Nos, levettem Luki polcáról az elsőt... aztán a másodikat... és így folytatva levettem végül az összeset, ami neki megvolt, mind a hetet, és végigolvastam őket.

Talán a legnagyobb problémába akkor ütköztem, amikor a 4-5. részeknél elveszítettem a fonalat, és nem voltam képben, hogy ki kivel van, ki ki ellen harcol, mit csinálnak, ki a jó és ki a gonosz...
Aztán a 6. könyvben helyére állt a rend... a mangában és a fejemben is. Legalábbis úgy éreztem, hogy végre mindenki a helyére tudok tenni, és ismét átlátom az egészet. Néhol kicsit nehéz volt normálisan gondolkodnom, hogy átlássam.
Hűűű... Szépen fel lett építve ez a világ, még akkor is, ha néha káosznak tűnt és átláthatatlan volt számomra.

Kicsit a főszereplőkről:

Sir Hellsing: Igen, én is azt hittem eleinte, hogy pasi. Nagyon meglepődtem, amikor a szereplők is meglepődtek azon, hogy a Hellsing vezetője egy nő.

Egyébként volt itt minden... vámpírok, zombik, mint kitalált lények, és nácik, papok, mint valós emberek. Kicsit meg is lepődtem, amikor bejöttek a képbe...
Talán pont ezért tetszett. Olyan jól össze volt állítva ez a világ, jól fel volt építve, jól meg volt szervezve minden. Azt gondolom az, hogy néha belekeveredtem, az én hibám, néha csak olvastam, a képeket pedig csupán felszínesen néztem meg. Ezt nem szabadott volna.

Volt, amire hármat, volt, amire négyet. Igazából az első 3,5 csillagot kapott, a második 3-at, harmadik ismét 3,5-öt, a negyedik 3-at, az ötödik 3,5-öt, a hatodik és a hetedik pedig 4 csillagot az ötből.
Majd ha Luki beszerzi a nyolcadik részét, természetesen azt is el fogom olvasni. Ugyanúgy, ahogy a kilencediket, tizediket is... Kifejezetten szórakoztattak az író kis szösszenetei, amik a kötetek végén voltak megtalálhatóak (néhol még közben is - hirdetés, hogy asszisztenst keres). Az első fejezetek végén található külön kis történeteket is elolvastam, de azok annyira nem maradtak meg, azok számomra nem voltak olyan érdekesek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése