Szerző: R. Kelényi Angelika
Cím: Az ártatlan II. - Bűnös örömök városa
Borító: Faniszló Ádám
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2017
ISBN: 978-615-5692-34-5
408 oldal, 3499 Ft
Fülszöveg:
1610-ben, egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát.
Flóra segít egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte. A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegio tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri mindent megtesz, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.
Flóra azonban csak egyetlen férfi szerelme után vágyakozik...
R. Kelényi Angelika, Az ártatlan című könyve második részében, egy izgalmas és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe. Ahogy azt már megszokhattuk, a történet a hatalom, a vágy, a bűn és a szerelem gyilkos kombinációja, történelmi korba ágyazva.
Borító:
Már az előző résznél is megjegyeztem, mennyire tetszik ez a duplaborítós megoldás. Itt is imádtam, stílusában és hangulatában, megjelenésében tökéletesen passzol elődjéhez. Iszonyatosan jól mutat a három kötet egymás mellett, Ádám csodát alkotott.
Már az előző résznél is megjegyeztem, mennyire tetszik ez a duplaborítós megoldás. Itt is imádtam, stílusában és hangulatában, megjelenésében tökéletesen passzol elődjéhez. Iszonyatosan jól mutat a három kötet egymás mellett, Ádám csodát alkotott.
Történet:
Az 1600-as évek elején járunk. Flórának és Marianinak menekülnie kell Magyarországból, Mariani hazájába, Velencébe utaznak. Itt Mariani édesanyja, Maria befogadja Flórát, aki megkapja a kastély legtitokzatosabb szobáját.
Főhőseink a nyugalom reményében teszik meg ezt a hosszú utat, ám nem várt kalandok fűszerezik ott is a mindennapjaikat. Egy gyilkosság feltárásának kellős közepébe csöppennek, s az ártatlan vádlottnak csak egyetlen esélye van megmenekülni a kivégzés alól: ha Flóra és Mariani bizonyítékkal szolgálhatnak, hogy nem ő a tettes.
Én már az előző részt is imádtam, le sem bírtam tenni, s ez, a második kötet is hamar magába szippantott, nem akartam kiszakadni ebből a valós világban és korban játszódó kitalált történetből. Műfaja szerint a kötet hivatalosan a történelmi romantikusok közé tartozik, ám simán megállná a helyét a krimik világában is, ugyanis volt izgalom és nyomozás bőven a regényben. Az biztos, Angelika nem hagyja az olvasóit kalandok nélkül, egy percig sem lehet unatkozni, ha a sorait olvassuk.
Feltűnt, hogy kevesebb a romantika benne, mint az előző kötetben, nem kap akkora hangsúlyt a főhősök szerelmi élete, a szerző most jobban összpontosított inkább a cselekényszálra. Nem éreztem ezt hátránynak, ugyanis a szerelmes játszadozások, viccelődések kárpótoltak ennek hiányáért, s még ha nem is volt minden kimondva, azért a szerelem "benne volt a levegőben".
Angelika elkalauzolja olvasóit a hangulatos, feslett, bulis Velencébe, ahol nem szokatlan, ha egy-egy karakter maszk mögé bújik, pláne a karnevál idején. Finoman belecsempészte az olasz kultúra alapjait, egy-egy mondattal megismerhettük az olasz szokásokat, az olaszok mindennapjait.
Szerettem benne, hogy nincs elhúzva, amint lankadna a figyelmem, rögtön valami új következik, nem unatkoztam egy percig sem. Nem vágytam volna hosszú leírásokra, tartalmas elmélkedésre, éppen erre volt most szükségem: kalandokkal teli, izgalmas. Emellett persze az ember szívét is megdobogtatja.
Én már az előző részt is imádtam, le sem bírtam tenni, s ez, a második kötet is hamar magába szippantott, nem akartam kiszakadni ebből a valós világban és korban játszódó kitalált történetből. Műfaja szerint a kötet hivatalosan a történelmi romantikusok közé tartozik, ám simán megállná a helyét a krimik világában is, ugyanis volt izgalom és nyomozás bőven a regényben. Az biztos, Angelika nem hagyja az olvasóit kalandok nélkül, egy percig sem lehet unatkozni, ha a sorait olvassuk.
Angelika elkalauzolja olvasóit a hangulatos, feslett, bulis Velencébe, ahol nem szokatlan, ha egy-egy karakter maszk mögé bújik, pláne a karnevál idején. Finoman belecsempészte az olasz kultúra alapjait, egy-egy mondattal megismerhettük az olasz szokásokat, az olaszok mindennapjait.
Szerettem benne, hogy nincs elhúzva, amint lankadna a figyelmem, rögtön valami új következik, nem unatkoztam egy percig sem. Nem vágytam volna hosszú leírásokra, tartalmas elmélkedésre, éppen erre volt most szükségem: kalandokkal teli, izgalmas. Emellett persze az ember szívét is megdobogtatja.
Karakterek:
A főhősőket, Flórát és Marianit már korábban is megszerettem, ez az érzés bennem nem csappant, sőt, inkább erősödött.
Amikor Mariani anyja a színre lépett, tartottam az ő karakterétől, úgy éreztem, lesz még vele baj a későbbiekben. Hogy a sejtésem beigazolódott-e, azt egyelőre nem árulom el, hogy érdemes legyen elolvasni. :)
Maria asszony kastélyában sokan élnek, aminek megvan a maga (romlott) oka, a lányok közül Daliát ismerhettem meg jobban. Eleinte számomra ő egy vidám kislánynak tűnt, aki szereti az életet, mindig vidám, aztán ez a szimpátia alábbhagyott, mígnem teljesen ellenszenvessé vált. Nem úgy, mint Giulia, akit már a kezdetekkor is utáltam, idegesítő egy nőszemély, s amikor megismertem, reménykedtem, nem kapott Angelikától túl sok szerepet. Úgy éreztem, rá nem igazán vagyok kíváncsi, bár ha jól sejtem, a szerző valami ilyesmit is szeretett volna elérni az olvasóknál ezzel a karakterrel.
A szívem csücske Darius lett, kedvelem a jószívű, szelíd macis karaktereket. A szolgákat, szolgálókat valahogy mindig hatalmas szívűnek álmodják meg a szerzők, és szerintem így van ez jól. Egy picit beszélhetett volna többet, jó lett volna még jobban megismerni a jellemét, tényleg igazán kedvelhetőre sikeredett az ő karaktere.
Amikor Mariani anyja a színre lépett, tartottam az ő karakterétől, úgy éreztem, lesz még vele baj a későbbiekben. Hogy a sejtésem beigazolódott-e, azt egyelőre nem árulom el, hogy érdemes legyen elolvasni. :)
Maria asszony kastélyában sokan élnek, aminek megvan a maga (romlott) oka, a lányok közül Daliát ismerhettem meg jobban. Eleinte számomra ő egy vidám kislánynak tűnt, aki szereti az életet, mindig vidám, aztán ez a szimpátia alábbhagyott, mígnem teljesen ellenszenvessé vált. Nem úgy, mint Giulia, akit már a kezdetekkor is utáltam, idegesítő egy nőszemély, s amikor megismertem, reménykedtem, nem kapott Angelikától túl sok szerepet. Úgy éreztem, rá nem igazán vagyok kíváncsi, bár ha jól sejtem, a szerző valami ilyesmit is szeretett volna elérni az olvasóknál ezzel a karakterrel.
A szívem csücske Darius lett, kedvelem a jószívű, szelíd macis karaktereket. A szolgákat, szolgálókat valahogy mindig hatalmas szívűnek álmodják meg a szerzők, és szerintem így van ez jól. Egy picit beszélhetett volna többet, jó lett volna még jobban megismerni a jellemét, tényleg igazán kedvelhetőre sikeredett az ő karaktere.
Összességében:
Angelika megint egy izgalmas könyvvel örvendeztette meg az olvasóit, habár volt olyan pillanat, amikor összevontam a szemöldököm. Ha egy nő a regényében gyilkolni tervez, azt bizony meg is teszi, sokszor könyörtelenebbül, mint egy férfi szerző. Nagyon szerettem, hamarosan jövök a következő résszel, mert nem fogom azt sem sokáig pihenni hagyni.
Köszönöm, hogy olvashattam, kár lett volna kihagyni! ♥
Angelika megint egy izgalmas könyvvel örvendeztette meg az olvasóit, habár volt olyan pillanat, amikor összevontam a szemöldököm. Ha egy nő a regényében gyilkolni tervez, azt bizony meg is teszi, sokszor könyörtelenebbül, mint egy férfi szerző. Nagyon szerettem, hamarosan jövök a következő résszel, mert nem fogom azt sem sokáig pihenni hagyni.
Köszönöm, hogy olvashattam, kár lett volna kihagyni! ♥
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése