Szerző: Dan Wells
Cím: Framents - Töredékek (Részlegesek II.)
Eredeti cím: Fragments
Fordította: Bayer Antal
Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2013
524 oldal, 3995 Ft
Fülszöveg:
Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túlélésért vívott küzdelme még koránt sem ért véget. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni származásának titkát. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található - ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben neki is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Útja során többen csatlakoznak hozzá, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e útitársaiban?
Ezalatt Long Islanden az emberiség maradványa a Részlegesek elleni háborúra készül, és az egyetlen remény számukra az maradt, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas az apokalipszis sújtotta Amerika kihalt pusztaságán keresztül, ahol a természet erői akadálytalanul tombolnak, és minden új információ további kérdésekhez vezet.
Az elsöprő sikerü Részlegesek trilógia második kötetében, Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője a végletekig fokozza a feszültséget.
A borítóról:
Annyira igényesen elrendezett, átlátható, tiszta és mégis magával ragadó a borítója, hogy az valami hihetetlen. Ahányszor sikerült folytatnom az olvasást, soha nem siettem annyira, hogy ne tudjak pár másodpercig gyönyörködni benne. Nagyon jó sémára építették fel a három könyv kinézetét, baromira bejön.
 |
| Kép forrása: ravenseniors.wikispaces.com |
A történetről:
Azt el kell mondanom, tartottam tőle, hogy kusza lesz egy kicsit számomra, hiszen majdnem egy év telt el azóta, amióta a Részben embert olvastam. Akkor ezt írtam az első kötetről:
"Amikor éppen nem volt időm olvasni, akkor is a történeten járt az agyam, folyamatosan meséltem férjemnek, hogy mit olvasok, mi az, ami elgondolkodtat, nem igazán tudtam szabadulni ettől az egész világtól - bár talán nem is nagyon akartam."
Vicces, hogy most pontosan ugyanígy voltam ezzel a kötettel is, amikor letettem, erről tudtam csak beszélni, nap mint nap próbáltam rábeszélni a ház urát, hogy kezdje el, olvasson bele, biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni. Az első kötet olvasása óta semmit nem ajánlottam neki olvasásra, most ismét napi téma lett nálunk, hogy muszáj a kezébe vennie azt, amit ajánlok neki. (A harmadik rész kezdetekor sikerült is ezt elérnem, pontosan két napja, de erről majd egy későbbi bejegyzésben.)
Amíg az első kötetnél néhány logikai bakit véltem felfedezni, itt most szerencsére vagy nem volt, vagy túlságosan lekötött a történet ahhoz, hogy ezeket észrevegyem. Gyönyörűen kidolgozta végül az író a világot, a karaktereket, szépen összerakta a történetet. Követhető, átlátható, és ami a legfontosabb: nem kiszámítható.
A szereplőkről:
Nagyon megszerettem ezt a bandát, akik egy kis időre a családom lettek, nem tudok senkit utálni, hiszen mindenkinek megvan a saját problémája, amit igyekszik megoldani. Más a kérdés, hogy milyen eszközzel, és itt a legnagyobb kérdés, hogy vajon a cél valóban szentesíti az eszközt?
Kira egy kiváló női karakter, olyan, amilyet női írótól például még soha nem láttam. Példaértékű a kitartása, az akaratereje, és a férfi író mellett szóljon az is, hogy nem kellett oldalakon át arról olvasnom, hogy Kira mennyire tökéletesen szép. Dan Wells "leszarja", hogy Kirának éppen hány tincsét fújja hátra a szél, egyszerűen megteremtett egy olyan erős és szerethető női főszereplőt, akit nem lehet utálni, ugyanis nem ruházta fel olyan tulajdonságokkal, amik - vagy attól, hogy idegesítenek, vagy attól, hogy irigykedjünk rá - megutáltatnák őt az olvasókkal. Wells a belső értékekre ment rá, amik nagyon keveseknek fontosak a mai világban, éppen ezért a könyvekben ritkán hangsúlyozzák ki. De az, hogy az ő Kirája tizenévesen átvergődik egy egész háborús kontinensen... hihetetlen, és ettől lesz szerethető. Mert nem tudod elképzelni, de mégis látod magad előtt, mert nem akarod elhinni, mégis iszod a szavait.
Számomra a legkedvelhetőbb karakter Kira mellett egyértelműen Samm és Heron volt, hiszen elég sokat szerepeltek a mostani kötetben. Marcus kicsit háttérbe került, amit nem bánok. Nincs vele problémám, őt is szeretem, de pont elég volt belőle annyi, amennyit kaptam - márpedig azért belőle is kaptunk. Ő egy átlagos srác, kicsit ügyetlen, kicsit minden lében kanál. Gyakran mosolyogtam rajta, élveztem azokat az oldalakat is, amelyeket ő kapott meg.
Heront se a kötet olvasása közben, se a végén nem tudtam hová tenni, nem tudom megmondani róla, hogy ki ő és mit akar, hogy mi a valódi célja és hogy mit miért tesz. Egyszerűen olyan, mintha egy problémás és veszélyes tinilány lenne.
Afát nagyon sajnáltam, talán az ő sorsa volt a legnehezebb ebben a világban, és az ő tetteit, múltját lehet a legnehezebben megérteni. Felfoghatatlan, miken ment keresztül, teljesen egyedül, és bár az eszét vesztette ebben a világban, mégis voltak ép és tiszta pillanatai, amiken igazán meglepődtem. Amikor a szaktudására volt szükség, minden kitisztult. Szerettem.
Ha mégis muszáj lenne írni valakit, akit utáltam, az Delarosa. Talán én nem értem csak meg őt, de semmit nem tudott felmutatni, amitől szerethető lenne.
Egyszerűen nem találok benne hibát. A disztópia kedvelőinek igazi csemege, garantált kedvenc!
Borító: 5/5
Történet: 5*/5
Megfogalmazás: 5/5
Karakterek: 5/5
Kidolgozottság: 5/5
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése