Szerző: Kristina Ohlsson
Cím: Mostohák
Eredeti cím: Askungar
Fordító: Torma Péter
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2012
351 oldal, 3490 Ft
Fülszöveg:
Százak láthatták volna, mégsem tűnik fel senkinek, amikor egy zsúfolt svédországi vonatról elrabolnak egy kislányt. Az anyja nem volt mellette, mert az egyik állomáson véletlenül lemaradt. A vonat személyzetét természetesen riasztották, hogy vigyázzanak az alvó gyerekre, ám mire a szerelvény befut a stockholmi főpályaudvarra, a kicsinek nyoma vész. Alex Recht felügyelő és Fredrika Bergman bűnügyi elemző kezdetben klasszikus gyerekrablásra gondol, ám a nyomozás rémálomba illő fordulatot vesz, amikor az ország egy távoli szegletében megtalálják a kislány holttestét homlokán a felirattal: Nem kell! A gyilkos kíméletlen, s mint kiderül, rendkívüli képességű...
Véleményem a könyvről:
Az első, amit éreztem a könyv befejezésekor, hogy több skandináv krimit kellene olvasnom. A második, hogy sajnos ilyen beteg emberek a való életben is vannak.
Mielőtt a könyv tartalmi értékelésébe belefogok, mindenképp szeretném megjegyezni, hogy a borítóba beleszerettem. Nagyon ötletes, sokat mondó, és szép is. Ha a borító igényesen van összerakva, kitalálva, én már félig meg is szerettem az adott kötetet. Itt is így jártam, és máris jobb kedvvel álltam hozzá az olvasáshoz.
Nem kellett arra várnom, hogy mikor indul be a történet, nem kellett 10-20-akárhány oldalakat olvasni fölöslegesen. Szépen, arányosan olvashattam a történetet és a karakterek belső vívódásait egyaránt. Mivel emberekkel foglalkozom (ezen belül is gyerekekkel), nagyon érdekelt, hogy mi játszódik le a különböző élethelyzetben lévő emberek fejében, a családi hátterekről is sokat megtudtam, ezáltal azt mondhatom, a szereplők jelleme, személyisége nagyon igényesen lett kidolgozva. Kevés olyan szerzővel találkozhatunk, aki pont eltalálja, mennyi az, ami már elég, de még nem sok, és ne legyen csömörünk a sok belső monológtól, gondolkodástól, miértekből. Nem lett sok, pont annyi, hogy mindenkit alaposan megismerhessünk.
Az alapötlet nagyon tetszik, együtt nyomoztam a rendőrséggel, együtt gondolkodtam a pszichológussal, ezeket a nyomozós részeket viszont még el lehetett volna húzni egy darabig, illetve többet is ki lehetett volna hozni belőle, de így is nagyon élveztem.
Nem gondoltam volna, hogy egy krimi olyan hatással lesz rám, hogy alig bírom letenni - márpedig Ohlsson könyve ezt váltotta ki belőlem.
Pontozásom: Borító: 5/5
Történet: 4/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
Szereplők kidolgozottsága: 5/5
Véleményem a könyvről:
Az első, amit éreztem a könyv befejezésekor, hogy több skandináv krimit kellene olvasnom. A második, hogy sajnos ilyen beteg emberek a való életben is vannak.
Mielőtt a könyv tartalmi értékelésébe belefogok, mindenképp szeretném megjegyezni, hogy a borítóba beleszerettem. Nagyon ötletes, sokat mondó, és szép is. Ha a borító igényesen van összerakva, kitalálva, én már félig meg is szerettem az adott kötetet. Itt is így jártam, és máris jobb kedvvel álltam hozzá az olvasáshoz.
Nem kellett arra várnom, hogy mikor indul be a történet, nem kellett 10-20-akárhány oldalakat olvasni fölöslegesen. Szépen, arányosan olvashattam a történetet és a karakterek belső vívódásait egyaránt. Mivel emberekkel foglalkozom (ezen belül is gyerekekkel), nagyon érdekelt, hogy mi játszódik le a különböző élethelyzetben lévő emberek fejében, a családi hátterekről is sokat megtudtam, ezáltal azt mondhatom, a szereplők jelleme, személyisége nagyon igényesen lett kidolgozva. Kevés olyan szerzővel találkozhatunk, aki pont eltalálja, mennyi az, ami már elég, de még nem sok, és ne legyen csömörünk a sok belső monológtól, gondolkodástól, miértekből. Nem lett sok, pont annyi, hogy mindenkit alaposan megismerhessünk.
Az alapötlet nagyon tetszik, együtt nyomoztam a rendőrséggel, együtt gondolkodtam a pszichológussal, ezeket a nyomozós részeket viszont még el lehetett volna húzni egy darabig, illetve többet is ki lehetett volna hozni belőle, de így is nagyon élveztem.
Nem gondoltam volna, hogy egy krimi olyan hatással lesz rám, hogy alig bírom letenni - márpedig Ohlsson könyve ezt váltotta ki belőlem.
Pontozásom: Borító: 5/5
Történet: 4/5
Megfogalmazás: 5/5
Szereplők: 5/5
Szereplők kidolgozottsága: 5/5
Örülök, hogy tetszett!
VálaszTörlésA skandiknak szinte mindig nagyon jók, találóak a borítói. Ezzel a gondolattal én is így vagy, szerintem is fontos a jó borító.
Ajánlom a legutóbbit is az írónőtől, nagyon-nagyon jó az is: Őrangyalok a címe. Nagyom összetett, izgalmas történet.