R. Kelényi Angelika: Negyven felé pártában - Nőcik a pácban

Szerző: R. Kelényi Angelika

Cím: Negyven felé pártában - Nőcik a pácban

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2014

230 oldal, 2990 Ft

Fülszöveg:

"De tényleg, hol bujkálnak az egyedülálló pasik?

Bori és Cica a negyvenes éveikben járnak, csinosak, intelligensek és humorosak. 

Ja, és szinglik. Ők ketten már tényleg mindent megpróbáltak a hosszú évek alatt, hogy felkutassák a férjnek valót, azonban igyekezetük eredménytelen maradt. Valami mindig hiányzott... a pasikból. Bori nyitott, minden pasiban a nagy Ő-t keresi, Cica viszont válogatós.

Miért nem lelik a PASIT?

Elkeseredés helyett humorral élik meg a pasizással teli mindennapokat. A balul elsült randik csajos összeröffenéseik könnyesre nevettető sztorijaiként vonulnak be életük történetébe.

A két kényszerszingli Isztambulba utazik pihenni, ahol hihetetlen kalandokban van részük, és az is kiderül, végre rájuk mosolyog-e a szerencse. 

Az írónőről:

R. Kelényi Angelika boldog házasságban él, karakterit valós személyek ihlették, az általa leírt események nagy része valóban megtörtént, még ha néha nehezen hihetőek is. Új regénye ismét megnevetteti az olvasókat, ami gyógyír minden bajra.

A történetről:
A borító ismét nagyon elnyerte a tetszésemet, főleg a másik R. Kelényi Angelika könyv, Az agyam eldobom című mellé téve. Szeretem, amikor egy írónak a könyvei passzolnak egymáshoz "öltözködésben" még akkor is, ha nem sorozatról van szó. 

A könyv stílusa, ahogy az előzőleg említett könyvé is, ismét nagyon magyarosra sikeredett, úgy tűnik, Angelikának ez lesz a védjegye, hogy ha valaki az ő könyvét olvassa, utána kényszeresen meg akar nézni egy jó magyar filmet. :) (Fogalmam sincs, miért váltja ezt ki belőlem mindegyik kötete. :))

A két főszereplő hölgy, Bori és Cica, kétségbeesetten keresik álmaik férfiát, de sehogy nem akadnak rá. Két véglet ők, Bori a visszafogott, nagyon válogatós, míg Cica pasifaló. Ám abban mégis hasonlítanak, hogy mindketten ízig-vérig nők. Be kell vallanom, valószínűleg az életben nem lennének a barátnőim, de a történetüket olvasva nagyon jól szórakoztam. Az már csak hab a tortán, hogy a történet nagy része valóban megtörtént az írónő barátnőivel. 
A borító, a cím és a fülszöveg alapján egy könnyed, csajos, vicces történetre számítottam, és pontosan azt kaptam, amit a fent említett részek ígértek nekem. Nem nevezném "limonádénak", úgy gondolom, ez egy igazán lekicsinylő kifejezés, márpedig Angelika könyve nem érdemli a lekicsinylést. Ha mégis bele kéne szőnöm egy értékelésembe ezt a szót, úgy hangzana a mondat: a "limonádé" típusú könyvekhez tartalmilag hasonló, de lényegesen igényesebben megfogalmazott regény ez. 

"Azt hallottam az egyik, nem túl eszes férfi ismerősömtől, hogy az erősebbik nem tagjai nem szeretik az öntudatos, önmagukat kiválóan eltartó, sőt, elszórakoztató nőket, mert az ilyenek túl sokat várnak el a társuktól, a férfiak pedig berezelnek ettől az elváráshalmaztól. Szóval, a pasik betojnak a rájuk nehezedő bizonyítási kényszertől, ezért inkább meg sem próbálkoznak az öntudatosnak tűnő nőcik felcsípésével, nehogy sérüljön az egójuk. Mert egójuk, az van. És nem örülnek, ha egy elutasítás, akár finom, akár durva, porba tiporja azt."

Valószínűleg a férjem nem olvasta ezt a könyvet a házasságunk előtt, különben biztosan nem vett volna el. :) Határozottan az "öntudatos, önmagukat kiválóan eltartó, sőt, elszórakoztató" női rétegbe tartozom, és csupán megerősíteni tudom azt, amit az írónő is leírt: mi tényleg túl sokat várunk el egy férfitól. Talán annyit hozzáfűznék, hogy azért a nők többsége egy idő után visszavesz az elvárásaiból (hiszen minden hiába), vagy ahogy anyósom fogalmazott a házasságom elején, amikor arról panaszkodtam, hogy a férjem nem képes kiönteni a maradék vizet a vízforralóból vagy nem tolja be a széket maga után: "adod te még alább is". Tény, eljutottunk arra a szintre, hogy "nem kell betolnod teljesen, de annyira se legyen kint, hogy átessek rajta a gyerekkel a kezemben". 

Kép forrása: www.life.hu

Ami igazán kerekké és teljessé tette az egészet, hogy az írónő két könyve - ha nem is sorozat, és nincs is sok közül egymáshoz a valós alapjukon kívül - összefonódik egy résznél. Először nem is tudtam hogy kezelni a meglepettséget, amit akkor éreztem, amikor a könyv közepe felé olyan érzésem lett, mintha már olvastam volna ezt. Aztán bevillant, hogy korábbi olvasatomban hogyan hangzottak a mondatok a továbbiakban, hogyan haladt a cselekményszál, majd tényleg úgy lett a könyvben, ahogy gondoltam. 
A hibbant fejemmel becsuktam a könyvet és megnéztem a borítóját, hogy nem lehet-e, hogy véletlenül a másik könyvet nyitottam ki ugyanott, ahol a jelenleg olvasottnál tartok. De nem így történt, így elővettem Az agyam eldobom című kötetet, és belelapoztam. Rögtön meg is találtam a részt, ahol Cica meséli az egyik randiját az írónőnek, s ez a randi le van írva Cica szemszögéből ebben a könyvben is. Annyira örültem a felismerésnek, mintha régi ismerőssel találkoztam volna. :)
Egyébként imádtam a fordulatokat, csattanókat, meglepetéseket, főleg a történet végén, mert ott azért jóval több akadt. Volt, hogy együtt nevettem a szereplőkkel, és akadt, hogy majdnem a körmöm rágtam miattuk. Rettenetesen megszerettem őket, remélem, lesz még folytatás! :) 

Két dolog maradt számomra homályos, amiről remélem, egyszer többet is megtudhatok: az egyik, hogy vajon olvasok-e még az írónő tollából? A másik: mi történhetett azóta Borival és Cicával? 

Borító: 5/5
Történet: 5/5
Megfogalmazás: 5/5 
Karakterek: 5/5