Cím: Üvegtrón
Eredeti cím: Throne of Glass
Fordító: Varga Csaba
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
543 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányái mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Hagyta magát elfogni.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a lánynak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre.
Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
A borítóról:
A legelső problémámmal már akkor szembesültem, mikor megláttam a borítót. Ki ez? Mercenary Katarina? Akkora koppintás, mint a huzat... Legalább a ruhája más egy kicsit, de a tőrök, a haja, a testalkat... Nagy kedvencem a League of Legends, és sajnos a történetben végig nem tudtam elvonatkoztatni, folyamatosan a harcos Katarinát láttam magam előtt, néha a Mercenaryt, néha az alap skinnel. Lehet, hogy ez csak az én problémám, de engem nagyon zavart. Katarina az Katarina, és nem Celaena. :)
Egyébként a borítóval semmi problémám, a Könyvmolyképző Kiadó hozta a stílusát ismét, a borító tetején található három mondatot viszont gagyinak tartom. Tudom, az eredetin is rajta van, de nekem az ott nagyon nem szimpatikus.
Egyébként szerintem az eredeti kinézete is megmaradhatott volna a könyvnek, nekem ettől a sok fehértől kicsit fagyos, harcos, nem kedves érzésem támadt, míg a magyar borító sötét, egyhangú, egyszínű borítója vaddá változtatta a könyvet, harcossá. Mindkettő árnyalat nagyon jó választás.
A történetről:
Eddig is, most is és ezután is: szeretem a fantasyt. Ezt a könyvet is nagyon szerettem, bár sajnálatos módon nagyon sokáig tartott, mire a végére értem. Ez nem a könyv hibája, rengeteg teendőm volt így, húsvét előtt.
Mikor már beletörődtem, hogy kedvenc League of Legends karakterem látom a borítón, jött az újabb hidegzuhany: felismerni véltem a történetben néhány más könyv jeleneteit: Trónok harca, Az Éhezők Viadala, A beavatott... Természetesen ez sem tántorított el.
Mielőtt megjelent, már elterveztem, hogy ezt a könyvet szeretném elolvasni, a fülszövege sokat ígért, a nagy részét meg is kaptuk.
Amikor megjelent Dorian a történetben, már fogtam a fejem, nem szerettem volna ismét egy csöpögős történetet olvasni... Erre kaptam egy szerelmi háromszöget. :(
Tetszett, ahogy végigkísérhettem az orgyilkost a megpróbáltatásain, tetszett, hogy beleláthattam a fejébe, és tetszett minden egyes jelenet.
A vége nekem egy kissé összecsapottnak tűnik, jobban ki lehetett volna dolgozni.
A szereplőkről:
Sokan el vannak olvadva Doriantól, nekem Chaol szimpatikusabb volt. Celaenát nem tudom hová tenni, az első oldalakon ő volt az erős, határozott, eltökélt orgyilkos, ám ebből a stílusból semmit nem érzékeltem a további oldalakon, nekem egy átlagos, semmilyen női karakter lett, akiről gyakran olvashatjuk azt, hogy mennyire szép még így, a haláltábor után is. Arra számítottam, hogy tökösebb csajjal lesz dolgom. Kicsit el is szomorított... Egy orgyilkos bájos ruhákban táncolgat egy bálban? El nem tudom képzelni...
Annyit olvashattam Celaena szépségéről és érzéseiről is, viszont nagy szívfájdalmam, hogy a többi karaktert (a szerelmi háromszög szereplőin kívül) nem igazán ismertem meg. Nem nagyon lettek bemutatva, kidolgozva. Maximum annyi tudtam meg róluk, hogy az egyik bunkó, a másik barátságos, a harmadik bivalyerős. Szívesen megismertem volna a küzdelem többi résztvevőit, sőt, akár a múltjukról is olvastam volna.
Még néhány gondolat...
Az, hogy a fejezetek ennyire rövidkék voltak, pozitív. A rövid fejezetek általában azt érik el az olvasónál, hogy ne tudja letenni a könyvet (nálam is), mert ilyenkor tudat alatt úgy gondolkodunk, hogy még egy belefér... Ha hosszabb fejezetek lettek volna, nem biztos, hogy már most tudnám írni róla a blogbejegyzést, valószínűleg még itt feküdne az asztalomon félig olvasatlanul. Szóval tetszett a fejezetek hosszúsága, ahogy a fejezetek elejének díszítettsége is sokat dobott a könyv hangulatán.
Ami nem tetszett, hogy sok párbeszédben láttam a hangsúlyos szavakat dőlten írva. Bosszantott és zavart, mert az olvasók többsége elsajátította az értő szövegolvasás "művészetét", tudjuk, hogy melyik szavaknál kell megnyomni a hangsúlyt, tudjuk a dőlt írásmód nélkül is, hogy mit akart az írónő kifejezni a mondataival.
Pontozásom: Borító: 5/5
Történet: 4/5
Megfogalmazás: 4/5
Szereplők: 4/5
Szereplők kidolgozottsága: 4/5
Kedvenc: Chaol :)
A legelső problémámmal már akkor szembesültem, mikor megláttam a borítót. Ki ez? Mercenary Katarina? Akkora koppintás, mint a huzat... Legalább a ruhája más egy kicsit, de a tőrök, a haja, a testalkat... Nagy kedvencem a League of Legends, és sajnos a történetben végig nem tudtam elvonatkoztatni, folyamatosan a harcos Katarinát láttam magam előtt, néha a Mercenaryt, néha az alap skinnel. Lehet, hogy ez csak az én problémám, de engem nagyon zavart. Katarina az Katarina, és nem Celaena. :)
Egyébként a borítóval semmi problémám, a Könyvmolyképző Kiadó hozta a stílusát ismét, a borító tetején található három mondatot viszont gagyinak tartom. Tudom, az eredetin is rajta van, de nekem az ott nagyon nem szimpatikus.
Egyébként szerintem az eredeti kinézete is megmaradhatott volna a könyvnek, nekem ettől a sok fehértől kicsit fagyos, harcos, nem kedves érzésem támadt, míg a magyar borító sötét, egyhangú, egyszínű borítója vaddá változtatta a könyvet, harcossá. Mindkettő árnyalat nagyon jó választás.
A történetről:
Eddig is, most is és ezután is: szeretem a fantasyt. Ezt a könyvet is nagyon szerettem, bár sajnálatos módon nagyon sokáig tartott, mire a végére értem. Ez nem a könyv hibája, rengeteg teendőm volt így, húsvét előtt.
Mikor már beletörődtem, hogy kedvenc League of Legends karakterem látom a borítón, jött az újabb hidegzuhany: felismerni véltem a történetben néhány más könyv jeleneteit: Trónok harca, Az Éhezők Viadala, A beavatott... Természetesen ez sem tántorított el.
Mielőtt megjelent, már elterveztem, hogy ezt a könyvet szeretném elolvasni, a fülszövege sokat ígért, a nagy részét meg is kaptuk.
Amikor megjelent Dorian a történetben, már fogtam a fejem, nem szerettem volna ismét egy csöpögős történetet olvasni... Erre kaptam egy szerelmi háromszöget. :(
Tetszett, ahogy végigkísérhettem az orgyilkost a megpróbáltatásain, tetszett, hogy beleláthattam a fejébe, és tetszett minden egyes jelenet.
A vége nekem egy kissé összecsapottnak tűnik, jobban ki lehetett volna dolgozni.
A szereplőkről:
Sokan el vannak olvadva Doriantól, nekem Chaol szimpatikusabb volt. Celaenát nem tudom hová tenni, az első oldalakon ő volt az erős, határozott, eltökélt orgyilkos, ám ebből a stílusból semmit nem érzékeltem a további oldalakon, nekem egy átlagos, semmilyen női karakter lett, akiről gyakran olvashatjuk azt, hogy mennyire szép még így, a haláltábor után is. Arra számítottam, hogy tökösebb csajjal lesz dolgom. Kicsit el is szomorított... Egy orgyilkos bájos ruhákban táncolgat egy bálban? El nem tudom képzelni...
Annyit olvashattam Celaena szépségéről és érzéseiről is, viszont nagy szívfájdalmam, hogy a többi karaktert (a szerelmi háromszög szereplőin kívül) nem igazán ismertem meg. Nem nagyon lettek bemutatva, kidolgozva. Maximum annyi tudtam meg róluk, hogy az egyik bunkó, a másik barátságos, a harmadik bivalyerős. Szívesen megismertem volna a küzdelem többi résztvevőit, sőt, akár a múltjukról is olvastam volna.
Még néhány gondolat...
Az, hogy a fejezetek ennyire rövidkék voltak, pozitív. A rövid fejezetek általában azt érik el az olvasónál, hogy ne tudja letenni a könyvet (nálam is), mert ilyenkor tudat alatt úgy gondolkodunk, hogy még egy belefér... Ha hosszabb fejezetek lettek volna, nem biztos, hogy már most tudnám írni róla a blogbejegyzést, valószínűleg még itt feküdne az asztalomon félig olvasatlanul. Szóval tetszett a fejezetek hosszúsága, ahogy a fejezetek elejének díszítettsége is sokat dobott a könyv hangulatán.
Ami nem tetszett, hogy sok párbeszédben láttam a hangsúlyos szavakat dőlten írva. Bosszantott és zavart, mert az olvasók többsége elsajátította az értő szövegolvasás "művészetét", tudjuk, hogy melyik szavaknál kell megnyomni a hangsúlyt, tudjuk a dőlt írásmód nélkül is, hogy mit akart az írónő kifejezni a mondataival.
Pontozásom: Borító: 5/5
Történet: 4/5
Megfogalmazás: 4/5
Szereplők: 4/5
Szereplők kidolgozottsága: 4/5
Kedvenc: Chaol :)
Tényleg kísérteties a hasonlóság! Majd elolvasom Kata történetét, hátha abból is merítettek :)
VálaszTörlésOké, szeretném, ha megosztanád majd velem is! :)
VálaszTörlésSzia! Elkezdtem olvasni a lol történeteket és végig az járt a fejemben, hogy olyan, mint az Üvegtrón sorozat (nekem is Katarina ugrott be rögtön Celaenáról), nem lennél meglepve, ha valójában a sorozat egy lol-fanfiction lenne. :D
VálaszTörlés