Szerző: R. Kelényi Angelika
Cím: Az agyam eldobom - Nő pánikban
Kiadó: Figyelem Kiadó
Kiadás éve: 2017
ISBN: 978-615-5692-78-9
250 oldal, 3499 Ft
Fülszöveg:
Képes-e az ember egy kemény, embert próbáló pszichés nyavalya kellős közepén kinevetni saját magát?
R. Kelényi Angelika szerint igen, sőt, neki a gyógyulásban is segített, hogy öniróniával szemlélte saját problémáját. Pedig nem volt könnyű dolga.
Pánikbetegségének felbukkanása előtt nemcsak bírta a tömeget, de kereste is; kifejezetten boltkóros volt, a legsűrűbb szórakozóhelyeket kedvelte, és sosem mondott nemet a mozira, színházra. Aztán egyik percről a másikra mindettől félelem kerítette hatalmába.
Ezt a naplót saját tapasztalatai alapján jegyezte le, önsajnálat nélkül, nyersen, fanyar humorral.
Az agyam eldobom R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt író első könyve volt. A napló új ruhát kapott, és tartalma is jócskán kibővült valós, humoros, néha megdöbbentő részletekkel.
Az új kiadással az olvasók a szerző életének egy meghatározó szeletét vehetik a kezükbe.
A borítóról:
Ha valaki ismer engem, vagy látott már itthoni szerelésben, tudja, hogy a legtöbb napon a pólómon virít vagy a Rammstein, vagy a SOAD, vagy más hasonló együttes neve/logója. Ez többnyire összeférhetetlen (szokott lenni) egy élénkrózsaszín, csajos könyv lapozgatásával. Viszont nem akkor, ha a tizenéves őrült rokkerből huszonéves, kétgyermekes édesanya lett, ráadásul két lánnyal. Valahogy belém lett kódolva még az első szülésnél, hogy nekem bizony, mint lányos anyuka, istenítenem kell a rózsaszínt. A második lányomnál már függtünk a rózsaszíntől. Amikor megláttam, hogy Angelika első regénye - amit már évekkel ezelőtt olvastam - ennyire pink külsőt kapott, felsikoltottam örömömben, és felugrottam a gép elől azzal a gondolattal: nekem KELL ez a könyv. Azt tudtam, hogy belül fantasztikus, most meg kívül is szerelem lett - habár a korábbi borító is nagyon tetszett.
Egyetlen apró bajom volt a borítóval: szőke nővel hitelesebb lett volna, lévén, hogy Angelika is szőke, ami apróságnak tűnhet, viszont már az első oldalakon kiderül, hogy ez bizony kulcsfontosságú tény.
A hátlapján pedig rajta vagyok, mint A másik világ, egy háromszavas kis értékelésem, ami büszkeséggel tölt el. Jó helyre kerültem, igazán megtisztelő bármelyik Álomgyár Angyalának a könyvén lenni.
A könyvről:
Amikor már olvasás előtt eldöntöm, hogy írok a blogomra a könyvről, jegyzetelni szoktam közben. Véleményeket, kiragadható idézeteket vagy ami éppen nem tetszett.
Ebben az esetben azonban nem állnak rendelkezésemre felhasználható jegyzetek, mert tudtam ugyan, hogy írni fogok róla, de összesen két gondolatomat sikerült lejegyezni: az egyik az volt, hogy "sírva röhögős", a másik pedig az, hogy "Angelika egy állat". Mondom mindkettőt a szó legjobb értelmében.
Szerettem! Mit szerettem? Imádtam! Már másodjára, ugyanúgy, ha nem jobban. Emlékeztem a poénokra, emlékeztem néhány apróbb tettre is, mégis ugyanúgy tudtam élvezni, mintha először olvasnám.
Ez az a könyv, ahol nem szabad egyetlen sort sem csupán átfutni, mert elég nagy esély van rá, hogy éppen egy olyan kifejezést lépsz át, ami megmosolyogtatna.
Amikor az első kiadásról írtam egy bejegyzést, akkor leírtam, nagyon sok hasonlóságot vélek felfedezni Angelika és köztem, ráadásul még apróságokban is. Ez szimpatikussá teszi a szememben az írónőt (persze ettől függetlenül is az), a stílusa pedig érdekessé, szórakoztatóvá teszi a könyvét. Hozzáteszem, szerintem nincs még egy olyan könyv (kivéve talán a lakberendezési könyveket), amelyben olyan nagy szerepet kap egy szőnyeg (dehogy "egy szőnyeg", inkább "Szőnyeg"), mint Angelikánál. Szegény minimum egy utolsó oldali, regényvégi fotót megérdemelt volna.
Hihetetlen akaraterő és kitartás volt/van az írónőben, hogy már akkor is, amikor a probléma éppen aktuális volt, ennyire lazán tudta venni, beismerte, hogy pánikbeteg és igyekezett tenni ellene.
Függetlenül attól, hogy milyen humorosra sikeredett ez a könyv, abban is biztos vagyok, hogy a szerzőben ez sokkal komolyabban zajlott le és lényegesen nehezebb volt egy-egy pánik végét várni, mint ahogy azt nekünk elmeséli.
Az első és második olvasásom között eltelt években volt szerencsém megismerkedni az egyik legnagyobbnak titulált naplóregénnyel, a Bridget Jones naplójával. Ugyanaz a könnyed, laza stílus, mint abban a kötetben, csupán a központi téma más. Ráadásul olyan témával foglalkozik Angelika naplója, ami sokakat érint, akár úgy, hogy ők maguk betegek, akár úgy, hogy egy ismerősük, rokonuk, családtagjuk a beteg.
Szerintem az emberek nagy többsége átesik ezen, habár jóllehet, a legtöbbjüknek ez csak átmeneti probléma, ami magától és gyorsan megoldódik. Ha pedig valaki abba a kategóriába tartozik, akiknél segítségre van szükség, azok reménykedjenek, hogy olyan társuk van, mint Angelikának F.
Összességében:
Jobban oda kellene figyelni a témára, és nem csak azoknak, akik betegek, hanem a közeli hozzátartozóknak is, hiszen ők tudnának a legtöbbet segíteni azzal, ha megértők, odafigyelnek a szerettükre és támogatják őt. Ha egy pánikbeteg elutasításba, lenézésbe ütközik, attól még rosszabb lesz. Ahogy Angelika jól leírta: egy pánikbeteg legnagyobb félelme a megszégyenülés. Ha már ez az érzés keríti hatalmába a szerettei körében is, akkor az utcán nem fog boldogulni.
Az azonban biztos, hogy ez a könyv segítség lehet, ha nem is egy teljes megoldás, de kizökkent mindenkit a komor - vagy akár depressziós - szürke napokból.
Az egyetlen volt, ami hangosan nevettetett még akkor is, amikor a két kislányom miatt nem volt lehetőségem kialudni magam.
Eddig is kedvencem volt, ezután is az lesz. Szórakoztatva támogat.
Pontozásom:
Borító: 5*/5
Történet (avagy Angelika élete :)) 5/5
Stílus: 5/5
Ez az a könyv, ahol nem szabad egyetlen sort sem csupán átfutni, mert elég nagy esély van rá, hogy éppen egy olyan kifejezést lépsz át, ami megmosolyogtatna.
"Csak F. távozása után vettem észre, hogy a hűtőben olívabogyó, camembert sajt és Balaton szelet termett, melyeket nyilvánvalóan nem én pakoltam oda. Gondolom, nem is a hűtő fialt meg, úgyhogy nem lehetett más, csak az én figyelmes pasim."
/38. oldal/
Hihetetlen akaraterő és kitartás volt/van az írónőben, hogy már akkor is, amikor a probléma éppen aktuális volt, ennyire lazán tudta venni, beismerte, hogy pánikbeteg és igyekezett tenni ellene.
Függetlenül attól, hogy milyen humorosra sikeredett ez a könyv, abban is biztos vagyok, hogy a szerzőben ez sokkal komolyabban zajlott le és lényegesen nehezebb volt egy-egy pánik végét várni, mint ahogy azt nekünk elmeséli.
"Sajnos az intelligenciát nem árulják a sarki közértben."
/159. oldal/
Az első és második olvasásom között eltelt években volt szerencsém megismerkedni az egyik legnagyobbnak titulált naplóregénnyel, a Bridget Jones naplójával. Ugyanaz a könnyed, laza stílus, mint abban a kötetben, csupán a központi téma más. Ráadásul olyan témával foglalkozik Angelika naplója, ami sokakat érint, akár úgy, hogy ők maguk betegek, akár úgy, hogy egy ismerősük, rokonuk, családtagjuk a beteg.
Szerintem az emberek nagy többsége átesik ezen, habár jóllehet, a legtöbbjüknek ez csak átmeneti probléma, ami magától és gyorsan megoldódik. Ha pedig valaki abba a kategóriába tartozik, akiknél segítségre van szükség, azok reménykedjenek, hogy olyan társuk van, mint Angelikának F.
"Ha van valaki, akire számíthatsz, igyekezz megbecsülni, mert egyedül minden nehezebb."
/171. oldal/
Összességében:
Az azonban biztos, hogy ez a könyv segítség lehet, ha nem is egy teljes megoldás, de kizökkent mindenkit a komor - vagy akár depressziós - szürke napokból.
Az egyetlen volt, ami hangosan nevettetett még akkor is, amikor a két kislányom miatt nem volt lehetőségem kialudni magam.
Eddig is kedvencem volt, ezután is az lesz. Szórakoztatva támogat.
Pontozásom:
Borító: 5*/5
Történet (avagy Angelika élete :)) 5/5
Stílus: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése