Cassandra Clare: Hamuváros

Szerző: Cassandra Clare 

Cím: A Végzet Ereklyéi 2. - Hamuváros

Eredeti cím: City of Ashes

Fordította: Kamper Gergely

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2010

415 oldal

Fülszöveg: 

"Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. 

De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz - ráadásul az édesapja. 

Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?"

A könyvről: 

Sajnos elég sok idő telt el azóta, hogy az első részt olvasom - több, mint egy éve történt, az értékelését mégis csak a napokban sikerült megírnom. Nem fogom elkövetni ezt a hibát ismét, és most rögtön belevágok a harmadik részbe. 

Csaknem 2 hónapja kezdtem a második kötet olvasását, de személyes okok miatt nem igazán sikerült időt szánnom rá, hogy szépen, normálisan haladjak vele, így az elejét csak szakaszokban sikerült megismernem. A könyv egy harmada után már végre volt lehetőségem folyamatosan olvasni. 

Közel sem riasztott annyira a borítója, mint az első kötetnek, sőt, ez kifejezetten tetszik, nagyon jól meg lett szerkesztve. Talán azért látom így, mert már ismerem az alapsztorit, vagy azért, mert egy nő teste elfogadottabb egy borítón, mint egy férfié, nem tudom. Korábban írtam, mennyire taszít a Csontváros borítója, ma már nem így vélekedek arról sem. 

Az ember jogosan gondolná, hogy lesznek unalmas részek a könyvben, hiszen mit lehet írni több, mint 400 oldalon át? Aki valóban így sejti, azt ki kell ábrándítanom: nincs egyetlen oldal lazítás, unatkozás vagy elbambulás sem. A második kötetben elérkeztünk arra a pontra, amikor már megismertük - esetleg megszerettük - a szereplőket, most már aggódunk értük és velük izgulunk, hogy minden jól süljön el. 

Az első kötet volt az előétel, kitapasztaltuk, hogy ebbe étterembe érdemes volt bejönni, és mivel ennyire ízletes finomságokat kaptunk, bátrabban választunk magunknak főételt. Remélem, utána a desszert még megédesíti és felejthetetlenné teszi az egész ebédemet, annyira, hogy máskor is visszanézzek ide. 

Mint olyan sok embernek, nekem is a tündérkerti jelenet volt a kedvencem, ha tudnék rajzolni, akkor biztosan ez lenne az, amit megörökítenék. Ezenkívül két kedvencem lett Magnus és Alec, Cassandra Clare még mindig tudja, hogyan bírja nevetésre az olvasókat. 

Egyébként meg... Az első és a második kötet fülszövegében is kiemelik, hogy Jace mennyire bosszantó és undok, aztán azt tapasztaltam, hogy abszolút nincs így, és utólag nem értettem, hogy akkor miért írták a könyv hátuljára? 

Mellesleg szemezgetek már én is a filmmel, bár még nem láttam. A szereplőgárdára azért vetettem egy pillantást, nem vagyok elájulva Jacetől és Isabelletől sem, szerintem én sokkal jobban képzeltem el őket. :) 

Nem beszélve arról, hogy Clare több helyen is említi Claryről, mint mesélő, hogy "vadul hullámzó haja" meg hogy "göndör haja". Luce nekem túl fiatalnak tűnik, Alecet sem így képzeltem. Ez természetesen nem kritika, csupán megjegyezném, örülök, hogy a könyv mellett volt lehetőségem elképzelni magamnak őket. :)

Pontozásom: 

Történet: 5/5

Megfogalmazás: 5/5

Szereplők: 5/5

Kedvenc szereplők: Alec, Magnus, Simon

Borító: 5/5

Köszönöm az élményt, Könyvmolyképző Kiadó!