.jpg)
Cím: Az aranygyapjú
Fordító: Róna Ilona
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 1976
639 oldal
Fülszöveg:
"Robert Gravesnek, a híres angol költő-regényírónak szenvedélyes szerelme az antik kultúra. Népszerű regényeiben, az Én, Claudius-ban, a Claudius, az isten-ben a római történet fölényes-szellemes értőjeként mutatkozott be a magyar olvasónak. Hatalmas művében, A görög mítoszok-ban a mitológia-vallástörténet tudós kutatójának ismertük meg. Az aranygyapjú-ban az író Graves egy pillanatra sem feledkezik meg a tudós Gravesről: az érdekes és színes regény legkisebb részlete is megfelel a görög és római irodalmi hagyományban vagy képzőművészeti ábrázolásokon szereplő tényeknek, motívumoknak.
Az aranygyapjú a görög mitológia egyik legkalandosabb vállalkozásának regénye. Péliászt, Iólkosz kormányzóját arra figyelmezteti egy jóslat, hogy óvakodjék attól az embertől, akinek csak a fél lábán van saru. Egyszer egy ünnepségen ráesik a tekintete egy ifjúra, aki félig mezítláb áll ott. Iászón az, Iólkosz trónjának törvényes örököse. Megijed Péliász, vészjóslóan végigméri az ifjút. - Mit tennél, ha király volnál - kérdezi tőle -, avval az emberrel, akiről jóslat mondja, hogy meg fog ölni téged? - Iászón nem habozik. - Elküldeném Kolkhiszba az aranygyapjúért. - Mindenki jól tudta, hogy a kolkhiszi király éjjel-nappal varázshatalmú óriáskígyóval őrizteti az aranygyapjút. Iászón maga fölött ítélkezett. A király megparancsolja, hogy rögvest induljon útnak. Az ifjú gyorsan megácsoltatja a hajót - az Argót -, maga köré gyűjti a leghíresebb hősöket egész Görögországból, és egy szép hajnalon dagadó vitorlával kifut a hajó az iólkoszi kikötőből..."
A történetről:
Ahogy az lenni szokott a történelmi és mitológiai könyvekkel, ezt is édesapám ajánlotta olvasásra. Azt mondta, meseszerűen, érthetően van leírva benne az aranygyapjú története, nem úgy, ahogy a tankönyvekben.
Nem is kellett ennél több, kézbe vettem, bár bevallom, merész vállalkozás volt. Ismerve magamat, nem nagyon bírom az ilyen jellegű könyveket, de úgy döntöttem, most kivételt teszek és adok neki egy esélyt. Hiszen apám ajánlotta, és amiket eddig ajánlott, mind nagyon tetszett (pl. Quo vadis, Szinuhe).
A történet tényleg nagyon élvezhető, a nyelvezete sem nehéz, valóban érdekes olvasmány azoknak, akiknek valahol a szívében ott van az egész mitológiai világ. Nekem egy kicsit túl sziszegős volt (a túl sok sz betű miatt). Néha eszembe jutott olvasás közben, a jól ismert "boci-boci tarka" kezdetű dal, mert az volt az érzésem, hogy ennek se füle, se farka. A könyv befejezésénél kicsit csalódott voltam, mert túl sokáig tartott olvasni, és rájöttem közben, hogy ha csak a fejezetcímeket olvasom el, az is elég lett volna, hogy az egész történetet megismerjem. Emiatt bosszankodtam is eleget olvasás közben, mert a fejezet címének elolvasásakor már előre tudtam mindig, hogy mi fog történni. Nem szeretem, amikor így osszák részekre a történetet.
Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam, tetszett is, talán a jövőben találkozom még Graves bácsival. A történetet szórakoztatóan írta meg, kikapcsolt, és nem éreztem úgy, hogy zavaros vagy túlságosan kusza az egész.
Pontozásom: Történet: 4/5
Megfogalmazás: 4/5
Szereplők: 4/5 (volt, akit kedveltem, voltak, akiket rendszeresen összekevertem a hasonló nevek miatt)
Kedvenc szereplő: Melanión, mert nincs sz betű a nevében. :D
A történetről:
Nem is kellett ennél több, kézbe vettem, bár bevallom, merész vállalkozás volt. Ismerve magamat, nem nagyon bírom az ilyen jellegű könyveket, de úgy döntöttem, most kivételt teszek és adok neki egy esélyt. Hiszen apám ajánlotta, és amiket eddig ajánlott, mind nagyon tetszett (pl. Quo vadis, Szinuhe).
A történet tényleg nagyon élvezhető, a nyelvezete sem nehéz, valóban érdekes olvasmány azoknak, akiknek valahol a szívében ott van az egész mitológiai világ. Nekem egy kicsit túl sziszegős volt (a túl sok sz betű miatt). Néha eszembe jutott olvasás közben, a jól ismert "boci-boci tarka" kezdetű dal, mert az volt az érzésem, hogy ennek se füle, se farka. A könyv befejezésénél kicsit csalódott voltam, mert túl sokáig tartott olvasni, és rájöttem közben, hogy ha csak a fejezetcímeket olvasom el, az is elég lett volna, hogy az egész történetet megismerjem. Emiatt bosszankodtam is eleget olvasás közben, mert a fejezet címének elolvasásakor már előre tudtam mindig, hogy mi fog történni. Nem szeretem, amikor így osszák részekre a történetet.
Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam, tetszett is, talán a jövőben találkozom még Graves bácsival. A történetet szórakoztatóan írta meg, kikapcsolt, és nem éreztem úgy, hogy zavaros vagy túlságosan kusza az egész.
Pontozásom: Történet: 4/5
Megfogalmazás: 4/5
Szereplők: 4/5 (volt, akit kedveltem, voltak, akiket rendszeresen összekevertem a hasonló nevek miatt)
Kedvenc szereplő: Melanión, mert nincs sz betű a nevében. :D
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése