Szerző: Cathrin Smith
Cím: Eredet
Kiadás éve: 2016
Magánkiadás
ISBN: 9789631253634
296 oldal
Fülszöveg:
Szeretnél egy igazi ásatáson részt venni? Különös leletekkel, és több ezer évvel ezelőtti fejlett technológiával találkozni?
Félnél-e, ha körülötted rejtélyes gyilkosságok történnének, vagy te magad erednél a bűnös nyomába?
Elég bátor lennél-e ahhoz, hogy lemerészkedj egy titokzatos idegennel egy olyan világba, ahol különleges lények laknak, kiknek rendeltetése az, hogy mi létezzünk?
Mernél-e titkos, sötét járatokban kanyarogni úgy, hogy fogalmad sincs róla, egyáltalán kijutsz-e valaha, miközben feltámadt múmiákkal találkozol?
Végül pedig: vágyod-e megpillantani azt a mesés kincset, mely az egész emberiség legrettegettebb, s egyben legjobban visszavárt ereklyéje?
Ha igen, tarts Mirával!
„Ki Egyiptomban született,
minden ízében egyiptomi marad,
bárhová sodorja az élet,
lélekben mégis örökre ott ragad.
Ki messzi csillagok bölcsőjében ringott,
sehol máshol nem találhat otthont,
mert oda vágyik vissza bármerre is jár,
s bárhol is éri végül utol a halál.”
A borítóról: Nem igazán tudom, hogy melyik borító tartozik a történethez. Amikor elkezdtem olvasni az ebookot, akkor még az itt található volt csatolva a kiadáshoz, azóta pedig fel lett töltve a fenti is, mint új borító. Mindenesetre ha választani kell, nekem a fölső sokkal jobban tetszik, fiatalosabb, szebb, különlegesebb. Tetszenek rajta a betűk, és hogy ilyen letisztult stílusa van.
Érdekes egyébként, hogy kikértem a férjem véleményét is, és neki meg határozottan a piramisos tetszett jobban, szerinte komolyabb, és nem olyan "üres". Nos, én pont az "ürességet" kedveltem meg a másiknál.
A történetről:
Mira Haddad, aki Magyarországon élő félig magyar, félig arab lány, most végzett az egyetemen, egyiptológus lett. Ettől függetlenül indul Egyiptomba, hogy édesapja még élő rokonságát felkeresse, ám nemvárt kalandokkal szembesül: részt vehet egy komoly ásatáson. Míg ők felfedezik az elmúlt világot, a szállodában rejtélyes gyilkosságok történnek, emellett Mirát rendszeresen meglátogatja egy titokzatos idegen, hogy figyelmeztesse: el kell hagynia Egyiptomot.
Az egyiptomi világ jó téma, bár nagyon keveset tudok csak róla - annyit, amennyit apukám könyveiből gyerekként összeszedtem a témában, ugyanis nagyon szerettem lapozgatni az ilyen témájú könyveit. Mégis a szívemhez nőtt már az első oldalakon, ugyanis volt egy tanítványom, ez a kislány pedig már kilenc évesen kijelentette nekem, hogy ő ha felnőtt lesz, egyiptológus szeretne lenni. Szóval... nagy reményekkel vágtam bele a történetbe.
Az írónőnek olvastam már korábban egy másik kötetét, amely Az Árny címet viseli magán. Érdekes volt az ott megalkotott világ, ám ez számomra sokkal szimpatikusabb volt, nem beszélve arról, hogy itt a főhősnő már a húszas éveiben jár, lényegesen komolyabb, felnőttesebb. Közelebb állnak hozzám az ilyen korú karakterek, úgyhogy már ez is pozitív volt.
Jó ötlet, hogy sokan más-más nemzetiségűek, más-más országokból érkeztek, ez teszi igazán színessé a történetet. Ezt szerintem még jobban ki lehetett volna használni a karakterek alaposabb kidolgozásával.
Leginkább szerkesztési problémáim voltak a könyvvel, úgy, mint hiányzott a sorok végén a szavak elválasztása és voltak benne elgépelések, szavak, amelyeket egybe kellett volna írni, és külön lett legépelve, ilyen apróságok (amik tényleg apróságok, és nincs is sok belőlük). Ezenkívül ami még zavart, hogy egy helyen szinte minden mondat "hát"-tal kezdődött.
A történet egy késői szakaszában előtérbe kerül a kutatások mellett a vallás, a hit, a Földön kívüli élet, mások létezése. Jó téma, nagyon érdekes volt, és az írónő ehhez kapcsolódó ötlete is igazán tetszett.
Mira Haddad, aki Magyarországon élő félig magyar, félig arab lány, most végzett az egyetemen, egyiptológus lett. Ettől függetlenül indul Egyiptomba, hogy édesapja még élő rokonságát felkeresse, ám nemvárt kalandokkal szembesül: részt vehet egy komoly ásatáson. Míg ők felfedezik az elmúlt világot, a szállodában rejtélyes gyilkosságok történnek, emellett Mirát rendszeresen meglátogatja egy titokzatos idegen, hogy figyelmeztesse: el kell hagynia Egyiptomot.
Az egyiptomi világ jó téma, bár nagyon keveset tudok csak róla - annyit, amennyit apukám könyveiből gyerekként összeszedtem a témában, ugyanis nagyon szerettem lapozgatni az ilyen témájú könyveit. Mégis a szívemhez nőtt már az első oldalakon, ugyanis volt egy tanítványom, ez a kislány pedig már kilenc évesen kijelentette nekem, hogy ő ha felnőtt lesz, egyiptológus szeretne lenni. Szóval... nagy reményekkel vágtam bele a történetbe.
Az írónőnek olvastam már korábban egy másik kötetét, amely Az Árny címet viseli magán. Érdekes volt az ott megalkotott világ, ám ez számomra sokkal szimpatikusabb volt, nem beszélve arról, hogy itt a főhősnő már a húszas éveiben jár, lényegesen komolyabb, felnőttesebb. Közelebb állnak hozzám az ilyen korú karakterek, úgyhogy már ez is pozitív volt.
Jó ötlet, hogy sokan más-más nemzetiségűek, más-más országokból érkeztek, ez teszi igazán színessé a történetet. Ezt szerintem még jobban ki lehetett volna használni a karakterek alaposabb kidolgozásával.
Leginkább szerkesztési problémáim voltak a könyvvel, úgy, mint hiányzott a sorok végén a szavak elválasztása és voltak benne elgépelések, szavak, amelyeket egybe kellett volna írni, és külön lett legépelve, ilyen apróságok (amik tényleg apróságok, és nincs is sok belőlük). Ezenkívül ami még zavart, hogy egy helyen szinte minden mondat "hát"-tal kezdődött.
A történet egy késői szakaszában előtérbe kerül a kutatások mellett a vallás, a hit, a Földön kívüli élet, mások létezése. Jó téma, nagyon érdekes volt, és az írónő ehhez kapcsolódó ötlete is igazán tetszett.
A szereplőkről: Mira nekem túl tökéletes volt. Az még belefért, hogy egy egyiptológus végzettségű lánynak vannak Afrikában rokonai, s az is, hogy véletlenül belebotlik egy ásatásba, ahová nagy szerencséjére magukkal hívják, de hogy még az esze is úgy vág, mint a penge, és leköröz tudásban sokkal gyakorlottabb régészeket, a gyilkosságok kapcsán pedig egy nyomozót, aki elvileg tanulta és alkalmazta is a tudását, az már furcsa volt kicsit. Ráadásul sok helyen úgy éreztem, hogy lenéz másokat, és próbálja a lehető legtöbb szituációban megmutatni, hogy ő mennyire ott van minden téren. A hadnagyot nagyon kedveltem, és sajnáltam, amiért Mira így viselkedett vele. Ami még ellenszenvessé tette néha, hogy ahogy egy titok birtokába jut, azonnal sort kerít rá, hogy azt elmondhassa másoknak is, holott nagyon sokan túlságosan is megbíznak benne.
William és Jaquline számomra nagyon érdekes karakterek voltak, sőt, őket kedveltem legjobban, még akkor is, amikor már csomó minden kiderült és keresztülmentek nehéz dolgokon (spoilermentesen igyekszem írni, úgyhogy rögtön témát is váltok :)). Jaquline különleges volt a bohókás viselkedésével, az akcentusával.
A régészek csapatából Donald és Sarah voltak azok, akik jobban érdekeltek, bár szinte senkit nem lehetett megismerni közülük. Vártam, hogy mikor lesznek még jobban bemutatva. Nagyon kevés infót csepegtetett az írónő az összes karakterről, és így nem sikerült túlságosan megszeretnem senkit, emellett azonban nem is utáltam senkit. Remélem, a folytatásban ők is alaposabban megismerhetőek lesznek.
Összességében:
Nagyon pörgős, tele van cselekménnyel, nyomozással, krimi-szálakkal, jó nagy adag történelemmel, és egy csipetnyi kis romantikus szállal. Érdemes elolvasni, ha valami nem szokványosra vágyik az ember, mert az biztos, hogy ez a könyv nem tucatkönyv.
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 4/5
Szereplők: 4/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése