagyni, félretenni a könyvet, ha mégis így tettem, volt, hogy vissza kellett lapoznom pár oldalt, mert nem emlékeztem, hogy mi történt.
Tetszett ez a világ, a legérdekesebb jelenetek a múltba való visszatekintések voltak számomra. Azok a részek igazán szépen lettek megírva, jobb lett volna, ha több ilyen lett volna benne, és kevesebb Lena nyafogásából. Emellett ami még igazán megfogott, az a különleges könyvtárban töltött idő volt, annyira, de annyira jó lett volna többet, részletesebb leírást olvasni róla...
Szereplők:
Ismét egy könyv, ahol a mellékszereplőket nagyon kedveltem, a főszereplőket meg nem igazán. Egy kicsit segített azért ezt a nagy különbséget megrövidítenie annak a ténynek, hogy a történetet nem Lena szemszögéből ismerhetjük meg. Ha így lett volna, igen nagy esélye lett volna annak, hogy végig sem olvasom. Ethan miatt viszont kapott egy esélyt (szerencsére), és egész jó sült ki belőle.
Hiába a természetfeletti erő, Lena számomra tipikus tucattini volt, amit úgy gondolom, magának köszönhetett az örökös nyafogásával. Ha néha nem lebegtetett volna meg valamit, vagy nem csinált volna vihart, akkor el is felejtem, hogy ő nem egy átlagos középiskolás lány.
Ethant már jobban kedveltem, bár nála is néha furcsa volt a gondolkodásmód, meg egyáltalán, ahogy reagált erre az egész titokra, mintha azt mondta volna neki a csaj, hogy "hé, figyelj, 16. születésnapomon befestem a hajamat pirosra, és senki nem változtathat ezen a tervemen".
Macon és Amma volt a két abszolút kedvencem, és Lincet is nagyon csíptem (a filmben nem), ahogy Lena gonosz unokatesóját is, bár nem kapott sok szerepet.
Összességében:
Nem mondom, hogy rossz volt. Nem volt az, sőt, az utolsó fejezeteknél már le sem tettem, egyhuzamban elolvastam, mert nagyon érdekelt, hogyan zárják le ezt az első kötetet. Ám én mégis többet vártam ettől a könyvtől, lehet, hogy a körülötte szélviharként tomboló hype miatt. Természetesen elolvasom majd a folytatásokat is, nagy reményeket fűzök még ehhez a sorozathoz.
Hiába a természetfeletti erő, Lena számomra tipikus tucattini volt, amit úgy gondolom, magának köszönhetett az örökös nyafogásával. Ha néha nem lebegtetett volna meg valamit, vagy nem csinált volna vihart, akkor el is felejtem, hogy ő nem egy átlagos középiskolás lány.
Ethant már jobban kedveltem, bár nála is néha furcsa volt a gondolkodásmód, meg egyáltalán, ahogy reagált erre az egész titokra, mintha azt mondta volna neki a csaj, hogy "hé, figyelj, 16. születésnapomon befestem a hajamat pirosra, és senki nem változtathat ezen a tervemen".
Macon és Amma volt a két abszolút kedvencem, és Lincet is nagyon csíptem (a filmben nem), ahogy Lena gonosz unokatesóját is, bár nem kapott sok szerepet.
Összességében:
Nem mondom, hogy rossz volt. Nem volt az, sőt, az utolsó fejezeteknél már le sem tettem, egyhuzamban elolvastam, mert nagyon érdekelt, hogyan zárják le ezt az első kötetet. Ám én mégis többet vártam ettől a könyvtől, lehet, hogy a körülötte szélviharként tomboló hype miatt. Természetesen elolvasom majd a folytatásokat is, nagy reményeket fűzök még ehhez a sorozathoz.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 4/5
Stílus: 3/5
Karakterek: 3/5
/Fogalmam sincs, honnan mentettem le a képeket, úgyhogy forrást nem tudok írni, bepötyögtem gugliba, hogy "lenyűgöző teremtmények". Ugyanez a teendő, ha a forrás után érdeklődtök./
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése