Szerző: Tamas Garam
Cím: Angéla
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2016
ISBN: 9786155596896
678 oldal, 4499 Ft
Fülszöveg:
Akiért a túlvilág csatába indul.
Bergmann Angéla a tinédzserek szerelmi kalandokkal fűszerezett átlagos életét éli. Fenekestől felfordul az élete, mikor egy házibuli közben fény derül hátborzongató képességeire.
A Vatikánban egy különleges feladattal bízzák meg. Egy jótékonyság köntösébe rejtőző, sötét vallási közösség próbálja hatalmát megerősíteni rajta keresztül. Hálójukba kerül a kamaszlány, akinek szembe kell szállnia a démoni szervezettel.
Az élet Tibetbe sodorja, ahol megtalálja nemcsak a békéjét, de az igaz szerelmet is. Angéla gyerekes viselkedése és vágyakkal terhelt élete hamar átalakul és megcsillan benne valami más.
Képes lesz-e Angéla megakadályozni egy minden embert érintő összeesküvést? Vajon tud-e választani a saját élete és másoké között?
Tamas Garam bemutatkozó regénye egyedi, szókimondó, nyers erotikától lüktető stílusban bont ki előttünk rejtett világokat, miközben elgondolkoztatja az olvasót nemcsak a túlvilágról, de az élet értelméről is.
Kéjgyilkosság, szerelem és összeesküvés a kereszt árnyékában.
Kapcsolatom a könyvvel:
Külsőre nem igazán fogott meg, a fülszövege viszont felkeltette a figyelmemet, ráadásul szeretem a hosszú regényeket.
Kissé döcögősen sikerült csak olvasni az első 50-100 oldalon, de szerencsére onnan már sikerült igazán belemerülni, és a többi 500-600 oldalnál azt lestem, mikor lesz időm ismét folytatni a sok teendő közötti pihenések alkalmával.
Borító:
Borító alapján én úgy sejtettem, hogy a fülszövegben tinédzserként bemutatott Angéla csak az első fejezetekben lesz tizenéves, a kép, a stílus miatt én azt gondoltam, hogy egy húszas évei végén lévő nőről fogok olvasni.
Egyébként borító alapján inkább azt tippeltem volna, hogy ez romantikus regény, meglepett, amikor a hátlapon található mondatokkal megismerkedtem.
Történet:
A történet három cselekményszálon fut, melyek egy ponton összetalálkoznak. Az egyik Angéla életét mutatja be, a könyv elején ő még kicsi lány, s számára sokáig érthetetlen képességgel áldotta meg az Isten. A másik szál egy tibeti fiú, Ma-gjosz gyerekkoráról és felcseperedéséről szól, ami szintén nem hétköznapi, hiszen miután vadállatként állatokat tép szét, elviszik Rómába, a Vatikánba, hogy a Szövetséget segítse a képességével. A harmadik szál pedig pontosan ennek a Szövetségnek a látszólagos fejéről szól, az ördög jobbkezéről, a leggonoszabb emberről.
Maga a könyv sok évet ölel fel, hiszen kisgyermekként ismerhetjük meg a magyar származású Angélát és a tibeti Ma-gjoszt, azonban hamar már a tizenhét-tizennyolc éves korukba csöppenünk, majd még előrébb haladunk időben.
A műfaját tekintve nem igazán tudom hová sorolni, de szerintem nem nevezhető erotikus regénynek (hiába van így jelölve moly.hu-n), csak azért, mert van benne egy szadista állat, aki nőket kínoz, miközben együtt van velük. A 17 éves tinilány szexuális életének leírásakor pedig végig csak arra tudtam gondolni, hogy hiszen még gyerek... Tudom, tudom, én is voltam 17, és az ilyen korú lányok kikérik maguknak, ha valaki gyereknek titulálja őket, de akkor is furcsa volt. Ahogy apuka reakciói is a pasiügyek terén.
Egyébként Ennionak a beteges jeleneteit nem olvastam szívesen, és az a véleményem, hogy így is értékes ez a könyv, de ha ezek a jelenetek kimaradtak volna, akkor állna igazán közel a szívemhez, talán még kedvencemmé is válna.
Egy apróság zavart a könyvben: soha nem olvastam még olyat, amiben ennyire sok idézőjel van. A könyvnek körülbelül a közepéig úgy százat számoltam, a továbbiakat nem jelöltem, ugyanis elfogyott a post-item. Tény, sok helyen kellett (pl. sms-eknél), de mindez úgy gyűlt össze, hogy sem a beszélgetések, sem a belső gondolatok nem ezzel voltak jelölve. Sok helyen fölöslegesnek tartottam, sőt, alkalmanként egyenesen zavarónak. Volt pár ilyen zavaró lábjegyzet, szómagyarázat is. Jó, hogy a különböző nyelveken megszólaló emberek mondatainak megtalálható a fordítása a lap alján, de a "Mert én fullon* pörögtem." megmagyarázása szerintem felesleges.
Mivel Angéla "velem egyidős", azaz ugyanakkor született, mint én, így könnyű volt beleélni magam néhány, a kor adta jelenetbe, például abba, amikor az első közösségi oldalra felregisztrált, és próbálta megtanulni használni. Jó volt visszaemlékezni az első szerelemre, a középiskolára, bár csak érintve lett a téma az elején.
Ami a történet zamatát adja, azok a csodaszép leírások, látszik, hogy a szerző erre fordította a legtöbb energiát, hogy mindent pontosan úgy adjon át, ahogy azt ő elképzelte, s ez sikerült is neki. Gyönyörű tájleírások, képek, minden részletesen, gondosan megtervezve és felvázolva egészen attól kezdve, hogy a nap felkel, azon át, hogy a galambok hogy búgnak az ablakpárkányon, az emberek és utcák szépségéig.
A vége eléggé függővég, mintha a szerző szándékosan nem zárt volna le valamit. Talán reménykedhetünk egy folytatásban?
A történet három cselekményszálon fut, melyek egy ponton összetalálkoznak. Az egyik Angéla életét mutatja be, a könyv elején ő még kicsi lány, s számára sokáig érthetetlen képességgel áldotta meg az Isten. A másik szál egy tibeti fiú, Ma-gjosz gyerekkoráról és felcseperedéséről szól, ami szintén nem hétköznapi, hiszen miután vadállatként állatokat tép szét, elviszik Rómába, a Vatikánba, hogy a Szövetséget segítse a képességével. A harmadik szál pedig pontosan ennek a Szövetségnek a látszólagos fejéről szól, az ördög jobbkezéről, a leggonoszabb emberről.
Maga a könyv sok évet ölel fel, hiszen kisgyermekként ismerhetjük meg a magyar származású Angélát és a tibeti Ma-gjoszt, azonban hamar már a tizenhét-tizennyolc éves korukba csöppenünk, majd még előrébb haladunk időben.
A műfaját tekintve nem igazán tudom hová sorolni, de szerintem nem nevezhető erotikus regénynek (hiába van így jelölve moly.hu-n), csak azért, mert van benne egy szadista állat, aki nőket kínoz, miközben együtt van velük. A 17 éves tinilány szexuális életének leírásakor pedig végig csak arra tudtam gondolni, hogy hiszen még gyerek... Tudom, tudom, én is voltam 17, és az ilyen korú lányok kikérik maguknak, ha valaki gyereknek titulálja őket, de akkor is furcsa volt. Ahogy apuka reakciói is a pasiügyek terén.
Egyébként Ennionak a beteges jeleneteit nem olvastam szívesen, és az a véleményem, hogy így is értékes ez a könyv, de ha ezek a jelenetek kimaradtak volna, akkor állna igazán közel a szívemhez, talán még kedvencemmé is válna.
Egy apróság zavart a könyvben: soha nem olvastam még olyat, amiben ennyire sok idézőjel van. A könyvnek körülbelül a közepéig úgy százat számoltam, a továbbiakat nem jelöltem
Mivel Angéla "velem egyidős", azaz ugyanakkor született, mint én, így könnyű volt beleélni magam néhány, a kor adta jelenetbe, például abba, amikor az első közösségi oldalra felregisztrált, és próbálta megtanulni használni. Jó volt visszaemlékezni az első szerelemre, a középiskolára, bár csak érintve lett a téma az elején.
Ami a történet zamatát adja, azok a csodaszép leírások, látszik, hogy a szerző erre fordította a legtöbb energiát, hogy mindent pontosan úgy adjon át, ahogy azt ő elképzelte, s ez sikerült is neki. Gyönyörű tájleírások, képek, minden részletesen, gondosan megtervezve és felvázolva egészen attól kezdve, hogy a nap felkel, azon át, hogy a galambok hogy búgnak az ablakpárkányon, az emberek és utcák szépségéig.
A vége eléggé függővég, mintha a szerző szándékosan nem zárt volna le valamit. Talán reménykedhetünk egy folytatásban?
Szereplők:
Angéla személyiségét nem igazán sikerült megkedvelnem, bár nem mondanám, hogy utálandó főhős. Furcsálltam, hogy ugyanúgy viselkedik, mint egy tini, holott nyilvánvaló, hogy különleges. Sok brutális, kegyetlen dolgon ment keresztül, és nem nagyon lehetett tudni, hogy utána milyen érzések keringtek benne ezeknek kapcsán, emiatt pedig olyan érzésem volt, mintha egy pillanat alatt lesöpörte volna magáról ezeket a fájdalmakat.
Ma-gjosz volt a kedvencem, őt már az első megjelenésénél a szívembe zártam, onnan pedig a könyv végéig (és még azután sem) szabadult. A másik karakter, akit igazán kedveltem, Tíciána, nála azonnal éreztem valami jóságot, mielőtt még bármit tudtam volna róla.
Angéla szüleit nem kedveltem, az apját pedig egyenesen nem tudtam megérteni. Spoiler nélkül csak annyit, hogy ha bármi történne egy szerettemmel, este nem úgy feküdnék le aludni, hogy jó lenne összebújni a házastársammal. Kicsit gyerekesnek éreztem őt, Edit nézetei és hozzáállása valósabb, hihetőbb volt.
Enniót nagyon szerettem volna megérteni. Igen jól el lett találva az ő karaktere, szuper lett, mint gonosz karakter, szerettem volna a kapottnál jobban belátni a brutális felszín mögé, amit kifelé mutatott.
Összesítve:
Az apró negatív dolgok ellenére egy csoda ez a könyv, igazán értékes történetet alkotott Tamas Garam. Őszintén bízom benne, hogy lesz még lehetőségem olvasni az írótól és jelenik még meg másik könyve is. A mai magyar tucatkönyvek közé kellenek az ilyen gyöngyszemek is.
Angéla személyiségét nem igazán sikerült megkedvelnem, bár nem mondanám, hogy utálandó főhős. Furcsálltam, hogy ugyanúgy viselkedik, mint egy tini, holott nyilvánvaló, hogy különleges. Sok brutális, kegyetlen dolgon ment keresztül, és nem nagyon lehetett tudni, hogy utána milyen érzések keringtek benne ezeknek kapcsán, emiatt pedig olyan érzésem volt, mintha egy pillanat alatt lesöpörte volna magáról ezeket a fájdalmakat.
Ma-gjosz volt a kedvencem, őt már az első megjelenésénél a szívembe zártam, onnan pedig a könyv végéig (és még azután sem) szabadult. A másik karakter, akit igazán kedveltem, Tíciána, nála azonnal éreztem valami jóságot, mielőtt még bármit tudtam volna róla.
Angéla szüleit nem kedveltem, az apját pedig egyenesen nem tudtam megérteni. Spoiler nélkül csak annyit, hogy ha bármi történne egy szerettemmel, este nem úgy feküdnék le aludni, hogy jó lenne összebújni a házastársammal. Kicsit gyerekesnek éreztem őt, Edit nézetei és hozzáállása valósabb, hihetőbb volt.
Enniót nagyon szerettem volna megérteni. Igen jól el lett találva az ő karaktere, szuper lett, mint gonosz karakter, szerettem volna a kapottnál jobban belátni a brutális felszín mögé, amit kifelé mutatott.
Összesítve:
Az apró negatív dolgok ellenére egy csoda ez a könyv, igazán értékes történetet alkotott Tamas Garam. Őszintén bízom benne, hogy lesz még lehetőségem olvasni az írótól és jelenik még meg másik könyve is. A mai magyar tucatkönyvek közé kellenek az ilyen gyöngyszemek is.
Pontozásom:
Borító: 3/5
Történet: 5/5
Szereplők: 4,5/5
Stílus: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése