Szerző: Sherry Gammon
Cím: Hihetetlen
Eredeti cím: Unbelievable
Fordította: Kocsis Anikó
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2014
ISBN: 978 963 261 543 1
435 oldal, 2999 Ft
A Port Fare trilógia második kötete.
Fülszöveg:
Már három éve, hogy a Dreser fivérek megpróbálták uralmuk alá hajtani Port Fare-t. Az ügy még mindig érzékenyen érinti a város lakóit. A híresztelések szerint a kegyetlen testvérpár apja, Harry Dreser is meghalt egy rosszul elsült kábítószerüzlet során. De persze a pletykák nem mindig igazak. A Dreser fivérek féltestvére, Delilah Lopez Dreser a városba érkezik, hogy bevégezze, amit a bátyjai elkezdtek. A lány gondosan eltervezi a bosszú lépéseit, és megpróbál közel férkőzni ahhoz a két nyomozóhoz, Seth Prescotthoz és Booker Gattóhoz, akik állítólag a fivéreivel végeztek. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnik, ha Lilah behálózza Cole Coltert, a két rendőr barátját, aki orvosként dolgozik a helyi kórházban.
De ahogy telik az idő, Lilah nemcsak arra döbben rá, hogy apja hazudott neki, de kötődni kezd ehhez a társasághoz, és végzetesen beleszeret Cole-ba. Ám a helyzet kezd egyre tarthatatlanabbá válni. Lilah választás elé kerül. Ha véghez viszi a családi bosszút, olyan emberek életére kell törnie, akik - talán életében először - szeretettel veszik körül. Ha viszont szembeszáll apjával, nem csak saját életét sodorja veszélybe, hanem mindazokét is, akiket éppen meg akar menteni.
A borítóról:
Ennek a trilógiának minden darabja önmagában is gyönyörűség. Ha a többszázas könyvállományból ki kellene választanom néhány könyvet, aminek szerintem a legszebb a borítója, ez biztosan közöttük lenne.
Talán leginkább az egyszínűsége fogott meg, emellett pedig az erőteljesen kiemelt egyetlen - vörös - szín. Nem mehetek el azonban szó nélkül a kép mellett sem, a homályos háttér és az éles női alak Hihetetlen (ugye, értitek?) harmóniát alkotnak. Az egyetlen, ami miatt húztam a számat, a lány alakja, abnormálisan vékonyra sikeredett, sokat árthat a célközönségnek, ha ilyen mintát állít előttük (bár az olvasóközösség talán nem azért vesz a kezébe könyvet, hogy megtudja, ebben az évben a 35 kg vagy a 40 kg a divat :)).
A történetről:
A történet sajnos már nem varázsolt el annyira, mint a borító. Azt nem merem leírni, hogy nem tetszett, mert ez hatalmas hazugság lenne. Kedveltem, szívesen olvastam, de az első kötet magasra tette a mércét, a másodiknak pedig sajnos nem sikerült felérnie azt.
Örültem a korábban megszeretett szereplők felbukkanásának és a sztori is érdekesen indult. Kísért a múlt, a drogdíler bosszút tervez fiai elveszített életéért. Ebben a bosszúban a lánya lesz segítségére, aki összebarátkozik a korábbi kötetből megismert Seth-tel és Bookerrel, Maggie bizalmába férkőzik és igyekszik elcsábítani egy jó barátjukat, Colet. Mindezt pedig jelen időben, két szemszögből leírva olvashatjuk, ami jót tett a könyvnek. Lilah és Cole érzéseibe, gondolataiba is beférkőzhetünk, ezáltal mindkettejüket közelebb érezheti magához az olvasó.
Ennek kivitelezésével azonban már akadtak gondjaim. Nem tudom, az írónő stílusa az, ami agyoncsapja az egészet, vagy a fordítás csúszott el valahol, de tátott szájjal, hitetlenkedve csóváltam a fejem nagyon sok helyen. Szerkesztési, nyelvtani, gépelési hibák tömkelege, buta megfogalmazások és értelmetlen mondatok jöttek velem szembe minden fejezetben legalább egyszer. Egy darabig jegyzeteltem ezeket, ám fölöslegesnek tartom, hogy leírogassam, mik voltak azok a megnyilvánulások, amik kiverték nálam a biztosítékot (pl. egy nővér nem mond olyat senkire, hogy "nyugger") és hol találtam kriminális hibákat. Voltak benne logikai bakik, amelyek olvasásakor értetlenül néztem a sorokat, "és"-sel kezdődő mondatok, vesszőhibák, amelyek zavaróak voltak.
Egyébként olvastatja magát, a stílus fiatalos, a cselekmény pörgős, fordulatos. Viszonylag kiszámítható, esetenként mégis okozhat meglepetéseket. Kedveltem, bár nem lett kedvenc. Semmiképpen nem fogom kihagyni a harmadik kötetet.
A szereplőkről:
Lilah karaktere érdekes volt, amikor felbukkant. Aztán ez az érdeklődésem minden oldallal csappant egy kicsit. Arra számítottam, hogy ő lesz majd itt a kemény csaj, a drogbáró pici lánya, aki nem rest egy állast adni annak, aki sértő megjegyzést tesz rá. Ehelyett végig siránkozik, nem tudja, mit akar, azt sem, hogy hogyan oldja meg a felmerülő problémákat.
Ráadásul úgy viselkedik, mint egy kölyökmacska, fogalmad sincs, hogy a következő pillanatban mit fog tenni. Egyszer elszaladna, másszor maradna. Egyszer mindent egyedül akar megoldani, másszor közli, hogy ő képtelen bármit tenni. Évekig nem hitt a számára legkedvesebb embernek, most meg, hogy lelépett, elhagyta, nem hívta, visszatér három év múlva, és elmondja neki ugyanazt, amit előtte évekig, most azonnal elhiszi neki és cselekedni vágyik.
Kéri Colet, hogy hagyja elmenni, ő rossz ember, nem lehetnek együtt, nem szeretheti, két sorral lejjebb pedig könyörög neki, hogy mondja azt, lehet még esélyük kettejüknek, együtt. Az ember agyrázkódást kap, ha Lilah gondolatait olvassa.
Cole egy szerencsétlen, nem sikerült elképzelnem úgy, mint tökéletes könyves pasi. Hiába hangoztatja az írónő Lilahn keresztül, hogy Cole mennyire dögös, férfias, helyes. Ha minden lever és semmihez nem ért, az ember nehezen tudja elképzelni, hogy jól néz ki. Talán kicsit el is lett túlozva az ő karakterének negatív tulajdonságai, emiatt néhány fejezet után már konkrétan azt éreztem, hogy nem bírom őt elviselni, mert életképtelen, és hihetetlen, hogy egy felnőtt férfi, akiből orvos lett, nem tud megszólalni, mert zavarba jön, nem tud begyújtani egy tűzhelyet és nem képes rendben tartani az iratait. Ha mindent kiborít, lever, feldönt, hogyan vizsgál, és pláne: hogyan műt? Nem beszélve arról, hogy milyen ember az, akinek nincsen egyetlen hobbija sem? Simán elkántál fejből egy Shakespeare-szonettet, de sehol nem esett szó arról, hogy esetleg nagy könyvmoly lenne, vagy szívesen járna színházba, sőt, az ő szájába adott mondatok szerint nincs semmi, amit szívesen csinálna a munkáján kívül. Hogy lehet egy ilyen embert szereti, aki csak vegetál egy irodában?
Maggiet nagyon szerettem az első kötetben, itt átment plázapicsába. Hiszen neki semmi nem jó, neki egyetlen ruha sem tetszik, és jó lenne, ha valaki tökéletesre formálná az amúgy igénytelen haját. Ha ennyire igényes lett ruhák terén, miért nem ment el az elmúlt három vben fodrászhoz? Az előző kötetben úgy ismertem meg, mint aki nem képes barátokat szerzeni magának, ezért a középiskola alatt szinte egyedül volt, most meg egy csettintés alatt összehaverkodik egy vadidegennel, abszurd.
Booker nagy kedvenc volt, ahogy az előző kötetben is, és már csak miatta is várom, hogy olvashassam a harmadikat (de nem, erős vagyok, még a polcon marad, más tennivalóim vannak), hiszen az a kötet - ha jól tudom - az ő történetéről fog szólni.
Összességében:
Nagyok voltak az elvárásaim, ugyanis az első rész nagyon hamar kedvencemmé avanzsált. Sőt, emlékeim szerint azt a kötetet egyik hétvégi reggel kezdtem el olvasni, s estére be is fejeztem, nem tudtam letenni. Olvastam főzés, takarítás, minden közben. Ezzel sajnos nem volt így, sokszor döcögött, vártam, hogy vége legyen és mást olvashassak, viszont voltak fejezetek, amikor ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint az első résznél. Reméljük, a harmadik kötet inkább az elsőhöz hasonlít majd. :)
Pontozásom:
Borító: 5*/5
Történet: 4/5
Stílus: 3/5
Karakterek: 3/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése