Cím: Orgazmuspontok
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2013
348 oldal, 3799 Ft
Fülszöveg:
„Szex United. Ez a mi kedvenc csapatunk neve. Ennek a hatalmas szurkolótábornak vagyunk mi a tagjai, ha kell, minden nap és minden éjjel ennek a rajongásnak a jegyében élünk és cselekszünk. Bármikor készen állunk a kalandra, tabuk és gátlások nélkül.”
Szepesi Nikolett első regényében a főhős veszi át az önéletrajzi kötetben megismert úszónő szerepét. Pikánsabbnál pikánsabb élethelyzetekbe kerül: Swinger klubba látogat, orosz milliárdost kényeztet, újságírót aláz meg, ismeretlen fiúkkal és lányokkal bújik össze. Vicces és drámai jelenetek főszereplője lesz, miközben találkozik a pesti éjszaka nélkülözhetetlen kellékeivel – pénz, kábítószer, bűnözés.
Az Orgazmuspontok a heteken át a toplistákat vezető Én, a szexmániás c. könyv hangulatát idézi, a szerző hasonló stílusban, ismét megbotránkoztató nyelvezettel ír a nyári szexhadjáratról.
A könyvről és szerzőjéről:
Ami először ledöbbentett, az a következő mondat: "Büszke vagyok arra a könyvre." Nem tudtam, hogy Szepesi Nikolett második könyvének műfaja komédia, de marha szórakoztató volt olvasni, az első mondattól kezdve egészen az utolsóig. Azt, hogy próbálja bemesélni nekem, az olvasónak, nektek, nekünk, hogy mi irigykedünk rá, mert ő tökéletes. Hogy mi tartunk tőle, mert ő bármikor elveheti a férjünket. A férjem is kiröhögné, ha olvasta volna a könyvet, ebben biztos vagyok. Kedves "írónő"! Nem minden férfi bukik a könnyen megkapható, de semmit nem érő és gondolkodni nem tudó nőkre...
Szepesi azt hiszi magáról, hogy ő Marilyn Monroe utódja, és ennek a könyvében hangot is adott. Valaki felvilágosítaná, hogy csak hiszi magáról, hogy ennyire szép?
Egyébként meg akinek ilyen csodásan vannak a mocskos szavak beleszőve az aktív szókincsébe, az ne legyen már felháborodva, ha nem úgy közelít hozzá egy idegen, hogy ráköszön, hanem azzal a szóval, hogy "leszophatnál".
Egyébként meg beleírta ő is a könyvébe, ami az én fejemben már összeállt. Mindegy neki, hogy mit gondolnak róla vagy hogyan néznek rá, ő egyszerűen híres akart lenni és pénzt akart keresni. Pontosan azt csinálta, amit a kurvák szoktak. Eladta magát egy kis (vagy nem épp kevés) pénzért.
Bosszantó, hogy mindenkit lenéz, mindenkiről lekezelően ír, és azt hiszi, mindenki úgy gondolkodik, ahogy ő. Evidens számára, hogy akik kapcsolatban élnek, azok is csalják egymást, szerinte ez az élet rendje, hogy előbb-utóbb mindenki félremegy. Szerintem ezt a nőt még soha nem szerette senki, mert akkor nem gondolkodna így.
Az egész "könyvet" úgy olvastam, hogy szinte minden egyes mondatra lett volna egy válaszom, és nagyon jó lett volna, ha Szepesi itt ül velem szemben, miközben ismerkedem az írásával, mert legalább azonnal mondhattam volna mindenre a reakciómat...
Azt írta, a jövőben lehet, hogy úszásoktatással foglalkozna, és - idézem - szeretne "tehetségeket nevelni". Isten óvja a gyermekeket egy ilyen nőtől, mert biztos vagyok benne, hogy jót nem tanulhatnának tőle. Egy másik oldalon azt írja, baromi szerelmes volt, annyira, hogy még azt is kibírta, hogy ne menjen félre (bravó), gyerekeket akart szülni az illetőnek, ám a férfi fejét fogva menekült. Megértem. Ha férfi lennék, inkább ne vigye tovább senki a nevem, minthogy egy ilyen nő nevelje a gyerekeimet...
Egyébként ismét egy könyv, ami nem szólt semmiről. Kellett a pénz, megírta, kiadatta, és "a negatív reklám is reklám" elv alapján vállalta, hogy egy ország ismeri meg ezt a hányingerkeltő oldalát, de legalább jó sokat keres rajta.
Arról már ne is beszéljünk, hogy irodalmilag egy nagy nulla az egész...
A könyvről és szerzőjéről:
Ami először ledöbbentett, az a következő mondat: "Büszke vagyok arra a könyvre." Nem tudtam, hogy Szepesi Nikolett második könyvének műfaja komédia, de marha szórakoztató volt olvasni, az első mondattól kezdve egészen az utolsóig. Azt, hogy próbálja bemesélni nekem, az olvasónak, nektek, nekünk, hogy mi irigykedünk rá, mert ő tökéletes. Hogy mi tartunk tőle, mert ő bármikor elveheti a férjünket. A férjem is kiröhögné, ha olvasta volna a könyvet, ebben biztos vagyok. Kedves "írónő"! Nem minden férfi bukik a könnyen megkapható, de semmit nem érő és gondolkodni nem tudó nőkre...
Szepesi azt hiszi magáról, hogy ő Marilyn Monroe utódja, és ennek a könyvében hangot is adott. Valaki felvilágosítaná, hogy csak hiszi magáról, hogy ennyire szép?
Egyébként meg akinek ilyen csodásan vannak a mocskos szavak beleszőve az aktív szókincsébe, az ne legyen már felháborodva, ha nem úgy közelít hozzá egy idegen, hogy ráköszön, hanem azzal a szóval, hogy "leszophatnál".
Egyébként meg beleírta ő is a könyvébe, ami az én fejemben már összeállt. Mindegy neki, hogy mit gondolnak róla vagy hogyan néznek rá, ő egyszerűen híres akart lenni és pénzt akart keresni. Pontosan azt csinálta, amit a kurvák szoktak. Eladta magát egy kis (vagy nem épp kevés) pénzért.
Bosszantó, hogy mindenkit lenéz, mindenkiről lekezelően ír, és azt hiszi, mindenki úgy gondolkodik, ahogy ő. Evidens számára, hogy akik kapcsolatban élnek, azok is csalják egymást, szerinte ez az élet rendje, hogy előbb-utóbb mindenki félremegy. Szerintem ezt a nőt még soha nem szerette senki, mert akkor nem gondolkodna így.
Az egész "könyvet" úgy olvastam, hogy szinte minden egyes mondatra lett volna egy válaszom, és nagyon jó lett volna, ha Szepesi itt ül velem szemben, miközben ismerkedem az írásával, mert legalább azonnal mondhattam volna mindenre a reakciómat...
Azt írta, a jövőben lehet, hogy úszásoktatással foglalkozna, és - idézem - szeretne "tehetségeket nevelni". Isten óvja a gyermekeket egy ilyen nőtől, mert biztos vagyok benne, hogy jót nem tanulhatnának tőle. Egy másik oldalon azt írja, baromi szerelmes volt, annyira, hogy még azt is kibírta, hogy ne menjen félre (bravó), gyerekeket akart szülni az illetőnek, ám a férfi fejét fogva menekült. Megértem. Ha férfi lennék, inkább ne vigye tovább senki a nevem, minthogy egy ilyen nő nevelje a gyerekeimet...
Egyébként ismét egy könyv, ami nem szólt semmiről. Kellett a pénz, megírta, kiadatta, és "a negatív reklám is reklám" elv alapján vállalta, hogy egy ország ismeri meg ezt a hányingerkeltő oldalát, de legalább jó sokat keres rajta.
Arról már ne is beszéljünk, hogy irodalmilag egy nagy nulla az egész...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése