Megkaptam párszor... Na persze nem így, de a lényeg ez volt.
Nem titok, szeretem az orosz irodalmat. Aki a blogomat rendszeresen olvassa, nyilván rájött már. :) Szeretek eltévedni az orosz nevekben, és fogni a fejemet, hogy kitaláljam, hogy éppen kiről van szó. :)
Szeretek a főhőssel orosz utcákon sétálni, elszomorodni a szegények sorsán, egy nagy kerítés mögül lesni az utcára vonuló embereket, ételt vinni a gyárba a munkásoknak, nyomozni, hogy vajon ki ölte meg az uzsorást, vonaton utazni a hidegben, és még annyi mindent sorolhatnék ide...
Hogy miért ez a rajongás? Fogalmam sincs. Azóta tart, amióta Dosztojevszkijjel megismerkedtem. Ő szerettette meg velem.
Szeretnék elmenni Szentpétervárra, belépni a könyvtárba, az Ermitázsba és a Puskin Színházba.
Sokszor azon gondolkodom, mi lehet az, ami miatt sokan inkább a polcon hagyják az orosz írók könyveit? Amikor kedvenceimről beszéltem valakinek, sokszor hallottam, hogy: "Orosz? A könyvével ölni lehetne!" Általános vélemény, hogy az emberek nem látják, milyen vastag egy könyv, mégis úgy gondolják, hogy ha orosz, akkor minimum 800 oldalból kell állnia. Talán az Anna Karenina és a Háború és béke miatt gondolják így.
Pedig rengeteg olyan könyv van, ami oldalszámait tekintve átlagos, sőt...
Pedig a Háború és béke TÖK JÓ!! :D Biztos valami rettentően komoly vagy elvont vagy nemtom milyen könyvre számítanak, és azért idegenkednek tőle, meg a többi orosz klasszikustól is. Pedig szerintem tök olyan, mint bármely más könyvek az adott korszakból, persze a kulturális sajátságoktól eltekintve, de hát ennyi erővel ég és föld lehet egy angol meg egy francia könyv között is...
VálaszTörlésNa szóval én megértem, hogy nem érted a tömegek idegenkedését! :)
Nekem is van egy kedvenc könyvem orosz írótól,Tolsztojtól: Iljics halála. Megrendítő novellát olvastam más orosztól, a címe: A köpeny.
VálaszTörlésTetszik a blogod! Látszik, h szorgalmasan művelődsz. :) Csak így tovább!