C.S. Lewis: Narnia 5. - A Hajnalvándor útja

Szerző: C.S. Lewis

Cím: Narnia 5. - A Hajnalvándor útja

Eredeti cím: The Voyage of the Dawn Treader

Fordította: Liszkay Szilvia

Kiadó: Harmat

Kiadás éve: 2015 (első kiadás: 2013)

ISBN: 978-963-288-165-2

267 oldal, 1980 Ft

Fülszöveg:

Lucy és Edmund unokatestvérüknél, az idegesítő és fontoskodó Eustace-nél tölti a nyári szünidő napjait. A falon lógó képek egyike azonban váratlanul életre kel, és a következő pillanatban Caspian herceg hajóján találják magukat. 

A vándorok célja nem más, mint felkutatni a hét eltűnt lordot, és - a Hős Cincz Vitézre vonatkozó jóslat utasításait követve - elhajózni a világ legkeletibb csücskéig: 

"Hol az ég a vízzel összeér, 

Hol a tenger édes, mint a méz, 

Jól jegyezd meg, Cincz Vitéz, 

Ott vár mindaz, mit hőn remélsz, 

A napkelet peremén."

Hőseinket ismeretlen tájak és vizek felé viszi a végzetük, ám hamarosan rádöbbennek, hogy a világ vége csupán valaminek a kezdete... 

A Narnia krónikáinak ötödik kötetében a jól ismert szerelőkkel együtt fedezheted fel a csodálatos világ legtávolabbi pontjait. 

A Narniáról szóló történetek közül eddig Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényről, a Caspian hercegről és A Hajnalvándor útjáról készült filmadaptáció. 

A könyvről: 
Az első mondat már arra sarkallt, hogy szeressem a könyvet. Ritka, hogy elég egy könyvből egyetlen mondat, és minden eldől, a Narnia ötödik kötete pontosan ilyen. 

"Volt egyszer egy fiú, akit Eustace Clarence Scrubbnak hívtak, de meg is érdemelte, hogy így hívják." /7. oldal/

Ahogy azt már megszokhattuk, ez a történet is a mi világunkban indul, két régi, már megszeretett főhősünk, Lucy és Edmund nyaralni mennek egy elkényeztetett, nagyképű unokatestvérükhöz, Eusticehoz. Itt egy szobában egy falra akasztott képet vesznek észre, amely nagy tengert és hajót ábrázol. Ez a kép életre kel, majd elnyeli a három gyereket, így jutnak el Narniába, pontosabban egy tenger közepére, egy hajó orra elé, a vízbe. 

A hajó legénysége hamar a segítségükre lesz, így jönnek rá, hogy a hajó nem más, mint Caspian herceg hajója, a Hajnalvándor, a hajó kapitánya pedig Lord Drinian. Itt derül fény arra, hogy az előző kötet óta a mi világunkban egy év, Narniában pedig három év telt el. Az eltelt idő alatt végig Caspian uralkodott az ország felett, helytartója Trumpkin lett.

Természetesen Cincz Vitéz itt is kulcsszereplő lesz, aki gyakran mosolyt csal az olvasó arcára. Az ő terve, hogy elhajózzanak egészen keletre, ugyanis szeretné megtalálni és megismerni Aslant. 

"Aztán végül is fölértünk egy hegy tetejére, amelyet azelőtt soha nem láttam, és ott a hegytetőn volt egy kert: fák, gyümölcsök, minden. A közepén pedig egy kút. [...] Úgyhogy vakarni kezdtem a bőrömet, és lassan mindenütt lejöttek a pikkelyeim. [...] Már éppen beledugtam volna a lábamat a vízbe, amikor lenéztem, és észrevettem, ugyanolyan kemény, durva, ráncos és pikkelyes vagyok, mint azelőtt. [...] Ugyanaz megismétlődött. Gondoltam magamban, ó, istenem, hány bőrt kell még levetkőznöm? [...] Ekkor az oroszlán megszólalt - de nem tudom, hogy valóban beszélt-e: "Engedd, hogy én vetkőztesselek le!" Nem kell mondanom, mennyire féltem a karmaitól, de akkor már nagyon elkeseredtem. A hátamra feküdtem, legyen úgy, ahogy akarja."  

/114-115. oldal/

Amellett, hogy meseszerű és aranyos a könyv, komoly témákat is boncolgat, hol hosszabban, hol rövidebb ideig. A Narnia-kötetek történeteinek mindegyike egyfajta Isten-keresés, de ebben a részben ott volt például az emberkereskedelemről, rabszolgavásárokról való - negatív - vélemény, ezeket egyébként fel is számolják Narniában. 

Bevallom, leginkább nem a mély mondanivalója miatt olvasom - habár azért elmondható, hogy legtöbbször értem, vagy érteni vélem -, hanem mert pörgős, kalandos, meseszerű, szerethető, fordulatos. S ha az ember az ötödik kötetig erre nem jött rá, akkor Lewis odadob neki egy sárkányt, hogy tátsuk a szánkat. 

Ha már sárkány - szép kép önmagunk megtalálására, kicsit az El Camino (Szent Jakab-út) jutott eszembe róla, csak gyorsabb és drasztikusabb megoldással. :) 

"- Gyermekem - szólt Aslan -, egyszer már elmondtam: senki sem tudhatja meg, hogy mi lett volna, ha..." /168. oldal/

Lewis már a történet elején elmeséli, miről maradt le az, aki esetlegesen nem olvasta az előző köteteket, ezeket az információkat pedig beleszövi a meséjébe. Viccesen, kedvesen, bohókásan, "nagypapásan" ír, mintegy mesél, szívet melengető minden megfogalmazott mondata, sora. Egyszer még ki is tekint az olvasójára, s megszólítja őt, amitől még szeretetteljesebbé válik az egész kötet. 

Pontozásom: 
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Szereplők: 5/5