Nos, levettem Luki polcáról az elsőt... aztán a másodikat... és így folytatva levettem végül az összeset, ami neki megvolt, mind a hetet, és végigolvastam őket.
Az elsőt hatalmas élvezettel kezdtem, bejött, aztán valamiért kezdett elmenni tőle a kedvem, de azért folytattam az olvasását. Nekem olyan egyszer olvasható mangasorozat volt. Illetve olvasható többször is, de kedvencem nem lesz.
Talán a legnagyobb problémába akkor ütköztem, amikor a 4-5. részeknél elveszítettem a fonalat, és nem voltam képben, hogy ki kivel van, ki ki ellen harcol, mit csinálnak, ki a jó és ki a gonosz...
Aztán a 6. könyvben helyére állt a rend... a mangában és a fejemben is. Legalábbis úgy éreztem, hogy végre mindenki a helyére tudok tenni, és ismét átlátom az egészet. Néhol kicsit nehéz volt normálisan gondolkodnom, hogy átlássam.
Hűűű... Szépen fel lett építve ez a világ, még akkor is, ha néha káosznak tűnt és átláthatatlan volt számomra.
A borítók közül egyértelműen a hetedik jött be legjobban. Nem tudom, mért. Talán pont azért, mert más, mint a többi, mert az a legfeltűnőbb, kiemelkedik a többi közül. De egyébként mindegyik borító nagyon bejött... A hetedik az eltérő szín miatt különleges. A második borító azért tetszik, mert Seras is látható rajta... És mivel ő a kedvenc szereplőm... :-) De erről lejjebb...
Kicsit a főszereplőkről:
Alucard: Hm... Én is akarok egy ilyen vámpír-vagy nem tudom micsoda-lényt magamnak! :-) Persze csak akkor, ha nem akar megölni. Vámpírrá változtatni úgysem tudna, legfeljebb zombivá, azt meg csak nem tenné meg.
Sir Hellsing: Igen, én is azt hittem eleinte, hogy pasi. Nagyon meglepődtem, amikor a szereplők is meglepődtek azon, hogy a Hellsing vezetője egy nő.
Seras: Abszolút kedvec karakter. Olyan dinka volt az elején, olyan kétbalkezes és olyan esetlen... Rögtön megszerettem, és nagyon jól szórakoztam a bénázásain.
Egyébként volt itt minden... vámpírok, zombik, mint kitalált lények, és nácik, papok, mint valós emberek. Kicsit meg is lepődtem, amikor bejöttek a képbe...
Talán pont ezért tetszett. Olyan jól össze volt állítva ez a világ, jól fel volt építve, jól meg volt szervezve minden. Azt gondolom az, hogy néha belekeveredtem, az én hibám, néha csak olvastam, a képeket pedig csupán felszínesen néztem meg. Ezt nem szabadott volna.
Volt néhány kötet, amiben keveselltem a szöveget, és szívesen olvastam volna még többet és többet... Mert én azokat a könyveket szeretem, amiket olvasni lehet... :-) Tudom, a mangák nem feltétlen erről szólnak. Most valahogy felidézte bennem azt az időszakot, amikor sok animét néztem, úgyhogy meg is hallgattam rögtön a Full Metal Panic egyik zenéjét, ami mellesleg az animék zenéi közül - szerintem - a legjobb. Lehet, hogy újra elkezdődik az a korszak, és lehet, hogy előkaparom a dvd-imet, azt a nagyon sokat, amikre animék vannak kiírva, olyanok, amiket még nem láttam. Mert Luki nem figyelmeztetett előre, hogy ne írjam ki őket, hiszen úgyis csak egyszer nézem meg, vagy ha mégsem, letölthető újra. A könyvekre a molyon átlagosan 3,5 csillagot adtam.
Volt, amire hármat, volt, amire négyet. Igazából az első 3,5 csillagot kapott, a második 3-at, harmadik ismét 3,5-öt, a negyedik 3-at, az ötödik 3,5-öt, a hatodik és a hetedik pedig 4 csillagot az ötből.
Majd ha Luki beszerzi a nyolcadik részét, természetesen azt is el fogom olvasni. Ugyanúgy, ahogy a kilencediket, tizediket is... Kifejezetten szórakoztattak az író kis szösszenetei, amik a kötetek végén voltak megtalálhatóak (néhol még közben is - hirdetés, hogy asszisztenst keres). Az első fejezetek végén található külön kis történeteket is elolvastam, de azok annyira nem maradtak meg, azok számomra nem voltak olyan érdekesek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése