Fura, de bárhol tudok olvasni, ha érdekes könyv akad a kezembe... Bárhová megyek, mindig akad egy könyv a táskámban. Sajnos ez a rossz szokásom olyan messzire fajult, hogy múltkor utcabálba mentünk párommal, és majdnem betettem a táskámba egy könyvet, de végül meggondoltam magam. Nem azért, mert attól tartottam, hogy nem lesz időm olvasni, hanem inkább féltettem a könyvet.
Az iskolában is mindig van nálam valami, amit elővehetek egy unalmasabb órán. Bár ilyenkor nem regényt olvasok, mert abból nehezen szakadok ki, nehezen térek vissza az előadás anyagához. Főiskolás éveim alatt főleg Ady életéről szóló könyvvel mászkáltam suliba, verseskötetekkel, és költők levelezéseinek válogatásával. Azért jó az utóbbi könyv, mert minden levél után felpillanthatok, hogy mint mond a tanár, és tudok egyszerre mindkét témára figyelni. Regénynél túlságosan belemerülök. Így volt ez pl. idén az Anna Kareninával. Egyszer vittem a suliba, ráadásul irodalomtörténet nevű előadásra, de mivel Anna sorsa nagyon magával ragadott, inkább gyorsan becsuktam, és az előadásra figyeltem. :D
Azonban nekem is vannak kedvenc helyeim... :)
Többek között az ágyam, a sok kispárna között elbújva, kényelmesen a zöld szobámban... Most, nyáron nagyon szerettem itt lenni, mert olyan dolgok vettek körül, amik fontosak számomra, és nagyon szeretem őket. A békás cuccaim, a könyveim, sok zöld... :)
Szintén kedvenc olvasási helyem a busz. Szeretek a buszon ablak mellett ülni, zenét hallgatni, olvasni. Ott igazán bele tudok merülni bármilyen könyvbe, és a zene mellett beszűrődő beszélgetésekre sem figyelek fel.
Azonban minden hely elé, az első helyre sorolnám Baján a Sugovica partján lévő zöld területet és a padokat. Szeretek lent lenni, nézni a vadkacsákat, jó időben a fürdőzőket, és olvasni... Megnyugtat, kikapcsol, függetlenül attól, hogy milyen volt a napom.
a busz/vonat dettó... főleg ha ugyan azon a vonalon utazol mindig, egy idő után nincs semmi érdekes látni való... viszont egy jó könyv felér egy téridő kontinuum ugrással... Baján elkezdem olvasni épp bele élem magam a könyvbe, legyen az második világháború, Vonnegut agyament sci-fije, és hipp-hopp máris otthon vagyok... és ilyenkor jön a kínlódás, hogy abba tudom e hagyni vagy sem... mint a galaxis utikalaúz stopposoknakban egy törölköző úgy egy egyszerű halandónak maga a könyv... mindig kell lenni nálad egynek:D
VálaszTörlésIgen, teljesen igazad van! :D
VálaszTörlésA másfél órás útból néhány perces lesz... Én ki szoktam használni az utolsó perceket is... ;)
Én például nem tudok buszon olvasni. Inkább a vidéket nézem és zenét hallgatok. Az olvasáshoz nekem nyugalom és kényelem kell.
VálaszTörlésMert papírpuding vagy. :D
VálaszTörlés