Cím: Akkor szakítsunk
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2014
335 oldal, 2990 Ft
Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni.
Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan.
Csak aztán minden másképp alakul...
A borítóról:
Ugyanazt tudom mondani, amit korábban A Szent Johanna giminél és a Bábelnél is már rengetegszer hangoztattam: imádom Leiner Laura könyveinek a borítóit! Nagyon laurás, szerethető, fiatalos, csajos. Nincs teleszórva mindenféle szöveggel és képpel, mégis sikerült azt a hatást elérnie, hogy csak azért is a kezembe vegyem, mert ő írta, és mert a korábbi könyveit juttatja eszembe.
A történetről:
A történet elején megismerkedünk néhány fiatallal, akik Szilveszterre készülnek. Mivel Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak, ez egy kissé felbolygatja a terveket, Lia úgy dönt, inkább otthon szomorkodik és gyászolja a szerelmet. Esztitől is elvárja - természetesen -, mint legjobb barátnő, hogy otthon maradjon vele, és bár ő rettenetesen boldog és mindent rózsaszínben lát, igenis szomorúnak kell lennie, hiszen ez a legjobb barátnők feladata.
Ám minden másképp alakul, amint Lia megtudja, hogy Norbit a szakítás annyira nem viselte meg, és mégis bulizással köszöntené az újévet. A lány nem hagyhatja annyiban, úgy dönt, megmutatja, hogy igenis ő az, aki korábban túltette magát a kapcsolaton, aki felhőtlenül boldog és akinek cseppet sem hiányoznak a közös dolgok.
A sors úgy hozza, hogy egy autóval kell utazniuk a buli színhelyéig, méghozzá Szilkó, Lia bátyjának a kocsijával. Ez csak hab a tortán, még jobban felkavarja az eseményeket.
A szereplőkről:
Sok értékelést olvastam, ahol az olvasók nehezményezik, hogy a karakterek nagyon hasonlítanak Laura előző két történetének karatereihez. Én azoknak a táborát erősíteném inkább, akik kifejezetten örülnek ennek a ténynek. Mitől mástól lenne egy könyv "leinerlaurás", ha nem a már megszokott, szerethető karakterektől?
A borítóról:
Ugyanazt tudom mondani, amit korábban A Szent Johanna giminél és a Bábelnél is már rengetegszer hangoztattam: imádom Leiner Laura könyveinek a borítóit! Nagyon laurás, szerethető, fiatalos, csajos. Nincs teleszórva mindenféle szöveggel és képpel, mégis sikerült azt a hatást elérnie, hogy csak azért is a kezembe vegyem, mert ő írta, és mert a korábbi könyveit juttatja eszembe.
A történet elején megismerkedünk néhány fiatallal, akik Szilveszterre készülnek. Mivel Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak, ez egy kissé felbolygatja a terveket, Lia úgy dönt, inkább otthon szomorkodik és gyászolja a szerelmet. Esztitől is elvárja - természetesen -, mint legjobb barátnő, hogy otthon maradjon vele, és bár ő rettenetesen boldog és mindent rózsaszínben lát, igenis szomorúnak kell lennie, hiszen ez a legjobb barátnők feladata.
Ám minden másképp alakul, amint Lia megtudja, hogy Norbit a szakítás annyira nem viselte meg, és mégis bulizással köszöntené az újévet. A lány nem hagyhatja annyiban, úgy dönt, megmutatja, hogy igenis ő az, aki korábban túltette magát a kapcsolaton, aki felhőtlenül boldog és akinek cseppet sem hiányoznak a közös dolgok.
A sors úgy hozza, hogy egy autóval kell utazniuk a buli színhelyéig, méghozzá Szilkó, Lia bátyjának a kocsijával. Ez csak hab a tortán, még jobban felkavarja az eseményeket.
A szereplőkről:
Sok értékelést olvastam, ahol az olvasók nehezményezik, hogy a karakterek nagyon hasonlítanak Laura előző két történetének karatereihez. Én azoknak a táborát erősíteném inkább, akik kifejezetten örülnek ennek a ténynek. Mitől mástól lenne egy könyv "leinerlaurás", ha nem a már megszokott, szerethető karakterektől?
Lia:
Egy az egyben Reni, csak ha lehet, még kényesebb és gyerekesebb, ha lehetséges ez. :) Ettől függetlenül én nagyon kedveltem, szimpatikus volt minden tette, igazi lázadó tizenéves lány, akinek épp a legnagyobb világfájdalma az, hogy nem lehet azzal, akibe végtelenül szerelmes. Persze azért ez a tinilányoknál egy idő után el szokott múlni és találnak egy másik Nagy Őt, egy másik Igazit. Liánál ez nincs így, két éves kapcsolatából kilépve nem tudja magát túltenni az egészen, és úgy dönt, hogy akkor is megmutatja, hogy ő a boldogabb, nem az ex. Ez is tipikus tinilány viselkedés, azt játszani, hogy neki mennyire jó, remélve, hogy ezzel fájdalmat okoznak a szomorúságuk tárgyának.
Egy az egyben Reni, csak ha lehet, még kényesebb és gyerekesebb, ha lehetséges ez. :) Ettől függetlenül én nagyon kedveltem, szimpatikus volt minden tette, igazi lázadó tizenéves lány, akinek épp a legnagyobb világfájdalma az, hogy nem lehet azzal, akibe végtelenül szerelmes. Persze azért ez a tinilányoknál egy idő után el szokott múlni és találnak egy másik Nagy Őt, egy másik Igazit. Liánál ez nincs így, két éves kapcsolatából kilépve nem tudja magát túltenni az egészen, és úgy dönt, hogy akkor is megmutatja, hogy ő a boldogabb, nem az ex. Ez is tipikus tinilány viselkedés, azt játszani, hogy neki mennyire jó, remélve, hogy ezzel fájdalmat okoznak a szomorúságuk tárgyának.
Eszti:
Nagyon idegesített, nem volt szimpatikus már az elején sem. Egy barátnő nem viselkedik úgy, ahogy Eszti viselkedett Liával.
Nagyon idegesített, nem volt szimpatikus már az elején sem. Egy barátnő nem viselkedik úgy, ahogy Eszti viselkedett Liával.
Norbi:
Igazi Cortez-karakter, a menő, csöndes, kiismerhetetlen srác, aki igyekszik lazán viselkedni és nemtörődömnek tűnni. A könyv első felében nem igazán értettem meg, hogy mit miért tesz, nem tudtam hová tenni a viselkedését, aztán lassan összeállt a kép. Azért nem sikerült olyan közel férkőznie a szívemhez, mint a SzJG-s és a Bábeles srácoknak.
Igazi Cortez-karakter, a menő, csöndes, kiismerhetetlen srác, aki igyekszik lazán viselkedni és nemtörődömnek tűnni. A könyv első felében nem igazán értettem meg, hogy mit miért tesz, nem tudtam hová tenni a viselkedését, aztán lassan összeállt a kép. Azért nem sikerült olyan közel férkőznie a szívemhez, mint a SzJG-s és a Bábeles srácoknak.
Csabi:
Szerencsétlent nagyon csíptem, igazi jógyerek, szerethető karakter. Tipikusan az a fiú, aki nem létezik (vagy legalábbis ritka). Becsülendő, hogy ennyire tud szeretni egy fiú és ennyire ki tudja mutatni az érzéseit. Szimpatikus volt, lehetne belőle több is a valóságban. :)
Szerencsétlent nagyon csíptem, igazi jógyerek, szerethető karakter. Tipikusan az a fiú, aki nem létezik (vagy legalábbis ritka). Becsülendő, hogy ennyire tud szeretni egy fiú és ennyire ki tudja mutatni az érzéseit. Szimpatikus volt, lehetne belőle több is a valóságban. :)
Szilkó:
Abszolút kedvenc, nagyon szerethető karakter. Őszinte, különc, elvont, stílusos. Kicsit a testvérem jutott eszembe róla, ugyanolyan magának való, ugyanakkor segítőkész és ott van mellettem, ha gáz van. Leírás ide vagy oda, én pontosan úgy képzeltem őt el, ahogy a tesóm kinéz.
Abszolút kedvenc, nagyon szerethető karakter. Őszinte, különc, elvont, stílusos. Kicsit a testvérem jutott eszembe róla, ugyanolyan magának való, ugyanakkor segítőkész és ott van mellettem, ha gáz van. Leírás ide vagy oda, én pontosan úgy képzeltem őt el, ahogy a tesóm kinéz.
Miklós:
Nem igazán tudtam, mit gondoljak róla, nagyon elvarázsolt gyerek lehet. :D A hümmögéses jeleneten jót szórakoztam, hihetetlen ez a gyerek. Ééés nem gondoltam volna, hogy tartogathat meglepetést is. :)
Nem igazán tudtam, mit gondoljak róla, nagyon elvarázsolt gyerek lehet. :D A hümmögéses jeleneten jót szórakoztam, hihetetlen ez a gyerek. Ééés nem gondoltam volna, hogy tartogathat meglepetést is. :)
Ákos:
Ez egy idióta. :D Már megszoktuk, hogy minden LL könyvben van egy olyan alak, aki a többiek közül valamivel kitűnik. Ilyen volt a Bábelben például a punk srác, na, itt Ákos tölti be ezt a szerepet. Nagyon sokat nevettem rajta.
Ez egy idióta. :D Már megszoktuk, hogy minden LL könyvben van egy olyan alak, aki a többiek közül valamivel kitűnik. Ilyen volt a Bábelben például a punk srác, na, itt Ákos tölti be ezt a szerepet. Nagyon sokat nevettem rajta.
Era:
A legidegesítőbb karakter, akivel Laura-könyveinek olvasása közben valaha találkoztam. Talán max. a SzJG-s Vikivel vetekszik az első helyért. Néhányszor szerettem volna képen törölni, már csak azért is, mert Szilkó nagyon belopta magát a szívembe.
A legidegesítőbb karakter, akivel Laura-könyveinek olvasása közben valaha találkoztam. Talán max. a SzJG-s Vikivel vetekszik az első helyért. Néhányszor szerettem volna képen törölni, már csak azért is, mert Szilkó nagyon belopta magát a szívembe.
"– Ez nagyszerű! – csillant fel apu szeme, anyu viszont kissé szkeptikusnak tűnt, és hunyorogva méregetett. – És „tudjukki” nem lesz ott? – érdeklődött.
– Voldemort? Nem tudom, lehet, hogy valaki meghívta – feleltem unottan.
Apu jót röhögött a poénomon, anyu viszont unottan a plafonra meredt, és kijavította magát.
– Norbira gondoltam."
Sokan azt írták az értékeléseikben, hogy nem tetszett nekik a könyv, nem volt annyira jó, mint a SzJG, én imádtam minden oldalát, sikerült megint Laurának az, ami kevés könyvnek: kikapcsolnia és szórakoztatnia. Köszönöm az élményt!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése