Cím: Mérgező munkahelyek
Eredeti cím: Rising Above a Toxic Workplace
Fordította: Tóth Zsuzsanna
Kiadó: Harmat
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978-963-288-341-0
188 oldal, 3200 Ft
Fülszöveg:
Brutális főnökök. Mérgező kollégák. Lélekölő vállalati kultúrák.
"A legtöbben életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük, ám sokak számára ez állandó stresszel jár. Könyvünkkel szeretnénk segítséget nyújtani mindazoknak, akik mérgező szervezetek csapdájában érzik magukat, vagy mérgező főnök irányítása alatt dolgoznak" - szól a szerzők ajánlása.
Hogyan óvhatjuk meg testi-lelki épségünket, ha a munkahelyünkön konfliktusokkal, rosszindulattal, cinizmussal, elérhetetlen elvárásokkal találkozunk - akár beosztottként, akár vezetőként? Milyen megküzdési módok és túlélési stratégiák lehetnek segítségünkre, és honnan tudhatjuk, hogy mikor jobb felmondani és másik állás után nézni? A szerzők saját tanácsadói praxisukból vett, esetenként hajmeresztő történeteken keresztül mutatják be,
- hogyan válik mérgezővé egy munkahely, és miként kerülhetjük el, hogy sérüljünk az egészségtelen környezetben,
- hogyan érhetünk el változást, és mikor nem érdemes tovább próbálkoznunk,
- milyen szempontokat és tanulságokat érdemes megszívlelniük a vezetőknek a pozitív és motiváló munkahelyi légkör kialakítása érdekében.
A könyvről:
Alapvetően elkerülhetetlenek a "mérgező emberek", hiszen munkahelytől függetlenül mindenhol vannak ilyenek - a kérdés inkább az, hogy mennyire mérgezőek. Hiszem, hogy nem szabad az első adandó alkalommal megfutamodni. Rossznak gondolom azt a nézetet, hogy ha valahol nem érezzük jól magunkat, azonnal váltsunk, mondjunk fel, hiszen újra felépíteni azt, amit valahol már elértünk, nagyon nehéz.
Éppen ezért én csak akkor gondolom jó döntésnek a felmondást, ha már végképp úgy érzi az ember, hogy nem bírja tovább és változás sincs kilátásban.
Szerencsés embernek gondolom magam, ugyanis az én munkahelyem nem olyan, mint a könyvben található történetek mesélőié. A főnököm rugalmas, empatikus, a kollégáim közvetlenek és szeretik, ha valakinek vannak ötletei.
Ahogy Chapmantől eddig is megszokhatta az olvasó, ebben a kötetben is rengeteg valós példa, megtörtént eset gazdagítja a témát, néhol talán túl sok is. Korábbi könyveinél ez engem cseppet sem zavart, sőt, kifejezetten szívesen olvastam más emberek történeteit, itt viszont sokalltam picit. Talán azért, mert ezek mellett, a tartalom többi része is túl sokszor idézet másik könyvből, így olyan hatást keltett bennem, mint valami "gondolatgyűjtemény", és alig van benne szó a szerzők véleményéről.
Szépen fel van építve egyént minden fejezet, és a könyv is. A történetek, példák után mindegyikre magyarázatot kapunk, a szerzők kifejtik, hogy ők mit gondolnak a szituációkról, ezután pedig minden fejezet végén kérdésekkel és tanácsokkal találkozunk. A kötet végén pedig egy tesztet is lehetőségünk van kitölteni, amelyből nagy valószínűséggel kiderül, hogy mérgező munkahelyen dolgozunk-e vagy sem.
Megismerkedhetünk a mérgező vezetők/munkatársak legfőbb jellemvonásaival, tulajdonságaival, és választ kapunk a könyvnek köszönhetően arra, hogy miként érdemes bánni ezekkel az emberekkel úgy, hogy ne váljon csatatérré a munkahelyünk.
Összességében:
Számomra a könyvből a legérdekesebb rész az a táblázat volt, amely pontokba szedve vázolja, milyen alapvető különbségek vannak a jól működő és a diszfunkcionális személyek között. Biztosan mindenki talál magára jellemző dolgokat mindkét oszlopból, azonban nem mindegy, hogy mit és mennyit.
A túlélési stratégiák pedig még jól jöhetnek, ha véletlenül engem is egy mérgező munkahelyre sodor majd az élet.
Köszönöm a Harmat Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet!
Alapvetően elkerülhetetlenek a "mérgező emberek", hiszen munkahelytől függetlenül mindenhol vannak ilyenek - a kérdés inkább az, hogy mennyire mérgezőek. Hiszem, hogy nem szabad az első adandó alkalommal megfutamodni. Rossznak gondolom azt a nézetet, hogy ha valahol nem érezzük jól magunkat, azonnal váltsunk, mondjunk fel, hiszen újra felépíteni azt, amit valahol már elértünk, nagyon nehéz. Éppen ezért én csak akkor gondolom jó döntésnek a felmondást, ha már végképp úgy érzi az ember, hogy nem bírja tovább és változás sincs kilátásban.
"A rang nem privilégiumot és hatalmat jelent, hanem felelősséget."/Peter Drucker/
Szerencsés embernek gondolom magam, ugyanis az én munkahelyem nem olyan, mint a könyvben található történetek mesélőié. A főnököm rugalmas, empatikus, a kollégáim közvetlenek és szeretik, ha valakinek vannak ötletei.
Ahogy Chapmantől eddig is megszokhatta az olvasó, ebben a kötetben is rengeteg valós példa, megtörtént eset gazdagítja a témát, néhol talán túl sok is. Korábbi könyveinél ez engem cseppet sem zavart, sőt, kifejezetten szívesen olvastam más emberek történeteit, itt viszont sokalltam picit. Talán azért, mert ezek mellett, a tartalom többi része is túl sokszor idézet másik könyvből, így olyan hatást keltett bennem, mint valami "gondolatgyűjtemény", és alig van benne szó a szerzők véleményéről.
Megismerkedhetünk a mérgező vezetők/munkatársak legfőbb jellemvonásaival, tulajdonságaival, és választ kapunk a könyvnek köszönhetően arra, hogy miként érdemes bánni ezekkel az emberekkel úgy, hogy ne váljon csatatérré a munkahelyünk.
Összességében:
Számomra a könyvből a legérdekesebb rész az a táblázat volt, amely pontokba szedve vázolja, milyen alapvető különbségek vannak a jól működő és a diszfunkcionális személyek között. Biztosan mindenki talál magára jellemző dolgokat mindkét oszlopból, azonban nem mindegy, hogy mit és mennyit.
A túlélési stratégiák pedig még jól jöhetnek, ha véletlenül engem is egy mérgező munkahelyre sodor majd az élet.
Köszönöm a Harmat Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése