Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Szerző: Joachim Meyerhoff

Cím: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt - Jelenetek egy pszichiátriáról 

Eredeti cím: Wann wird es endlich wieder so, wie es nie war

Fordította: Fodor Zsuzsa

Kiadó: Tea Kiadó

Kiadás éve: 2015

264 oldal, 3190 Ft

Fülszöveg:

Az észak-német kisvárosban élő Joachim egy pszichiátrián nőtt fel. No nem azért, mert ő maga is ápolt lenne, hanem azért, mert az édesapja a helyi ifjúsági pszichiátria igazgatója, házuk pedig az intézet területén áll, körülvéve síkagyúakkal, debilekkel, trotlikkal, agyrokikkal - ahogy a fiúk, a három testvér, nevezi őket. Különös élet az övék: hétköznapjaikat egyszerre élik a normális világban, iskolában, családi körben, ugyanakkor jelen van az életükben egy egész más, szürreális, abnormális világ is. De vajon ki mondja meg, mi a normális és mi az abnormális? Vajon mekkora esélye van a gyerekeknek, hogy egészséges felnőttekké váljanak? 

Az önéletrajzi ihletésű könyvben az író saját életéből mesél el történeteket, melyek egyszerre felkavarók, humorosak, olykor pedig végtelenül groteszkek vagy épp megindítóak, mindezt egy nem átlagos család és egy gyermekpszichiátria mindennapjaiba ágyazva. 

"A betlehemes játék sokszor katasztrófába torkollt. Megesett, hogy Mária rohamot kapott az izgalomtól és rángatózva belezuhant a jászolba, vagy a szamár belelökte az ökröt a dekorációba. ...máskor a pásztorok estek egymásnak a pásztorbotokkal. De nagyszerűen játszottak. Középen állt a jászol, egy fenyőágakkal díszített rácsos ágy, ahol a súlyosan fogyatékos Jézus feküdt."

A könyvről: 
Joachim Meyerhoff regényét a saját élményeire, tapasztalataira, emlékeire építi fel. Mivel édesapja egy nagy pszichiátria orvosaként dolgozott, így az egész család ennek az intézetnek a területén, egy kis családi házban élt. Joachim és két testvére itt nőttek fel, a betegek között. Elmeséli, hogyan látta gyermekként a kezelt pácienseket, ki az, akitől tartott és kitől félt legkevésbé. Akadt olyan kezelt, akit éppen a betegsége miatt kedvelt meg és fogadott egy életre barátjává. Egy idő után megtanulta, hogy ha valamit megismer és megért, már nem feltétlen kell tartania tőle. Attól, hogy valaki más, még nem feltétlen "káros". Hihetetlennek tűnő, néha hátborzongató, ám igaz történeteket tár fel gyermekkorából, mindennapjaiból és a pszichiátriáról. 
A fülszöveg ígéri, hogy bepillantást nyerhetünk a pszichiátriai intézet életébe, ugyanakkor nem csupán ezt kapjuk a könyvtől: különleges szemszögből láthatjuk a betegeket, méghozzá egy kisfiú szemszögéből. Végigkísérhetjük Joachimet a "majdnem megőrülés" útján, megismerkedhetünk vele, hogy hogyan küzdött meg a problémáival, amik nem mindig voltak csupán apróságok, igen komoly gondokkal is szembe kellett néznie. Sokszor nem tudjuk eldönteni, valóban csak azért él-e az intézet területén, mert édesapja az orvos, vagy neki is van valami problémája? 
Egy szomorú, ám nagyon is valós világot próbál Joachim elénk tárni csupa őszinteséggel, szókimondó stílusban, néhol humorral fűszerezve. Amellett, hogy ezzel megismerkedhetünk, a történetnek tanulsága is van. Arra szeretné tanítani az olvasóit, hogy fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen, senkivel nem szabad éreztetni, hogy negatív irányba kitűnik a szürke tömegből... 

Nyilván valós eseményeket leírni csak úgy van értelme, ha pontosan azt írjuk le, amit megtapasztaltunk. Az író nem ígér többet, mint amit ad, a valóságot írja le a maga nyers formájában. Nem szenzációhajhászás és érezhetően ki akarta csupán írni magából azt, amitől eddig nem tudott szabadulni. Az olvasók számára ez öröm lehet, hiszen fantasztikus könyvvel örvendeztetett meg minket. Igazán sajnálatos mindaz, amin keresztül kellett mennie, azért az emberek nagy többségének nincs ennyire hányattatott sorsa, mint amilyen az övé volt fiatalkorában. 
Azt viszont sajnálom, hogy az író életében szereplő embereket nem sikerült jobban megismernem - kivéve talán a szüleit. Szívesen olvastam volna többet a testvéreiről, akár arról, hogy ők milyen módon élték meg a gyermekkorukat az intézetben, vagy még többet a betegekről, a problémáikról, a kezelésükről, illetve mindenről ebben a témában, amit Joachim tapasztalt. 
Rövidke kis könyvnek tűnik, ám belekezdve az ember rájön, hogy nem is olyan rövid ez a történet, mint gondoltuk - és ez nem csak a sűrű, apró betűknek, hanem a mondanivalójának is köszönhető. A túlzott empátiával megáldott embereknek lassú olvasást ajánlok, mert Joachim egyik pillanatban megfájdítja az olvasó szívét, a következőben pedig boldogan megölelnél néhány szereplőt. 

Pontozásom: 
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Szereplők kidolgozottsága: 4/5

Köszönet a Tea Kiadónak, hogy olvashattam ezt a könyvet! Nem csak Meyerhoffal ismerkedtem meg a könyvnek köszönhetően, hanem ezzel a kiadóval is, amelynek érdemes átböngészni a weboldalát, mert sok más, érdekes könyv található még náluk! :)