Szerző: Légrádi Mihály
Cím: Endorfin
Kiadó: Iksz Kiadó
Kiadás éve: 2015
243 oldal, 2490 Ft
Fülszöveg:
500 mg tabletta, 25 db
Az alkalmazással kapcsolatos tudnivalók: A szervezet öngyógyító törekvésének serkentésére fájdalom esetén. Természetes hatóanyagokat tartalmaz, ezért nagy mennyiségben is használható káros mellékhatások veszélye nélkül.
Az Endorfin egyaránt enyhíti a testi és a lelki fájdalmat. Ha kíváncsi arra, hogy az Endorfin hogyan hat, és hogy miért írták fel Önnek ezt a gyógyszert, akkor olvassa el a mellékelt, betegtájékoztatóul szolgáló könyvet.
Néhány szó az íróról, a könyv keletkezéséről:
Légrádi Mihály első regénye a Canon Digitális könyvnyomtatási pályázat egyik díjazottja. Megértem a díjat, hiszen hihetetlen jól sikerült a történet! Az író első könyve ez, ahogy a kiadónak is ez az első kiadása. Remélem, látom még Légrádi nevét más könyvborítókon is a jövőben.
Két dolog jutott eszembe a könyv olvasása közben: vagy nagyon kevés téren szereztem eddig alapismereteket, vagy ez az ember mindenhez ért. Rácsodálkoztam, hogy egy teljesen átlagos kezdet után belefuthattam olyan klasszikus címekbe, mint A kis gyufaáruslány vagy A rendíthetetlen ólomkatona. Magyar műveltségterületes pedagógus vagyok, így igazán pozitív élmény volt ezekkel a címekkel találkozni egy kortárs regényben. Az meg már csak hab a tortán, hogy a két mese közül az egyik köré épül fel az egész történet.
Aztán csak kapkodtam a fejem, hogy az író hogyan keveri a különböző, egymástól távol álló szakterületeket. Hatalmas utánajárást és odafigyelést igényelhetett ez a munka.
Légrádi Mihály első regénye a Canon Digitális könyvnyomtatási pályázat egyik díjazottja. Megértem a díjat, hiszen hihetetlen jól sikerült a történet! Az író első könyve ez, ahogy a kiadónak is ez az első kiadása. Remélem, látom még Légrádi nevét más könyvborítókon is a jövőben.
Két dolog jutott eszembe a könyv olvasása közben: vagy nagyon kevés téren szereztem eddig alapismereteket, vagy ez az ember mindenhez ért. Rácsodálkoztam, hogy egy teljesen átlagos kezdet után belefuthattam olyan klasszikus címekbe, mint A kis gyufaáruslány vagy A rendíthetetlen ólomkatona. Magyar műveltségterületes pedagógus vagyok, így igazán pozitív élmény volt ezekkel a címekkel találkozni egy kortárs regényben. Az meg már csak hab a tortán, hogy a két mese közül az egyik köré épül fel az egész történet.
Aztán csak kapkodtam a fejem, hogy az író hogyan keveri a különböző, egymástól távol álló szakterületeket. Hatalmas utánajárást és odafigyelést igényelhetett ez a munka.
Mi is az az endorfin?
Az endorfin egy fehérjecsoport gyűjtőneve, amelyek az agyalapi mirigyben termelődnek többek között fizikai hatásra, izgalmi állapot esetén (pl. orgazmus), fűszeres ételek fogyasztásakor. Képessége, hogy fájdalmat csillapít és kellemes érzést idéz elő.
A borítóról:
Könyvbarát vagyok, becsülök minden egyes darabot, de annyira sokszor megfordult a fejemben, hogy szétvágom ennek a könyvnek a borítóját és összeragasztom a gyógyszeres dobozt. Igazán különleges, egyedi, nem szokványos borítóval találjuk szembe magunkat, én személy szerint imádtam, és mutogattam is minden ismerősömnek, aki jött hozzánk. Ötletes, nem hétköznapi, viszont nem is giccses. Igazán különleges, kreatív borítóról van szó.
Könyvbarát vagyok, becsülök minden egyes darabot, de annyira sokszor megfordult a fejemben, hogy szétvágom ennek a könyvnek a borítóját és összeragasztom a gyógyszeres dobozt. Igazán különleges, egyedi, nem szokványos borítóval találjuk szembe magunkat, én személy szerint imádtam, és mutogattam is minden ismerősömnek, aki jött hozzánk. Ötletes, nem hétköznapi, viszont nem is giccses. Igazán különleges, kreatív borítóról van szó.
A tartalomról:
A 90-es évek nehézségeit és pozitívumait tapasztalhatjuk meg Viktor, az egyetemista srác szemszögéből. Egy átlagos fiúnak tűnik, aki mindenképpen szeretne valami jót tenni. Nem éri be egy egyszerű jó cselekedettel, valami maradandót szeretne alkotni: úgy dönt, megpróbál feltalálni egy olyan gyógyszert, ami minden bajra megoldást jelenthet.
Amellett, hogy éli a hétköznapi fiatalok életét, nem mindennapi kapcsolatot ápol nagymamájával, ami igazán szerethetővé teszi. Kevés, de annál jobb barátja van, én mégis úgy érzem, a legjobb barátja talán a nagymama. Igazán szórakoztató, kedves jelenetek azok, amelyek kettejük között zajlanak.
Annyira hihetetlen olvasni azokról az évekről és átélésükről, amikről már majdnem megfeledkeztem: az első mobiltelefonokról, amikkel 8 napon túl gyógyuló sérülést tudtál okozni bárkinek, a kezdetleges számítógépekről és az azokkal való ismerkedésről. Szórakoztató volt látni, mekkora elismerést ért el Viktor csupán annyival, hogy egy dokumentumban megformázott egy szöveget. Úgy csodálták társai ezért, mintha valami földöntúli ereje lenne. :)
A 90-es évek nehézségeit és pozitívumait tapasztalhatjuk meg Viktor, az egyetemista srác szemszögéből. Egy átlagos fiúnak tűnik, aki mindenképpen szeretne valami jót tenni. Nem éri be egy egyszerű jó cselekedettel, valami maradandót szeretne alkotni: úgy dönt, megpróbál feltalálni egy olyan gyógyszert, ami minden bajra megoldást jelenthet.
Amellett, hogy éli a hétköznapi fiatalok életét, nem mindennapi kapcsolatot ápol nagymamájával, ami igazán szerethetővé teszi. Kevés, de annál jobb barátja van, én mégis úgy érzem, a legjobb barátja talán a nagymama. Igazán szórakoztató, kedves jelenetek azok, amelyek kettejük között zajlanak.
Annyira hihetetlen olvasni azokról az évekről és átélésükről, amikről már majdnem megfeledkeztem: az első mobiltelefonokról, amikkel 8 napon túl gyógyuló sérülést tudtál okozni bárkinek, a kezdetleges számítógépekről és az azokkal való ismerkedésről. Szórakoztató volt látni, mekkora elismerést ért el Viktor csupán annyival, hogy egy dokumentumban megformázott egy szöveget. Úgy csodálták társai ezért, mintha valami földöntúli ereje lenne. :)
"-Neked vannak orosz haverjaid, nem?
- Oroszok? Nem, nemigen... Talán csak Anton Pavlovics - válaszoltam, mert eszembe jutott, hogy egyszer meséltem neki Csehovról. - És Fjodor... Fjodor Mihajlovics. De miért?
- Az egyetemről ismered őket?
- Nem, még a középiskolában haverkodtunk össze. Fjodor Mihajlovicsot te is ismered, nem?
- Nem. Nem tudom. Fjodor mi?
- Mihajlovics. Ő az, aki kinyírta azt az uzsorásnőt.
- Nem... Nem hallottam róla.
- Egy kisbaltával.
- Komolyan?
- Arra az egyetemistára verte rá a balhét. Nem hallottál erről?
- Nem rémlik... - ingatta fejét, majd közelebb hajolt: - Ez a Mihajlovics... egy maffiózó?
- Olyasmi. Neki dolgoznak a Karamazovok. Őket se ismered? - kérdeztem, mire Béla ismét megrázta a fejét, ezért így folytattam: - Aljosa, Iván és Mitya. Testvérek. Tényleg nem hallottál még róluk?
- Nem. Kemények?
- Mint a vídia - vágtam rá, és amikor láttam, hogy ez a hasonlat nagy hatást tesz Bartára, csaknem elnevettem magam.
- És jóban vagy velük? - halkította le még inkább a hangját.
- Persze. Ha gondolod, egyszer összehozlak velük - mondtam, de éreztem, hogy ezzel már túllövök a célon. - Megmutatod, hogy működik ez a telefon?
- Igen, de... Az a másik, akit még mondtál, ő mit csinál? Az a Pavlovics...
- Ő inkább csak kisebb pályán játszik. Az eredeti foglalkozása szerint orvos. Vagyis a hippokratészi eskü is kötelezi. Meg aztán Anton Pavlovics alapvetően humanista - hülyéskedtem tovább, de Béla komolyan vette minden szavam.
- Aha. Embercsempészet meg ilyenek, mi? Meg kábítószer."
Annyira sejtettem, hogy hogyan végződik a történet, és olyan szomorú lettem, amikor rájöttem, igazam lett... Jó lett volna tévedni, jó lett volna egy sokkal pozitívabb befejezés. Persze nem csak az lehet jó, ami vidám.
Igényesen megfogalmazott, szerkesztett, kezelt szöveg, éppen ezért lesz ennyire élvezhető. Végre egy olyan kortárs regény (ami ritka), amelyiknél nem zökkentenek ki rendszeresen az elgépelések és a logikai bakik.
Ha jelenleg még nem rendelkezik otthonod egy doboz Endorfinnal, akkor beszerzésig olvasd el ezt a regényt, biztosan pótolja a gyógyszert, és ugyanazt a hatást megkapod tőle.
A szereplőkről:
Főszereplőnk, Harczi Viktor bölcsészkaros egyetemista hallgató. Azért ment egyetemre, hogy ezzel elkerülhesse a katonaságot. Sok fiatal volt ezzel így nem csak abban a korban, hanem régebben is - nekem a Hair jutott eszembe (nyilván, teljesen más világ, más kor), amikor a behívókat égették el a fiatal hippik és házassággal, gyermekvállalással (is) próbáltak kibújni a kötelesség alól. Sokak számára ez a hozzáállás taszító lehet, én mégis azt mondom, még így is nagyobb férfi az, aki menekül ez alól a feladat alól, mint a mai férfiak.
Kedvenc szereplőm a csupaszív, mindig mosolygós és vidám, abszolút optimista nagymama volt, amilyenből sajnos igazán kevés van a világban. Nagyon szeretem az optimista embereket, éppen ezért az optimista könyvszereplőket is, mert csupa jót sugároznak magukból. Ők talán a legnagyobb endorfin-adagok, hiszen az ember akaratlanul is átveszi a hangulatukat.
Kedveltem még Péter karakterét is, aki Viktornak legkedvesebb egyetemista barátja volt, egy kulcsfigura a történetben, hiszen ő segít Viktornak kidolgozni az endorfin ötletét, és létrehozni azt.
Bélán pedig rengeteget mosolyogtam, szükség volt egy buta, rossz fiúra is a történetbe, hogy az teljes legyen. Kár, hogy hadilábon áll az orosz "haverokkal" kapcsolatban (a kedvenc részem volt, ez tagadhatatlan).
Igényesen megfogalmazott, szerkesztett, kezelt szöveg, éppen ezért lesz ennyire élvezhető. Végre egy olyan kortárs regény (ami ritka), amelyiknél nem zökkentenek ki rendszeresen az elgépelések és a logikai bakik.
Ha jelenleg még nem rendelkezik otthonod egy doboz Endorfinnal, akkor beszerzésig olvasd el ezt a regényt, biztosan pótolja a gyógyszert, és ugyanazt a hatást megkapod tőle.
A szereplőkről:
Főszereplőnk, Harczi Viktor bölcsészkaros egyetemista hallgató. Azért ment egyetemre, hogy ezzel elkerülhesse a katonaságot. Sok fiatal volt ezzel így nem csak abban a korban, hanem régebben is - nekem a Hair jutott eszembe (nyilván, teljesen más világ, más kor), amikor a behívókat égették el a fiatal hippik és házassággal, gyermekvállalással (is) próbáltak kibújni a kötelesség alól. Sokak számára ez a hozzáállás taszító lehet, én mégis azt mondom, még így is nagyobb férfi az, aki menekül ez alól a feladat alól, mint a mai férfiak.
Kedvenc szereplőm a csupaszív, mindig mosolygós és vidám, abszolút optimista nagymama volt, amilyenből sajnos igazán kevés van a világban. Nagyon szeretem az optimista embereket, éppen ezért az optimista könyvszereplőket is, mert csupa jót sugároznak magukból. Ők talán a legnagyobb endorfin-adagok, hiszen az ember akaratlanul is átveszi a hangulatukat.
Kedveltem még Péter karakterét is, aki Viktornak legkedvesebb egyetemista barátja volt, egy kulcsfigura a történetben, hiszen ő segít Viktornak kidolgozni az endorfin ötletét, és létrehozni azt.
Bélán pedig rengeteget mosolyogtam, szükség volt egy buta, rossz fiúra is a történetbe, hogy az teljes legyen. Kár, hogy hadilábon áll az orosz "haverokkal" kapcsolatban (a kedvenc részem volt, ez tagadhatatlan).
Borító: 5/5
Szereplők: 5/5
Történet: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése