Sienkiewicz: Quo vadis

Szerző: Henryk Sienkiewicz

Cím: Quo vadis? 

Első magyar kiadás: Pallas, 1927

Általam olvasott kiadás: Európa, 1990

Fülszöveg:

A ​​regény története Néro idejében játszódik, bemutatja a császár rövid, de véres hatalmának utolsó éveit, az uralkodó osztály dekadenciáját, a kereszténység elterjedését. Cselekménye több szálon fut. A romantikus szerelmi ág szinte földöntúli érzelmeket ábrázol. Vinicius katona beleszeret a gyönyörű Lygiába, a Rómában túszként élő királylányba. Poppea, Néro felesége féltékeny a királylányra, s bosszút forral a fiatal pár ellen. A regény többi jelenete a császár környezetébe, az előkelőségek udvarába viszi el az olvasót.

Megelevenednek a vad tivornyák és a népszerűséget hajhászó, művészkedő Néro pojácaságai. A mágikus császár felgyújtja Rómát, hogy a tűzvész lángjainál játszhassa el öntetszelgő színészi szerepét. Tanácsadói sugallatára az új vallás követőit teszi felelőssé. Hatalmának végét érezve mindennél szörnyűbb cirkuszi játékot rendez a népnek. Megindul a keresztények összefogása, Lygia börtönbe kerül. Az áldozatokat vadállatokkal tépetik szét, nyilvánosan keresztre feszítik őket. A vérengzést végül a nép és a szenátus is megsokallja, s Néro – érezvén elkerülhetetlen bukását – önkezével vet véget életének.

A könyv megújuló népszerűségét több tényezőnek köszönheti. A minden akadályon győzedelmeskedő szerelem az olvasók romantikus igényeit elégíti ki. Írói erényei: a nemzeti érzésre való apellálás, a gazdag, színes, archaizáló stílus, feszes kompozíció, a kalandos meseszövés, a hősök epikus, csak egy-két jellemvonással történő, fekete-fehér jellemzése. Ezért a regényéért az írót irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

A könyvről: 

Megint pozitívan csalódtam egy könyvben. Lassan komolyabban is rábeszélhetném magam a történelmi regényekre. Mindig azt gondoltam magamról, hogy ezeket nem tudom élvezni, nem tetszenek nekem, nem értem őket. Mostanában azonban minden újabb történelmi regény elolvasása után egyre erősebb bennem az érzés, hogy eddig tévedtem, és igenis, olvasom kell, még! 

A cselekmény Nero uralkodásának utolsó időszakában játszódik, a keresztényüldözések idején. 

Féltem, hogy a könyv csupán erről fog szólni, ám mégis rengeteg pluszt találtam benne: szerelem, szeretet, önfeláldozás, feltételek nélküli hit, miegymás. 

Már az elején megtetszett, ahogy Lygia és Vinicius harcoltak szerelmük ellen, aztán szerelmükért. Nagyon megszerettem a történetüket, és végig szurkoltam, hogy Sienkiewicz adjon nekik egy "amcsis happy end"-et. 

Azért is szurkoltam, hogy Petronius rabszolganőjének álma is valóra váljon. Már az első pillanatban úgy érzetem, hogy neki rossz szerepet osztottak, s örömmel vettem észre, hogy Sienkiewicz ebben nekem ad igazat. 

Chilont néha leköptem volna... Hihetetlennek tűnt, hogy a szereplők újra és újra megbocsátanak neki, még akkor is, ha ő valakinek a halálát okozza. Talán én nem lettem volna képes ekkora megbocsátásra. 

Összevontam a szemöldököm, amikor olvasás közben egy "de viszont"-ra bukkantam, de a történet sodort magával, így könnyen megfeledkeztem erről a kis hibáról. 

Nem érzem elpazarolt időnek, amit erre a könyvre szántam. Úgy érzem, érdemes akár egy újraolvasásra is a későbbiekben. 

Én kötelező olvasmánnyá tenném, hogy megszeressék a középiskolások is a történelmi regényeket. Azonban akár kötelező, akár nem, úgy gondolom, hogy alapműnek számít, mindenkinek szánnia kéne az életből rá néhány napot, hogy megismerhesse Sienkiewicz hőseinek élettörténetét.