Cím: Elvesztett jövő
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2016
ISBN: 9786155692147
E-book, 46 oldal, 690 Ft
Az Eltitkolt múlt című regény előtörténete.
Beszerezhető ITT.
Fülszöveg:
Miranda Conti Olaszország egyik legsikeresebb fiatal zongoraművésze, aki virágzó jövő előtt áll. Boldog, harmonikus élete egy napon a feje tetejére áll. Minden, amiért megküzdött, egy családi drámát követően semmivé foszlik. Ármány, árulás áldozatává válik és egyik pillanatról a másikra a pokol fenekén találja magát egy néhány hónapos csecsemővel a karján. Menekülnie kell. Élete nem lesz más, mint harc a túlélésért. Senkire sem számíthat, senkiben sem bízhat…
Anne L. Green a nagy sikerű Eltitkolt múlt előzményeként – olvasói kérésére – megírta a főhősnő izgalmas szökésének történetét.
A borítóról:
Nem felejtettem még el, hogy ennek a könyvnek a főhősnője volt az Anne által megteremtett szereplők közül az első, aki az írónő új stílusa mögé bújhatott, amelyik könyv először kapott új köntöst. Ez pedig nagyon jól passzol hozzá (és imádom... IMÁDOM a csaj fülbevalóját). Csak azt sajnálom, hogy nem gyönyörködhetek a kézzelfogható formájában is.
A történetről:
Ez a történet kizárólag elektronikus könyvként kapható. Az Eltitkolt múlt című könyv előtörténete, de önálló történetként is kiválóan megállja a helyét. Tipikus 22-es csapdája, ha olvastad a regényt, el szeretnéd olvasni a kisregényt is, hogy tudd, mi volt pontosan a főhősnő múltjában, ha azonban ezt olvastad először, akkor mindenképpen meg akarod tudni, hogy mi történt Lexievel ezután. A lényeg, hogy bár külön-külön is érthetőek, mégis úgy érzi az olvasó, hogy nincs az egyik a másik nélkül, és mindenképpen meg szeretne ismerkedni mindkettővel.
Nagyon kíváncsi voltam erre a kisregényre, és hozta azt a színvonalat, amit elvártam tőle, amit elvártam Anne L. Greentől. Pörgős, izgalmas, olvastatta magát... Az már eddig is nyilvánvaló volt számomra, hogy Anne csodás romantikus regényeket ír, s most már azt is tudom, hogy ugyanúgy ért a kisregények, novellák megalkotásához is.
Visszaolvastam a korábbi ajánlómat az Eltitkolt múltról, és ott azt írtam akkor, hogy Lexie biztosan nem lenne soha a barátnőm és nem sikerült a szívembe zárni. Most azt éreztem, mintha az írónő mégis meg akarta volna szerettetni velem őt, ráadásul sikerült neki! Nagyon kedveltem, ahogy gondolkodott, ahogy cselekedett, és át tudtam érezni azt, ami őt nyomasztotta vagy amitől ő félt.
"Aiden sajnos nem olvasta azokat a szakkönyveket, amelyek a kisbabák állítólagos rendszeres napirendjéről szóltak. Sose hallott az eszik-alszik korszakról."/28. oldal/
Amellett, hogy ez a történet eléri az olvasónál, hogy izguljon, aggódjon a szereplőiért, sok mást is magában rejt. Például az írónő humorából is egy csipetnyit. A fent olvasható idézet volt az, amin legjobban elmosolyodtam. Egyrészt, mert teljesen igaz: a védőnők/orvosok/ismerősök elvárják, hogy a baba úgy viselkedjen, ahogy a könyvekben le van írva, csak azt felejtik el, hogy a baba nagy valószínűséggel azt nem olvasta. Másrészt pedig az jutott eszembe, hogy habár Annenek a kislánya már hat éves, az írónő mégis tisztán emlékszik, és pontosan papírra tudja vetni, hogy mi jár egy párhónapos baba mellé bónuszba.
A másik, amin jót mosolyogtam, hogy a történet elején a nyomozó még nyugtatja Mirandát, hogy egy tanúvédelmi programot nem úgy kell elképzelni, mint a filmekben, autósüldözéssel és lövöldözéssel, aztán mikor ezt képes elhinni szegény, pontosan egy ilyenbe csöppen bele.
Összességében:
"Sajnos" el kell olvasnom ismét az Eltitkolt múltat. Kedvet kaptam hozzá, és hiányzik Lexie. Remélem, Anne más regényéhez is készül ilyen kisregény (és egyben a több kicsit tök jó lenne egy kézzelfogható kötetben látni :)).
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Szereplők: 5/5 (nincs sok, itt inkább Lexie és a nyomozó azok, akik igazán értékelhetők)
Stílus: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése