Szerző: Ransom Riggs
Cím: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Eredeti cím: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2011
ISBN: 978 963 09 6882 9
352 oldal, 3490 Ft
Fülszöveg:
Egy rejtélyes sziget.
Egy elhagyatott árvaház.
Egy különös fényképekből álló gyűjtemény.
Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen - lett légyen ez bármilyen valószínűtlen - talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.
A szerzőről:
Ransom Riggs Floridában nőtt fel, ám most a különleges gyermekek földjén, Los angelesben él. Közben diplomát szerzett a Kenyon College-ban és a Dél-kaliforniaia Film- és Televíziós Egyetemen, megnősült, és készített néhány díjnyertes rövidfilmet.
Másodállásban blogger és újságíró, Strange Geographies című utazási cikksorozata az entalfloss.com vagy a ransomriggs.com oldalakon olvasható. Ez az első regénye.
Borító:
A borító alapján nem ilyen stílusú történetre számítottam, bár bevallom, nekem fel sem tűnt sokáig, hogy a pici lány a levegőben lebeg. Hosszú ideig ült a polcomon ez a könyv, a borítója miatt vettem meg, a fülszöveget el sem olvastam. Most egy molyos kihívás miatt vettem mégis a kezembe, és nem bántam meg! Korábban azt hittem, a film miatt van ekkora hype-ja (amiről egyébként lentebb írok még szubjektív véleményt), de nem, nincs így. Imádtam!
A borító alapján nem ilyen stílusú történetre számítottam, bár bevallom, nekem fel sem tűnt sokáig, hogy a pici lány a levegőben lebeg. Hosszú ideig ült a polcomon ez a könyv, a borítója miatt vettem meg, a fülszöveget el sem olvastam. Most egy molyos kihívás miatt vettem mégis a kezembe, és nem bántam meg! Korábban azt hittem, a film miatt van ekkora hype-ja (amiről egyébként lentebb írok még szubjektív véleményt), de nem, nincs így. Imádtam!
Történet:
Nagyon jól, logikusan felépített történettel találkozhatunk ebben a kötetben. Az első pár oldal nehezen ment, a nyelvezete igazán élvezhető, viszont kellett egy kis idő, mire belerázódtam a könyv szokatlan, nem épp hétköznapi hangulatába és világába.
Adott egy fiú, Jacob, aki nagypapája titkai után kezd el kutakodni egy Isten háta mögötti kis szigeten. Édesapja kíséri el abban reménykedve, hogy sikerül néhány jól eltalált fotót készítenie az ott élő madárfajokról.
A sziget a maga kinézetével, szokásaival és lakosaival együtt már önmagában is szokatlan és furcsa, néhol megdöbbentő, nem csak nekünk, hanem Jacobnak is. Ezután már csak hab a tortán, amikor rájön, hogy az ő őrült nagyapja mégsem volt annyira őrült, a titka pedig néhol ijesztő, néhol csodálatos.
Főhősünk egy hihetetlen, felfoghatatlan világba csöppen bele, amely világban egyre otthonosabban kezd mozogni. Olyan embereket ismer meg, akikről azt gondolta, hogy már rég nem élnek.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy régi, fekete-fehér fotóalbumot lapozgatnék, amely hátborzongató képeket rejteget. Hátborzongató, mégis csodálatos. Talán nem is olvastam még olyan könyvet, ahol ennyire más lenne a történet hangulata és stílusa az elején és a végén. Tetszett a váltás, bevallom, nem örültem volna, ha végig ilyen nyomasztó lett volna, ahogy az első oldalak.
A könyv elolvasása után megnéztem a filmet is, teljesen más hatással volt rám a kettő. Függetlenül attól, hogy a történet és a szereplők megegyeznek, hangulatában annyira különböznek, mintha nem is ugyanaz lenne. Kicsit úgy tűnt, hogy "potteresen varázslatosra" szerették volna a filmet elkészíteni, így épp azt veszítette el a történet, ami a legnagyobb erőssége volt: a sejtelmes, komor, szürke hangulatot, a régiességet.
Nagyon jól, logikusan felépített történettel találkozhatunk ebben a kötetben. Az első pár oldal nehezen ment, a nyelvezete igazán élvezhető, viszont kellett egy kis idő, mire belerázódtam a könyv szokatlan, nem épp hétköznapi hangulatába és világába.
Adott egy fiú, Jacob, aki nagypapája titkai után kezd el kutakodni egy Isten háta mögötti kis szigeten. Édesapja kíséri el abban reménykedve, hogy sikerül néhány jól eltalált fotót készítenie az ott élő madárfajokról.
A sziget a maga kinézetével, szokásaival és lakosaival együtt már önmagában is szokatlan és furcsa, néhol megdöbbentő, nem csak nekünk, hanem Jacobnak is. Ezután már csak hab a tortán, amikor rájön, hogy az ő őrült nagyapja mégsem volt annyira őrült, a titka pedig néhol ijesztő, néhol csodálatos. Főhősünk egy hihetetlen, felfoghatatlan világba csöppen bele, amely világban egyre otthonosabban kezd mozogni. Olyan embereket ismer meg, akikről azt gondolta, hogy már rég nem élnek.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy régi, fekete-fehér fotóalbumot lapozgatnék, amely hátborzongató képeket rejteget. Hátborzongató, mégis csodálatos. Talán nem is olvastam még olyan könyvet, ahol ennyire más lenne a történet hangulata és stílusa az elején és a végén. Tetszett a váltás, bevallom, nem örültem volna, ha végig ilyen nyomasztó lett volna, ahogy az első oldalak.
A könyv elolvasása után megnéztem a filmet is, teljesen más hatással volt rám a kettő. Függetlenül attól, hogy a történet és a szereplők megegyeznek, hangulatában annyira különböznek, mintha nem is ugyanaz lenne. Kicsit úgy tűnt, hogy "potteresen varázslatosra" szerették volna a filmet elkészíteni, így épp azt veszítette el a történet, ami a legnagyobb erőssége volt: a sejtelmes, komor, szürke hangulatot, a régiességet.
Szereplők:
A gyerekeket nagyon kedveltem, mert annak ellenére, hogy mindannyian valami különleges képességgel vannak megáldva, mégsem éreztem azt, hogy ők tökéletesek, hibátlanok. Sőt, akadt köztük olyan, akinek pont a különlegessége lett a tökéletlensége is.
Vándorsólyom kiasszonyt nehéz volt megfejteni, ráadásul bennem maradt némi hiányérzet vele kapcsolatban, nem értem úgy, hogy igazán sikerült megismerni.
Összességében:
Élvezhető, szerethető történet, bár a nagy hype-ot nem igazán értem körülötte. Talán a megfilmesítés miatt lehet, mert ha egy könyvhöz filmadaptáció készül, általában mindenki megőrül, szerintem azért annyira nem nagy szám, hogy most sorozatban kellene gyártani a szereplőkről a bögréket, ceruzatartókat, kitűzőket...
Érdekelnek a további részek is, el is fogom olvasni őket, fanatikus azonban biztosan nem leszek. A régi fotók mondjuk sokat dobnak az élményen.
A gyerekeket nagyon kedveltem, mert annak ellenére, hogy mindannyian valami különleges képességgel vannak megáldva, mégsem éreztem azt, hogy ők tökéletesek, hibátlanok. Sőt, akadt köztük olyan, akinek pont a különlegessége lett a tökéletlensége is.
Vándorsólyom kiasszonyt nehéz volt megfejteni, ráadásul bennem maradt némi hiányérzet vele kapcsolatban, nem értem úgy, hogy igazán sikerült megismerni.
Összességében:
Élvezhető, szerethető történet, bár a nagy hype-ot nem igazán értem körülötte. Talán a megfilmesítés miatt lehet, mert ha egy könyvhöz filmadaptáció készül, általában mindenki megőrül, szerintem azért annyira nem nagy szám, hogy most sorozatban kellene gyártani a szereplőkről a bögréket, ceruzatartókat, kitűzőket...
Érdekelnek a további részek is, el is fogom olvasni őket, fanatikus azonban biztosan nem leszek. A régi fotók mondjuk sokat dobnak az élményen.
Pontozásom:
Borító: 4/5
Történet: 3/5
Stílus: 4/5
Karakterek: 4/5
Borító: 4/5
Történet: 3/5
Stílus: 4/5
Karakterek: 4/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése