Cím: Az angyal (Pokoli szerkezetek I.)
Eredeti cím: Clockwork Angel (The Infernal Devices I.)
Fordító: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
467 oldal, 2999 Ft
Fülszöveg:
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
A borító nagyon jól követi azt a stílust, kinézetet, amit A Végzet Ereklyéinél már megismertünk és megszerettünk. Ahogy azok is, ez is ugyanannyira tetszik, semmi giccs, semmi túlzás, egyszerű, szép és szerethető. Azt azért szeretném tudni, ki látható a képen, hiszen Willről megtudjuk, hogy fekete hajú, kék szemű, a modell azonban világosbarna hajú. Bár, az igazat megvallva Willt képzeltem ilyennek, hiába a külsőségek leírása.
Már rég felkeltette az érdeklődésemet ez a könyvsorozat, és kíváncsivá tett, miért mondják az olvasók azt, hogy olyan jó, mint a Végzet Ereklyéi sorozat. Ha egy író megismertet minket a szereplőivel, utána nehezen fogadjuk el, ha ugyanaz az író számunkra idegen szereplőket akar eladni nekünk. Valahol végig zavarja az embert, hogy nincsenek a régi, jól ismert arcok, akiket már megszerettünk. Eleinte nagyon hiányoztak a Csontváros szereplői, és ezzel az érzéssel nehéz volt megkedvelni ezt az újabb sorozatot. Ám amint sikerült ettől kicsit elvonatkoztatnom, nem tudtam, és nem is lettem volna hajlandó letenni a könyvet, nagyon belemerültem.
Persze érezhető volt, hogy a két könyv ugyanannak az írónőnek a tollából került ki, és némi párhuzamot is véltem felfedezni a szereplők között - nem, nem csak a vezetéknevüket illetően. A három árnyvadász és az újonnan érkezett, tizenhat éves lány jelleme megszólalásig hasonlít az előző sorozatban megismert jellemekhez, ám ez így nem zavart, csupán annyi történt, hogy azokat a szereplőket képzeltem el ezek helyére. Talán akkor lesz majd zavaró, hogy a Végzet Ereklyéi utolsó részét kiadják magyarul és olvasni fogom, félek, kicsit belezavarodok majd, mert össze fogom keverni Claryék tetteit Tessáék tetteivel.
Voltak kiszámítható történések, ám akadt olyan is, ami megdöbbentett és nem is számítottam rá, hogy egy ilyen fordulatot képes belecsempészni az írónő a történetbe. Bár az előző köteteit ismerve készülhettem volna valami hasonlóra. :)
Nagyon jó húzás volt a viktoriánus-kori Londonba helyezni a történetet, a legszebb, legromantikusabb és legigazabb kort választotta Clare a karakterei életének. Nyugisabb volt, mint Claryék története, nem volt annyi nyüzsgés, hangoskodás, sokkal nyugodtabb és lassabb hangvételű volt az egész a kornak köszönhetően. Bár a sztori és a szereplők is nagyon hasonlítanak, a két kor ekkora különbsége lehetővé tette, hogy egy teljesen más történetet kapjunk, teljesen más hangulattal.
Külön plusz pont és örömködés, hogy ebben a sorozatban is élvezhetjük kedvencünk, Magnus Bane társaságát, így még közelebb került a szívemhez a történet. Azért reménykedem benne, hogy a következő részekben kicsit többet kapunk belőle, ha már a fél világ érte van oda. :)
Ha jól emlékszem, a 84. oldalon került először szóba, és onnantól kezdve csak azt vártam, hogy mikor jön el az idő, hogy nem csak megemlítik, hanem meg is jelenik a történetben. Nagy volt az öröm, amikor ez bekövetkezett. Tudom, hogy ez nem az ő története, de szeretnék többet kapni belőle.
Egy cseppnyi szerelem, de mégsem túlzás, egy jó nagy adag akció és harc, egy városra való démon, vámpír, boszorkánymester és árnyvadász, ahogy mindezt megszokhattuk már az írónőtől... Csak azt sajnálom, hogy a pasik gáznak tartják a Vörös Pöttyös könyvek olvasását, mert ez bizony nem csak csajoknak való. Nagyon jó történet, nem igazán hagy időt unatkozni olvasás közben.
Nagyon jó lenne Claretől egy olyan könyvet olvasni már, amelynek a szereplői nem tizenhat-tizenhét, hanem huszonvalahány évesek, kicsit felnőttebbek és komolyabbak, valami hasonló világban, mint amit már eddig megismerhettünk.
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5 (Talán kicsit kidolgozottabbak, mint az előző sorozatban.)
Szereplők jelleme: 5/5
Kedvencek: Jem, Charlotte, Magnus Bane
Akit nem igazán kedveltem: Jessamine
A borító nagyon jól követi azt a stílust, kinézetet, amit A Végzet Ereklyéinél már megismertünk és megszerettünk. Ahogy azok is, ez is ugyanannyira tetszik, semmi giccs, semmi túlzás, egyszerű, szép és szerethető. Azt azért szeretném tudni, ki látható a képen, hiszen Willről megtudjuk, hogy fekete hajú, kék szemű, a modell azonban világosbarna hajú. Bár, az igazat megvallva Willt képzeltem ilyennek, hiába a külsőségek leírása.
Már rég felkeltette az érdeklődésemet ez a könyvsorozat, és kíváncsivá tett, miért mondják az olvasók azt, hogy olyan jó, mint a Végzet Ereklyéi sorozat. Ha egy író megismertet minket a szereplőivel, utána nehezen fogadjuk el, ha ugyanaz az író számunkra idegen szereplőket akar eladni nekünk. Valahol végig zavarja az embert, hogy nincsenek a régi, jól ismert arcok, akiket már megszerettünk. Eleinte nagyon hiányoztak a Csontváros szereplői, és ezzel az érzéssel nehéz volt megkedvelni ezt az újabb sorozatot. Ám amint sikerült ettől kicsit elvonatkoztatnom, nem tudtam, és nem is lettem volna hajlandó letenni a könyvet, nagyon belemerültem.
Persze érezhető volt, hogy a két könyv ugyanannak az írónőnek a tollából került ki, és némi párhuzamot is véltem felfedezni a szereplők között - nem, nem csak a vezetéknevüket illetően. A három árnyvadász és az újonnan érkezett, tizenhat éves lány jelleme megszólalásig hasonlít az előző sorozatban megismert jellemekhez, ám ez így nem zavart, csupán annyi történt, hogy azokat a szereplőket képzeltem el ezek helyére. Talán akkor lesz majd zavaró, hogy a Végzet Ereklyéi utolsó részét kiadják magyarul és olvasni fogom, félek, kicsit belezavarodok majd, mert össze fogom keverni Claryék tetteit Tessáék tetteivel.
Nagyon jó húzás volt a viktoriánus-kori Londonba helyezni a történetet, a legszebb, legromantikusabb és legigazabb kort választotta Clare a karakterei életének. Nyugisabb volt, mint Claryék története, nem volt annyi nyüzsgés, hangoskodás, sokkal nyugodtabb és lassabb hangvételű volt az egész a kornak köszönhetően. Bár a sztori és a szereplők is nagyon hasonlítanak, a két kor ekkora különbsége lehetővé tette, hogy egy teljesen más történetet kapjunk, teljesen más hangulattal.
Külön plusz pont és örömködés, hogy ebben a sorozatban is élvezhetjük kedvencünk, Magnus Bane társaságát, így még közelebb került a szívemhez a történet. Azért reménykedem benne, hogy a következő részekben kicsit többet kapunk belőle, ha már a fél világ érte van oda. :)
Ha jól emlékszem, a 84. oldalon került először szóba, és onnantól kezdve csak azt vártam, hogy mikor jön el az idő, hogy nem csak megemlítik, hanem meg is jelenik a történetben. Nagy volt az öröm, amikor ez bekövetkezett. Tudom, hogy ez nem az ő története, de szeretnék többet kapni belőle.
Nagyon jó lenne Claretől egy olyan könyvet olvasni már, amelynek a szereplői nem tizenhat-tizenhét, hanem huszonvalahány évesek, kicsit felnőttebbek és komolyabbak, valami hasonló világban, mint amit már eddig megismerhettünk.
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5 (Talán kicsit kidolgozottabbak, mint az előző sorozatban.)
Szereplők jelleme: 5/5
Kedvencek: Jem, Charlotte, Magnus Bane
Akit nem igazán kedveltem: Jessamine
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése