Szerző: Delphine de Vigan
Cím: No és én
Eredeti cím: No et moi
Fordító: Burján Mónika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
212 oldal, 2499 Ft
Fülszöveg:
Lou tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe.
Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai.
Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások előtt, és a cipőfűzője is mindig lóg.
No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje.
No bizalmatlan, vad, keserű.
No az utcán él. Hajléktalan.
Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott.
Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte.
Lucas egyedül. lakik egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban.
Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik.
Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal? Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó?
Delphine de Vigan ezért a könyvéért számos elismerésben részesült, sőt a legrangosabb francia irodalmi kitüntetésre, a Goncourt-díjra is jelölték.
Kesernyés hangvételű, mégis szívmelengető regényét húsz országban adták ki, és mozifilm is készült belőle.
Egy érzékenyen megírt, mély, igaz történet a barátságról és egy a sors ellenében végzett nagyszabású kísérletről.
A történetről: Teljesen másra számítottam a könyv kapcsán. A címből - és fülszövegből - ítélve azt hittem, egy újabb romantikus, szerelmes regény, aztán egyrészt csalódtam, másrészt meglepődtem, amikor kiderült, hogy No egy lány, és a mesélő is az.
Összességében nem volt rossz könyv, érdemes volt elolvasni, leszámítva néhány dolgot, ami nem tetszett. Az első ezek közül egy fordítási hiba, méghozzá az, hogy ahányszor a No névhez egy rag kapcsolódott, hirtelen hosszú ó-ra váltott át a névben szereplő rövid o. Ha No a neve, akkor ne legyen Nóhoz, legyen Nohoz. De az is elképzelhető, hogy ez csupán az én szememet bántotta, más olvasókét nem.
A másik: Lou koraérett, jobban jár az agya, mint a korosztályában bárkinek. Ezt egy autós hasonlattal magyarázzák: hogy ő olyan, mint egy korszerűségen túli autó, ami elvileg nem létezik. Van egy autó, ami nem tudja a kreszt, nem tud vezetni, stb. Hülyeség. Ha már hasonlat, akkor inkább mondták volna úgy, hogy egy korszerűbb autó egy régi autó sajátosságaival. Mert nem arról van szó, hogy Lou olyan dolgokat tud, amiket senki más, hanem arról, hogy olyan dolgokat tud, amit a korosztálya nem. Nem ugyanaz a két dolog.
Voltak néha fölöslegesen túlhúzott mondatok, amik kifejezetten zavartak. Nem probléma, ha valamit ki akar fejteni az írónő és ezt egy mondatban írja le, de az, amikor erőltetetten van hosszabbítva valami, az nagyon szembetűnő és bizony ha sok van belőle, zavaró is tud lenni.
Egyébként utánanéztem, a könyvből film is készült, de csak francia nyelvű, szinkronos nincs, meg szerintem sajnos nem is lesz. Pedig szívesen megnéztem volna függetlenül attól, hogy a könyv végét egy kicsit összecsapottnak éreztem és végig hiányoltam a több párbeszédet - mert nem volt benne túl sok.
Pontozásom: Borító: 4/5
Történet: 4/5
Megfogalmazás: 3/5
Szereplők: 4/5
A történetről: Teljesen másra számítottam a könyv kapcsán. A címből - és fülszövegből - ítélve azt hittem, egy újabb romantikus, szerelmes regény, aztán egyrészt csalódtam, másrészt meglepődtem, amikor kiderült, hogy No egy lány, és a mesélő is az.
Összességében nem volt rossz könyv, érdemes volt elolvasni, leszámítva néhány dolgot, ami nem tetszett. Az első ezek közül egy fordítási hiba, méghozzá az, hogy ahányszor a No névhez egy rag kapcsolódott, hirtelen hosszú ó-ra váltott át a névben szereplő rövid o. Ha No a neve, akkor ne legyen Nóhoz, legyen Nohoz. De az is elképzelhető, hogy ez csupán az én szememet bántotta, más olvasókét nem.
A másik: Lou koraérett, jobban jár az agya, mint a korosztályában bárkinek. Ezt egy autós hasonlattal magyarázzák: hogy ő olyan, mint egy korszerűségen túli autó, ami elvileg nem létezik. Van egy autó, ami nem tudja a kreszt, nem tud vezetni, stb. Hülyeség. Ha már hasonlat, akkor inkább mondták volna úgy, hogy egy korszerűbb autó egy régi autó sajátosságaival. Mert nem arról van szó, hogy Lou olyan dolgokat tud, amiket senki más, hanem arról, hogy olyan dolgokat tud, amit a korosztálya nem. Nem ugyanaz a két dolog.
Voltak néha fölöslegesen túlhúzott mondatok, amik kifejezetten zavartak. Nem probléma, ha valamit ki akar fejteni az írónő és ezt egy mondatban írja le, de az, amikor erőltetetten van hosszabbítva valami, az nagyon szembetűnő és bizony ha sok van belőle, zavaró is tud lenni.
Egyébként utánanéztem, a könyvből film is készült, de csak francia nyelvű, szinkronos nincs, meg szerintem sajnos nem is lesz. Pedig szívesen megnéztem volna függetlenül attól, hogy a könyv végét egy kicsit összecsapottnak éreztem és végig hiányoltam a több párbeszédet - mert nem volt benne túl sok.
Pontozásom: Borító: 4/5
Történet: 4/5
Megfogalmazás: 3/5
Szereplők: 4/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése