Szerző: R. Kelényi Angelika
Cím: Váláshelyzet - Ember tervez, szomszéd végez
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2015
253 oldal, 2990 Ft
Meg lehet-e tartani egy férjet harminc év házasság után?
Mit tegyünk, ha a férj válni akar, mert elege lett az unalmas, érdektelen házasságából, és az unalmas, érdektelen feleségéből?
Le lehet-e győzni egy fiatalabb, dögösebb ellenfelet, aki szemet vetett a jól szituált férjre?
Túl lehet-e élni egy válást, mely után totálisan megváltozik az élet?
Találhat-e új jövőképet az, akit ennyi év után dobnak el?
Az ötvenes éveiben járó Karolina azt gondolja, hogy a férje el akarja hagyni a szép Gabiért, akinek azonban kisebb gondja is nagyobb annál, semmint szomszédja öregedő párjával foglalkozni. A házasságát féltő nő mindent bevet, hogy vetélytársát kiüsse a nyeregből, és elképzelése szerint esélyes, hogy ez sikerült is neki.
Csendes irigység és féltékenység dúlja Gesztenyéskert békés utcácskáját, mígnem megérkezik a legszexibb pasi, aki valaha is az idilli kertváros macskaköveit koptatta, hogy felkavarja az állóvizet, és megvalósítsa Karolina terveit.
R. Kelényi Angelika korábbi sikerkönyveihez hasonlóan most is egy sokak által ismert, kemény élethelyzetet dolgoz fel a maga humoros, laza stílusában.
Kapcsolatom a könyvvel:
Pontosabban édesanyám kapcsolata a könyvvel. Ugyanis megtanulhattam volna, hogy ha új R. Kelényi Angelika könyv kerül a birtokomba, és szeretném a napokban elolvasni, semmiképpen nem szabad elöl hagyni, mert édesanyám lecsap rá. Most sem volt ez másképpen. Megmosolyogtatott a jelenet, hiszen a mintamama, aki hetente 2-3 délutánt az unokájával tölt, teljesen belebolondult Angelika könyveibe - aminek rettenetesen örülök, mert nekem is nagy kedvencem az írónő.
Anyu egyébként nagy segítség volt azon a délutánon is. Közölte, hogy csináljam a dolgom nyugodtan, ő elvonul Lilivel a hálószobába játszani, hogy ne tartsanak fel. Ilyenkor mindig hallgatózok, hogy mit csinálnak, mivel játszanak. Most ez nem sikerült, mert mikor közeledtem a hálószoba felé, láttam, hogy az ajtaja csukva van. Az üveges résznél leskelődtem, és láttam, a lányom csokit majszolva mesét néz, a Mama pedig mellette ül néma csöndben, teljesen belefeledkezve ebbe a csodás regénybe. Nagyon tetszett a látvány, hiszen örökölnöm kellett valahonnan az olvasás szeretetét. :)
Az is megszokott már, hogy ha Angelikának megjelenik egy új könyve, hetekig képesek vagyunk minden találkozásnál beszélni róla, amit édesapám és a férjem is már nagyon un, mert lassan jobban ismerik ezeket a regényeket, mint a barátnőinket. Tehát, ha ilyen megközelítésből nézzük: Angelika nagyon jó barátnőnk lett.
Kapcsolatom a könyvvel:
Pontosabban édesanyám kapcsolata a könyvvel. Ugyanis megtanulhattam volna, hogy ha új R. Kelényi Angelika könyv kerül a birtokomba, és szeretném a napokban elolvasni, semmiképpen nem szabad elöl hagyni, mert édesanyám lecsap rá. Most sem volt ez másképpen. Megmosolyogtatott a jelenet, hiszen a mintamama, aki hetente 2-3 délutánt az unokájával tölt, teljesen belebolondult Angelika könyveibe - aminek rettenetesen örülök, mert nekem is nagy kedvencem az írónő.
Anyu egyébként nagy segítség volt azon a délutánon is. Közölte, hogy csináljam a dolgom nyugodtan, ő elvonul Lilivel a hálószobába játszani, hogy ne tartsanak fel. Ilyenkor mindig hallgatózok, hogy mit csinálnak, mivel játszanak. Most ez nem sikerült, mert mikor közeledtem a hálószoba felé, láttam, hogy az ajtaja csukva van. Az üveges résznél leskelődtem, és láttam, a lányom csokit majszolva mesét néz, a Mama pedig mellette ül néma csöndben, teljesen belefeledkezve ebbe a csodás regénybe. Nagyon tetszett a látvány, hiszen örökölnöm kellett valahonnan az olvasás szeretetét. :)
Az is megszokott már, hogy ha Angelikának megjelenik egy új könyve, hetekig képesek vagyunk minden találkozásnál beszélni róla, amit édesapám és a férjem is már nagyon un, mert lassan jobban ismerik ezeket a regényeket, mint a barátnőinket. Tehát, ha ilyen megközelítésből nézzük: Angelika nagyon jó barátnőnk lett.
A borítóról:
Fekécs Máté illusztrátor hozta a megszokott (és talán kicsit már el is várt) stílust, formát és minőséget, ami a borítót illeti. Ha valaki megkérdezné, melyik Angelika-kötet borítója a kedvencem, kinevetném, mert nem lehet választani, mindegyik pontosan ugyanannyira gyönyörű, csajos, látványos, mint a többi.
A történetről:
Gesztenyéskert azon női lakóit ismerhetjük meg a regényben, akik már érzik az idő múlását és egyre kétségbeesettebben próbálnak boldogok lenni. Karolina úgy látja, a házassága teljesen ellaposodott, a férje inkább undort vált ki belőle, mint vágyat, de úgy gondolja, nem késő még újraéleszteni a szunnyadó szerelmüket.
Gabi, Karolina szomszédasszonya nemrég vált el férjétől, aki fiatalabb nőre cserélte őt. Nem szeretne kapcsolatot, mert még visszasírja volt férjét - egészen addig, míg meg nem látja a nagy Őt, aki nem éppen egy babaarcú szőke herceg fehér lovon.
A történet hangulata, stílusa hasonlít a Született feleségek című sorozatéra, nekem legalábbis ez jutott először eszembe róla. :) Különböző női sorsokat ismerhetünk meg, teljesen hétköznapi mindegyik, és érezhetjük úgy (már megint, ahogy Angelika könyveinek mindegyikénél), mintha rólunk szólna. Talán egy egészen vékony kis cérnaszálnyit távolabbinak éreztem ezt a könyvet magamtól, mint a többit. Valószínűleg a köztem és a szereplők között lévő nagy korkülönbség miatt. Rengetegszer kellett nevetnem a vicces szituációkon, amiknek döntő többségét Karolina teremtette, ugyanakkor mély mondanivalója is van a történetnek: soha nem késő megkeresnünk a boldogságunk forrását. Gabi megtanítja, hogy nem számít, hogy ki hány éves, és nem számít, hogy a tükörből milyen külső néz vissza rád, egyszer élünk, és ezt az egyetlen lehetőséget ki kell használnunk. Ha előbb nem sikerül, hát használjuk ki utóbb... De soha nem szabad azt hinni, hogy lépni, változtatni már túl késő. Karolina sorsa pedig azt tanítja meg nekünk, hogy kellemesebb a tudat, hogy ha nem is sikerül valami, de legalább megpróbáltuk, mint az, ha valamit meg sem próbálunk és életünk végéig azon őrlődünk, vajon hogyan alakult volna az életünk, ha teszünk is valamit a boldogságunk érdekében.
Nagyon szeretem a zenei utalásokat egy regényben. Egy kortárs magyar írónő regényéhez pedig egy kortárs magyar dal dukál, és ezt szerencsére Angelika is nagyon jól tudja. Imádtam, hogy felcsendült Gabi fejében egy Anna and the Barbies dal, ráadásul nagy kedvencem, azonnal meg is hallgattam, és úgy folytattam a regény olvasását. Angelika, külön köszönet ezért a mondatért, teljesen más hangulatba vitte át a regényt!
Gesztenyéskert azon női lakóit ismerhetjük meg a regényben, akik már érzik az idő múlását és egyre kétségbeesettebben próbálnak boldogok lenni. Karolina úgy látja, a házassága teljesen ellaposodott, a férje inkább undort vált ki belőle, mint vágyat, de úgy gondolja, nem késő még újraéleszteni a szunnyadó szerelmüket.
Gabi, Karolina szomszédasszonya nemrég vált el férjétől, aki fiatalabb nőre cserélte őt. Nem szeretne kapcsolatot, mert még visszasírja volt férjét - egészen addig, míg meg nem látja a nagy Őt, aki nem éppen egy babaarcú szőke herceg fehér lovon.
A történet hangulata, stílusa hasonlít a Született feleségek című sorozatéra, nekem legalábbis ez jutott először eszembe róla. :) Különböző női sorsokat ismerhetünk meg, teljesen hétköznapi mindegyik, és érezhetjük úgy (már megint, ahogy Angelika könyveinek mindegyikénél), mintha rólunk szólna. Talán egy egészen vékony kis cérnaszálnyit távolabbinak éreztem ezt a könyvet magamtól, mint a többit. Valószínűleg a köztem és a szereplők között lévő nagy korkülönbség miatt. Rengetegszer kellett nevetnem a vicces szituációkon, amiknek döntő többségét Karolina teremtette, ugyanakkor mély mondanivalója is van a történetnek: soha nem késő megkeresnünk a boldogságunk forrását. Gabi megtanítja, hogy nem számít, hogy ki hány éves, és nem számít, hogy a tükörből milyen külső néz vissza rád, egyszer élünk, és ezt az egyetlen lehetőséget ki kell használnunk. Ha előbb nem sikerül, hát használjuk ki utóbb... De soha nem szabad azt hinni, hogy lépni, változtatni már túl késő. Karolina sorsa pedig azt tanítja meg nekünk, hogy kellemesebb a tudat, hogy ha nem is sikerül valami, de legalább megpróbáltuk, mint az, ha valamit meg sem próbálunk és életünk végéig azon őrlődünk, vajon hogyan alakult volna az életünk, ha teszünk is valamit a boldogságunk érdekében.
Nagyon szeretem a zenei utalásokat egy regényben. Egy kortárs magyar írónő regényéhez pedig egy kortárs magyar dal dukál, és ezt szerencsére Angelika is nagyon jól tudja. Imádtam, hogy felcsendült Gabi fejében egy Anna and the Barbies dal, ráadásul nagy kedvencem, azonnal meg is hallgattam, és úgy folytattam a regény olvasását. Angelika, külön köszönet ezért a mondatért, teljesen más hangulatba vitte át a regényt!
A szereplőkről:
Kulcsfiguráink, azaz "kulcsasszonyaink" Karolina, Gabi és Gréta. Nekem Gabi és Gréta közelebb állt a szívemhez, mint Karolina. Talán azért, mert őt túl idősnek éreztem magamhoz képest.
Karolina számomra nagyon házsártos, öregasszonyos volt, a férje, János pedig marha idegesítő, ahogy állandóan söpröget. A Barátok közt Magdi anyusa és Vilmos bácsija jutott eszembe róluk, csak egy picikét fiatalabb kivitelben.
Gabiból szerintem nagyon sokan vannak a világban. Én is baromi előítéletes tudok lenni, ha valaki úgy néz ki, mint aki bárki férjét szeretné az ágyába rángatni. Nagy pozitív csalódás tud érni, amikor egy ilyen nőt közelebbről megismerek, és rájövök, hogy valójában egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gondoltam. Éppen ezért lehet egyébként, hogy ő állt hozzám a legközelebb.
Grétát annyira nem sikerült megismerni, de mint ahogy azt már megszokhattuk, Angelika mindegyik könyvében van egy csupamosoly, csacsogós barátnő - itt Grétára jutott ez a megtisztelő szerep.
Gabi és Karolina egyébként nagyon jól ki lettek dolgozva, abszolút el tudom őket képzelni a mindennapjaikban. A férfi karakterekről jó lett volna kicsit többet olvasni, ám az írónő úgy döntött, ilyen téren lazábbra enged minket, és megengedi, hogy úgy képzeljük el őket, olyan személyiséggel, ahogy szeretnénk. :)
Kulcsfiguráink, azaz "kulcsasszonyaink" Karolina, Gabi és Gréta. Nekem Gabi és Gréta közelebb állt a szívemhez, mint Karolina. Talán azért, mert őt túl idősnek éreztem magamhoz képest.
Karolina számomra nagyon házsártos, öregasszonyos volt, a férje, János pedig marha idegesítő, ahogy állandóan söpröget. A Barátok közt Magdi anyusa és Vilmos bácsija jutott eszembe róluk, csak egy picikét fiatalabb kivitelben.
Gabiból szerintem nagyon sokan vannak a világban. Én is baromi előítéletes tudok lenni, ha valaki úgy néz ki, mint aki bárki férjét szeretné az ágyába rángatni. Nagy pozitív csalódás tud érni, amikor egy ilyen nőt közelebbről megismerek, és rájövök, hogy valójában egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gondoltam. Éppen ezért lehet egyébként, hogy ő állt hozzám a legközelebb.
Grétát annyira nem sikerült megismerni, de mint ahogy azt már megszokhattuk, Angelika mindegyik könyvében van egy csupamosoly, csacsogós barátnő - itt Grétára jutott ez a megtisztelő szerep.
Gabi és Karolina egyébként nagyon jól ki lettek dolgozva, abszolút el tudom őket képzelni a mindennapjaikban. A férfi karakterekről jó lett volna kicsit többet olvasni, ám az írónő úgy döntött, ilyen téren lazábbra enged minket, és megengedi, hogy úgy képzeljük el őket, olyan személyiséggel, ahogy szeretnénk. :)
Pontozás:
Borító: 5/5
Szereplők: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5
Köszönet az Álomgyár Kiadónak és természetesen elsősorban R. Kelényi Angelikának, hogy megteremtették ezt a csodát, és szórakoztatják vele az olvasókat!
Köszönet az Álomgyár Kiadónak és természetesen elsősorban R. Kelényi Angelikának, hogy megteremtették ezt a csodát, és szórakoztatják vele az olvasókat!
imádtam a regényt :) Köszönöm,hogy elolvashattam.
VálaszTörlés