Orosz népi posta - Mai orosz drámák

Cím: Orosz népi posta - Mai orosz drámák
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2005
346 oldal

















Fülszöveg:

Oroszországnak, ​​ennek az izgalmas, viharos gyorsasággal átalakuló, a szovjet múlt számos maradványát még magán viselő, egyszerre hihetetlen szociális gondokkal küzdő és a fogyasztói társadalom jó hét évtizeden át tiltott élvezeteiben dőzsölő országnak a drámairodalma is zavarba ejtően sokszínű. A hagyományőrzés – legfőképpen a csehovi dramaturgia kreatív újraértelmezése – éppúgy megtalálható itt, mint a legkülönfélébb színpadi kísérletezések, a színpadi nyelv radikális megújítása, a provokáció, a sokkolás, a testiség nyílt színrevitele. Kötetünkben az oroszországi színházi élet olyan szerzőinek egy-egy darabját mutatjuk be, akiknek a neve – a szórványos magyarországi előadások nyomán – nálunk is kezd ismertté válni. Borisz Akunyin darabja (akit a magyar olvasók detektívregényei alapján ismerhetnek) Csehov Sirály-ának zárójelenetével indul, s értelmezésében a csehovi hősök lelkileg sérült mániákusok, ami a csehovi drámaiság és a bűnügyi elbeszélés ötvözetét fekete komédiává változtatja. Nyina Szadur A csodálatos öregasszony című darabja az orosz irodalomban oly hangsúlyos Gonosz alakját parodizálja, s ugyanakkor a mindennapok realitását is megkérdőjelezi. Oleg Bogajev Orosz népi postá-ja egy beteg, magányos öregember kesernyés levéldrámája, amely a szovjet korszak után beköszöntő vadkapitalista időszak általános kiábrándulás-érzését fogalmazza meg. Jevgenyij Griskovec A város című drámája öt dialógusban ábrázolja egy kiürült házasságban élő férfi mindennapjait, vívódását, abszurd menekülésvágyát. Vaszilij Szigarjov Gyurmá-ja brutális nyelven szól a posztszovjet nagyváros kegyetlen – perverzitással, agresszióval, alkoholizmussal teli – mindennapjairól. Mihail Ugarov az Ilja Iljics halálá-ban részint napjainkra is vonatkoztatható, részint általános filozófiai érvényű kontextusba helyezi Ivan Goncsarov Oblomov című regényének főhősét. 

A kötetről: 

Ismét orosz könyv. Most épp  mai orosz drámák kerültek a kezembe, és attól félek, hogy nem fogok tudni a könyvről rosszat mondani. 

Mindenképpen figyelemreméltó, ahogy egy kicsit bepillantást nyerhetünk az orosz életbe a drámák által. Olvasom az udvaron fekve, a tűző napsütésben, és mégis fázok tőlük, nincs rajtam harisnya, és bár nem szoktam alkoholt inni, néha olvasás közben annyira szívesen a kezembe vettem volna egy pohár vodkát...

Ezeknek a rövid kis történeteknek nem az a funkciója, hogy bemutassák nekünk Oroszországot, az embereket, a szokásokat. Sokkal inkább lelki problémákra, mindennapi gondokra hívja fel a figyelmet, még ha csak rejtve is. 

6 dráma, 6 olyan történet, ami magával ragad és nem enged. Olyan íróktól olvashatunk, mint Akunyin, Szadur, Bogajev, Griskovec, Szigarjov és Ugarov. 

Borisz Akunyin: Sirály

Fordította: Molnár Angelika
Értékelésem: 5/5

Azt olvastam róla (Akunyinról), hogy az orosz középosztályt szeretné megerősíteni, hogy sokat foglalkozik a politikával és hogy gyakran írt forradalomról is. Nekem még nem volt eddig szerencsém hozzá sajnos, de ez a komédia, amit olvashattam tőle, arra sarkall, hogy folytassam, és ismerjem meg jobban. Állítása szerint csak "műlényeket" hoz létre. Nem tudom, én mégis tisztelem, lehet, hogy pont ezekért a "műlényekért". 

A történet ott kezdődik, hogy megölnek egy huszonéves fiatalembert. Szereplői többek között az anya, a szerelme, a nagybácsi, egy tanító, egy orvos, egy nyugalmazott főhadnagy, és még néhányan. Dorn, az orvos lesz az "ügyeletes nyomozó", aki megpróbálja kideríteni, ki ölhette meg Trepljovot (Ó, Konsztantyin, ha Te nem haltál volna meg, én nem olvashattam volna ezt a remek történetet!) 

Nyina Szadur: A csodálatos öregasszony
Fordította: Molnár Zsófia
Értékelésem: 5/5

Ez lett a könyvből az egyik kedvencem. Talán mert nem olyan földhözragadt, talán mert nem teljesen valós. Megjelenik benne a Gonosz, egy öregasszony képében. Szadur megkérdőjelezi a drámája által a mindennapok realitását. Hihetetlen, nagyon tetszett, hogy fordulatos volt, érthető. 
Megszerettem Lídia Petrovnát, és annyira megértem. Talán megőrült, lehet, hogy én is megőrültem, de megértem őt. Mi az, ami valós? Ami nem másolat? Ami nem "mű"? Sajnos mára már túl sok a "mű" a világban. 


Oleg Bogajev: Orosz népi posta
Fordította: Teller Katalin 
Értékelésem: 4/5
Számomra ez volt a legszomorúbb történet mind közül. Hogy lehet valaki annyira magányos, hogy önmagának ír leveleket mások nevében, és válaszol is rá? Annyira, hogy beleéli magát, örül neki... annyira, hogy néha nem tudja elolvasni a saját írását... annyira, hogy ha egy szomorú levelet "kap", maga is elszomordik... Annyi év telt el. Hihetetlen, hogy mire képesek az emlékek, és a szeretet. 

A magányba bele lehet bolondulni. 
Sajnos nagyon sok embernek problémája a magány, akkor is egyedül érezzük magunkat, ha sokan vesznek körül. 
Ebben benne van Oroszország, úgy igazából. A kiábrándultság, a szürke, hideg utcák, ez olyan igazán orosz. 


Jevgenyij Griskovec: A város
Fordította: Bártfay Réka
Értékelésem: 5/5
Egy feleség, egy férj. Semmi érdekes, egy hétköznapi házasság. Az író inkább a férj érzéseivel, gondolataival foglalkozott. Világgá menni, menekülni, máshol lenni - erre vágyik a férfi. A feleség hozzászokott a szürke hétköznapokhoz, gyereket nevel, lecsapja a szúnyogot, nem szeret éjjel felkelni, mert arra emlékezteti, amikor a lányuk beteg. 
Falból kihúzott telefonzsinór, hiszen hogy lehet az, hogy az otthonunkban akkor zavarnak meg minket - előre bejelentés nélkül -, amikor akarnak? Mégis csak az ő házuk, otthonuk, ott ne zargassa őket senki munkával, feladatokkal.
Egy férfi, akinek mindene megvan: jó állás, szerető család, lakás, és mégis úgy érzi, menekülnie kell. Talán őt is megértem. 


Vaszilij Szigarjov: Gyurma
Fordította: Vári Erzsébet
Értékelésem: 3/5
Ez tetszett legkevésbé. Az alaptörténet annyira jó lett volna, de úgy éreztem, hogy ez nekem sok. Az volt az első gondolatom: Szigarjov túl sok Bukowskit olvasott, szeretett volna olyan lenni, mint ő, és eltúlozta. 
Néha a gyomrom fordult fel, miközben ezt olvastam, és arra gondoltam: eddig féltem, hogy nem fogok tudni rosszat írni, most már nem kell ezen aggódnom. Nekem eltúlzottnak tűnt a kamaszfiúk "vagánysága", illetve nem megfelelő eszközt használt az író, hogy ezt a vagányságot kifejezze. Attól nem lesz több egy mű, hogy szókimondó, tele káromkodásokkal. Csak akkor, ha ezt stílusosan teszi. Neki nem nagyon sikerült, sajnos. 


 Mihail Ugarov: Ilja Iljics halála
Fordította: Teller Katalin
Értékelésem: 4/5

Egy felnőtt férfi az asztal alatt? Egy szórakozott orvos? Semmi nem történik véletlenül... Ha nekimegyek az ágy sarkának, és beütöm a bokámat, az nem véletlen, hanem tudat alatt büntetni akarom magam egy bűnömért. Mindenkinél így van ez, mert mindenkinek van bűne. 
Nos, nem tudom... Én még ezután is azt állítom, hogy szándékosan soha nem megyek neki semminek, csupán véletlenül. Még akkor is, ha véletlenek nem léteznek.