Cím: Lélekmentők (Sikoltók 2.)
Eredeti cím: My Soul to Save
Fordította: Farkas Veronika
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2013
263 oldal, 2940 Ft
Fülszöveg:
Kaylee Cavanaugh megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni - A Lélektolvajok óta tudjuk, hogy ilyenkor egy láthatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, akár egy lidérc. Amikor azonban a mindenki által irigyelt popsztár, Eden összeesik a színpadon, Kaylee néma marad.
A lány érzi, hogy itt valami nagyon nem stimmel, és a dolognak csupán egyetlen magyarázata lehet: az áldozatnak nem volt lelke... Kaylee-t nem hagyja nyugodni az eset, ám hamarosan nem várt nehézségekbe ütközik - lógnia kell az iskolából, édesapja szobafogságra ítéli, és még barátja hűsége is megkérdőjeleződik.
Vajon mi bolygatta így fel a mindennapokat? A válasz egyszerű: a mit sem sejtő fiatalok hírnévért-pénzért cserébe eladják a lelküket az Alvilágnak, ám a következményekkel nem számolnak. Kaylee ettől kezdve minden erejével azért küzd, hogy megmentse a lelkeket, ám azt maga sem gondolta volna, hogy eközben a saját lelkét is kockára teszi...
"- Nem lenne jó, ha a lelked nélkül halnál meg. Ezt hidd el nekem. Addy lélegzetvétele kapkodóvá vált. Ütőere kiemelkedett a nyakából, és vadul verdesett a félelemtől és az értetlenségtől. Akadozva suttogta el a kérdést: - És erről honnan tudtok, srácok?- Ugyanonnan, ahonnan arról, hogy Eden meghalt. - Tod magához húzta Addyt, és szinte közvetlenül a fülébe beszélt, csendes, a félelemtől érdes hangon. - Addyson, ha meghalsz úgy, hogy a lelked annál a pokolfajzatnál van, ő alakot ad neked az alvilágban, és te örökre a tulajdonában marad. Örökre, Addy. A fájdalmadból fog táplálkozni. Felhasít téged, és hagyja, hogy kivérezz."
A San Antonióban élő Rachel Vincent könyvei hatalmas sikert arattak az Egyesül Államokban. A Lélekmentők a tizenkét részes Sikoltók-sorozat második kötete, amelyben Kaylee, a fiatal bean sídhe ismét félelmetes próbatétel elé áll...
Nagyon régen olvastam már a sorozat első kötetét, mely a Lélektolvajok címet viseli. Akkor, 2013-ban azt írtam róla, hogy egyszer olvasós, könnyed könyv, de nem hagy mély nyomot bennem. Ezt az állításomat még most, a második elolvasása után is tartom.
Tartalmilag teljesen rendben van, az alapötlet remek, nem olvastam még hasonló sztorit, nem mondanám koppintásnak, viszont se a kidolgozása, se a karakterek nem tetszenek. Túl felszínes, túl semmitmondó az egész számomra.
Könnyed kis olvasmány, és tény, olvastatja magát, de az olvasó titkon végig azt várja, hogy talán sikerül jobban megszeretnie valamelyik szereplőt. Biztos vagyok benne, hogy ha folytatom a sorozat olvasását, akkor sem Kaylee lesz az, akit meg tudnék szeretni, de nem is Nash.
A legemberibb (igen, ez abszurdum) karakter Tod, a humorával, a flegma, nemtörődöm stílusával, az önzőségével, mindennel, amit ő nyújt az olvasóknak. Kaylee és Nash nincs eléggé kidolgozva ahhoz, hogy maradandó emlékem legyen róluk, pedig ők a főszereplők. Talán pont ez az oka annak is, hogy a moly.hu-n és más könyves oldalakon gyakran találkozunk olyan értékelésekkel, hogy nem tudják az emberek megkedvelni Kayleet. Olyat viszont ritkán olvastam, hogy kifejezetten utálják. Nyilván azért, mert nincs mit szeretni és nincs mit utálni benne.
Nem szeretném, ha úgy tűnne, lehúzom a könyvet, mert szívesen olvastam, lekötött. Annyi csupán a problémám, hogy Vincenttől sokkal többet vártam volna, tekintve, hogy vannak neki klasszisokkal jobb könyvei is.
Örülök, hogy nem zuhantunk egy csöpögős szerelmi háromszögbe, azonban azt gondolom, az írónő egy kissé túlságosan is visszafogta magát. Nem emlékeztem az első részből, hogy melyik fiú a főszereplő hölgy párja, és számomra a második kötetből sokáig nem is derült ki. Azon kívül, hogy Nash átkarolta Kayleet, többtíz oldalon keresztül nem igazán volt utalás arra, hogy ők együtt lennének.
A kidolgozott világ azonban egyre érdekesebb lesz, kíváncsian várom a folytatást, ugyanis elolvasom, ha sikerül hozzájutnom. Remélem, a stílus is rendben lesz már a harmadik résznél, és hogy sikerül végre jobban megismernünk a karaktereket.
A borítót viszont imádom, az egyetlen dolog, ami ezzel kapcsolatban szúrja a szemem, a reklámszöveg rajta. Nem hiszem, hogy ezzel sikerül embereket a könyv közelébe csalogatni, inkább elrettenti őket, pedig nem kellene, hiszen a könyvnek semmi köze az Alkonyathoz - se stílusban, se történetben.
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 4/5
Karakterek: 4/5
Világ kidolgozottsága: 4/5
Karakterek kidolgozottsága: 3/5
Várom a folytatást, és bízom benne, hogy akár még az egyik kedvenc sorozatommá is válhat Kaylee-ék története. :)
 |
| Kép forrása: tehparadox.com |
Nagyon régen olvastam már a sorozat első kötetét, mely a Lélektolvajok címet viseli. Akkor, 2013-ban azt írtam róla, hogy egyszer olvasós, könnyed könyv, de nem hagy mély nyomot bennem. Ezt az állításomat még most, a második elolvasása után is tartom.
Tartalmilag teljesen rendben van, az alapötlet remek, nem olvastam még hasonló sztorit, nem mondanám koppintásnak, viszont se a kidolgozása, se a karakterek nem tetszenek. Túl felszínes, túl semmitmondó az egész számomra.
Könnyed kis olvasmány, és tény, olvastatja magát, de az olvasó titkon végig azt várja, hogy talán sikerül jobban megszeretnie valamelyik szereplőt. Biztos vagyok benne, hogy ha folytatom a sorozat olvasását, akkor sem Kaylee lesz az, akit meg tudnék szeretni, de nem is Nash.
A legemberibb (igen, ez abszurdum) karakter Tod, a humorával, a flegma, nemtörődöm stílusával, az önzőségével, mindennel, amit ő nyújt az olvasóknak. Kaylee és Nash nincs eléggé kidolgozva ahhoz, hogy maradandó emlékem legyen róluk, pedig ők a főszereplők. Talán pont ez az oka annak is, hogy a moly.hu-n és más könyves oldalakon gyakran találkozunk olyan értékelésekkel, hogy nem tudják az emberek megkedvelni Kayleet. Olyat viszont ritkán olvastam, hogy kifejezetten utálják. Nyilván azért, mert nincs mit szeretni és nincs mit utálni benne.
Nem szeretném, ha úgy tűnne, lehúzom a könyvet, mert szívesen olvastam, lekötött. Annyi csupán a problémám, hogy Vincenttől sokkal többet vártam volna, tekintve, hogy vannak neki klasszisokkal jobb könyvei is.
Örülök, hogy nem zuhantunk egy csöpögős szerelmi háromszögbe, azonban azt gondolom, az írónő egy kissé túlságosan is visszafogta magát. Nem emlékeztem az első részből, hogy melyik fiú a főszereplő hölgy párja, és számomra a második kötetből sokáig nem is derült ki. Azon kívül, hogy Nash átkarolta Kayleet, többtíz oldalon keresztül nem igazán volt utalás arra, hogy ők együtt lennének.
A kidolgozott világ azonban egyre érdekesebb lesz, kíváncsian várom a folytatást, ugyanis elolvasom, ha sikerül hozzájutnom. Remélem, a stílus is rendben lesz már a harmadik résznél, és hogy sikerül végre jobban megismernünk a karaktereket.
A borítót viszont imádom, az egyetlen dolog, ami ezzel kapcsolatban szúrja a szemem, a reklámszöveg rajta. Nem hiszem, hogy ezzel sikerül embereket a könyv közelébe csalogatni, inkább elrettenti őket, pedig nem kellene, hiszen a könyvnek semmi köze az Alkonyathoz - se stílusban, se történetben.
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 4/5
Karakterek: 4/5
Világ kidolgozottsága: 4/5
Karakterek kidolgozottsága: 3/5
Várom a folytatást, és bízom benne, hogy akár még az egyik kedvenc sorozatommá is válhat Kaylee-ék története. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése