Szerző: R. Kelényi Angelika
Cím: Az agyam eldobom - Nő pánikban
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2014
187 oldal
Fülszöveg:
A könyv íróját - aki pánikbetegségének felbukkanása előtt nemcsak bírta a tömeget, de kereste is; kifejezetten "boltkóros" volt, a legsűrűbb szórakozóhelyeket kedvelte, és sosem mondott nemet a mozira, színházra - egyik percről a másikra mindettől félelem kerítette hatalmába.
Ezt a naplót saját tapasztalatai alapján jegyezte le, önsajnálat nélkül, fanyar öniróniával.
A pánik nemcsak a depresszióval, hanem a hipochondriával is kézen fogva jár. Kemény munka megküzdeni vele, s van, akinek sikerül, van, akinek nem. R. Kelényi Angelika úgy gondolja, meggyógyult. Ehhez azonban idő kellett, és sok-sok minden más is...
"Ez a könyv, annak ellenére, hogy a mai napig járom a pokol eme bugyrait, megnevettetett, és reményt adott, hogy van kiút! Köszönöm, Angelika!" /Molnár Anikó, közszereplő/
"Roppant szórakoztató, torokszorítóan laza remekmű! Nem tudtam letenni!" /Straub Dezső, színész/
Az íróról:
R. Kelényi Angelika (1970) újságíró, aki 2014-ben elnyerte a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelését célzó, 2010-ben alapított Terézanyu-pályázat rangos fődíját. A Nőkorszak.hu főszerkesztőjének legújabb regénye egy humoros, szórakoztató napló, amely sokaknak adhat reményt arra, hogy van kiút a pánikból.
A borítóról, hangulatról:
Elsősorban meg kell jegyeznem, imádom a könyv borítóját, mert nagyon csajos! :) Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, hirtelen hatalmába kerített egy érzés: nagyon szeretnék megnézni egy jó magyar filmet. Annyira visszaadta a könyv a magyar történetek hangulatát, hogy az hihetetlen (tudom, nem ez a leglényegesebb dolog a könyvvel kapcsolatban, de úgy érzem, muszáj volt megjegyeznem). Eszembe jutott filmek közül a Csak szex és más semmi és az S.O.S. Szerelem! hangulata, könyvek közül pedig Adamkó Fanni Exszeregy című kötete.
Könnyű volt megszeretni, egyrészt, mert imádom a naplóregényeket, írja azt bárki és bármiről. Kicsit úgy érzem ilyenkor, mintha egy minden lében kanál nagymama lennék, és belekontárkodnék mások életébe. Ezt teszi az a nagyon kíváncsi természetem. Másrészt nagyon foglalkoztat a pánikbetegség témája, ugyanis úgy érzem, egy kicsit nekem is közöm van hozzá. Múlt időben mindenképpen, emlékszem még a főiskolás éveimre, ahol mindig attól rettegtem, mi van, ha rosszul leszek előadás közben, és véletlenül lehányok valakit. Tartottam attól, mit gondolnak majd rólam mások, ha ilyen szituba keveredek. Úgy érzem, az írónővel jól kijönnénk, lenne miről beszélgetnünk. :)
Aztán a könyvhöz való kötődésemet csak tetézte az a sok apróság, amik miatt hasonlóságot véltem felfedezni az írónő és a saját életem között. Az első lakása leírásánál hirtelen az első lakásom jutott eszembe, szintén albérlet, és mintha arról mesélne nekem. Igen, apró kis zug volt, sötét, és nekem is van egy Szőnyegem. Most is itt rontja a levegőt, szívem szerint kivágnám, de nem teszem, mert mindenki szerint jó így, szép is, hasznos is, a kislányom legalább nem a hideg padlón csúszkál... Egyszer már elkerült tőlünk anyámékhoz (ahogy az írónő Szőnyege is a család egy tagjához), aztán valamiért visszaszökött...
Emellett ott van a mozi-eset, miszerint az írónő mindig a szélére ült, mert onnan lehet "menekülni", ha véletlenül úgy adódik, hogy rosszul lesz. Én minden alkalommal úgy megyek csak moziba, ha előre lefoglaljuk a helyet a férjemmel, és csak akkor, ha a szélén ülhetek. Éppen ezek miatt az okok miatt, ami miatt Angelikának is az a kedvenc helye.
Olvastam értékeléseket a könyvvel kapcsolatban, és akadt, aki kevesellte a betegséggel kapcsolatos leírásokat, illetve hogy nem kapunk a történet/napló végén megoldást. R. Kelényi Angelika nem szakkönyvet adatott ki, nem ígért a fülszövegben gyógyírt a bajra, csupán a saját tapasztalatait szerette volna megosztani az olvasókkal, és úgy gondolom, ez tökéletesen sikerült is neki. Amit el akart mondani, azt nagyszerűen tette, humorral fűszerezve... Hihetetlen, micsoda dolgokból generált magának nagy félelmeket... Hatalmasat nevettem a szemfestékes és a fogkiesős eseten, és azon is, amikor arról ír, mi lehet a pánikbetegsége kialakulásának az oka.
Jót derültem azon, hogy a Xanax milyen hatással volt rá. Mivel mondhatni, gyógyszerellenes vagyok, életemben egyszer volt közöm csupán egy fél Xanaxhoz. Még anyámék nyomták a számba az egyik táncfellépésem előtt, lehettem vagy tizennégy-tizenöt éves. Mondanom sem kell, alig bírtam ébren maradni, fellépés után pedig hazamentem pihenni, mert álmos voltam. Nem is tudom elképzelni, hogy ennek a gyógyszernek a hatása alatt hogyan lehet kibírni egy nyolc órás, monoton munkát.
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 4/5
Nagyon szerettem! Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy kiadták és olvashattam! :)
A borítóról, hangulatról:
Elsősorban meg kell jegyeznem, imádom a könyv borítóját, mert nagyon csajos! :) Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, hirtelen hatalmába kerített egy érzés: nagyon szeretnék megnézni egy jó magyar filmet. Annyira visszaadta a könyv a magyar történetek hangulatát, hogy az hihetetlen (tudom, nem ez a leglényegesebb dolog a könyvvel kapcsolatban, de úgy érzem, muszáj volt megjegyeznem). Eszembe jutott filmek közül a Csak szex és más semmi és az S.O.S. Szerelem! hangulata, könyvek közül pedig Adamkó Fanni Exszeregy című kötete.
 |
| kép forrása: life.hu |
Könnyű volt megszeretni, egyrészt, mert imádom a naplóregényeket, írja azt bárki és bármiről. Kicsit úgy érzem ilyenkor, mintha egy minden lében kanál nagymama lennék, és belekontárkodnék mások életébe. Ezt teszi az a nagyon kíváncsi természetem. Másrészt nagyon foglalkoztat a pánikbetegség témája, ugyanis úgy érzem, egy kicsit nekem is közöm van hozzá. Múlt időben mindenképpen, emlékszem még a főiskolás éveimre, ahol mindig attól rettegtem, mi van, ha rosszul leszek előadás közben, és véletlenül lehányok valakit. Tartottam attól, mit gondolnak majd rólam mások, ha ilyen szituba keveredek. Úgy érzem, az írónővel jól kijönnénk, lenne miről beszélgetnünk. :)
Aztán a könyvhöz való kötődésemet csak tetézte az a sok apróság, amik miatt hasonlóságot véltem felfedezni az írónő és a saját életem között. Az első lakása leírásánál hirtelen az első lakásom jutott eszembe, szintén albérlet, és mintha arról mesélne nekem. Igen, apró kis zug volt, sötét, és nekem is van egy Szőnyegem. Most is itt rontja a levegőt, szívem szerint kivágnám, de nem teszem, mert mindenki szerint jó így, szép is, hasznos is, a kislányom legalább nem a hideg padlón csúszkál... Egyszer már elkerült tőlünk anyámékhoz (ahogy az írónő Szőnyege is a család egy tagjához), aztán valamiért visszaszökött...
Emellett ott van a mozi-eset, miszerint az írónő mindig a szélére ült, mert onnan lehet "menekülni", ha véletlenül úgy adódik, hogy rosszul lesz. Én minden alkalommal úgy megyek csak moziba, ha előre lefoglaljuk a helyet a férjemmel, és csak akkor, ha a szélén ülhetek. Éppen ezek miatt az okok miatt, ami miatt Angelikának is az a kedvenc helye.
Olvastam értékeléseket a könyvvel kapcsolatban, és akadt, aki kevesellte a betegséggel kapcsolatos leírásokat, illetve hogy nem kapunk a történet/napló végén megoldást. R. Kelényi Angelika nem szakkönyvet adatott ki, nem ígért a fülszövegben gyógyírt a bajra, csupán a saját tapasztalatait szerette volna megosztani az olvasókkal, és úgy gondolom, ez tökéletesen sikerült is neki. Amit el akart mondani, azt nagyszerűen tette, humorral fűszerezve... Hihetetlen, micsoda dolgokból generált magának nagy félelmeket... Hatalmasat nevettem a szemfestékes és a fogkiesős eseten, és azon is, amikor arról ír, mi lehet a pánikbetegsége kialakulásának az oka.
"Felhívtam anyámat, és megkérdeztem, mit tett velem hét hónapos magzat koromban. Azt mondta, hogy semmit, sok gyümölcsöt evett, és teljesen jól viselte a terhességet. Viszont úgy kilenc hónaposan kiestem a babakocsiból. Dédi vigyázott rám, belépett a nyári konyhába megkavarni a tökfőzeléket, én pedig mindeddig ismeretlen módon kimásztam vagy kiestem a rugós babakocsiból. Mire Dédike fordult egyet, már a földön talált. Ordított, hogy megöli magát, ha valami bajom lett, záporoztak a könnyei az önvádtól és a félelemtől. Egy darabig döbbenten néztem, majd én is rákezdtem, valószínűleg Déditől ijedhettem meg. Anyámék, amikor megérkeztek, csak azt látták, Mama ordít, hogy öngyilkos lesz, én ordítok, úgyhogy rohantak velem a kórházba. Mivel azonban félúton már vigyorogtam és gagyarásztam, meggondolták magukat, és hazavittek a kórház helyett. Az öcsémmel ellenben anyám valóban elesett hét hónapos terhesen, mert megcsúszott a jeges utcán. De, lássuk be, az öcsém magzati traumájának nem lehet köze az enyémhez."
Jót derültem azon, hogy a Xanax milyen hatással volt rá. Mivel mondhatni, gyógyszerellenes vagyok, életemben egyszer volt közöm csupán egy fél Xanaxhoz. Még anyámék nyomták a számba az egyik táncfellépésem előtt, lehettem vagy tizennégy-tizenöt éves. Mondanom sem kell, alig bírtam ébren maradni, fellépés után pedig hazamentem pihenni, mert álmos voltam. Nem is tudom elképzelni, hogy ennek a gyógyszernek a hatása alatt hogyan lehet kibírni egy nyolc órás, monoton munkát.
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 4/5
Nagyon szerettem! Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy kiadták és olvashattam! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése