Szerző: Anne L. Green
Cím: A remény hajnala
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2017
ISBN: 978-615-5692-18-5
420 oldal, 3499 Ft
Fülszöveg:
Új, szenvedéllyel és izgalmakkal bővített kiadás!
Amy Avens makacs farmerlányként nevelkedett Tennessee egyik csendes kis tanyáján. A megszokott, nyugodt életéből azonban egészen San Francisco zajos forgatagáig menekül erőszakos zaklatója elől.
Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első napon elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések közben vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet reménytelenül igyekeznek elnyomni.
A sors azonban újra és újra próbák elé állítja őket. Mélyen rejtőző érzelmek, hétköznapi, hibás döntések, fájdalmak, erő és félelem kíséri az útjukat.
Anne L. Green az Aranykönyv-díjra jelölést és a 2015. év elsőkönyves felfedezettje díjat A remény hajnalának köszönheti. A romantikus, érzéki jeleentekben bővelkedő, izgalmas regény most nemcsak új köntösbe öltözött, de lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és szívbemarkoló borzongással találkozhatunk.
A történetről:
Nehéz pillanatokat élek meg most, mégpedig emiatt a könyv miatt. Tudnotok kell, Anne L. Green összes (!) könyvét olvastam, és mindegyiket egytől egyig szerettem is. A legelső kötet, amely megismertette velem az írónőt, A remény hajnala volt, azóta féltve őrizgetem még az eredeti kiadást a polcomon, gyakran vetek rá egy pillantást, miközben elhaladok a komoly könyvek szalutáló hada előtt. Mindig megmelengeti kicsit a szívemet, ha arra gondolok, hogy milyen régi már a félig elképzelt, félig valós barátságom az írónővel. Merthogy én így ismeretlenül is úgy élem meg az ő jelenlétét az életemben, mintha a barátnőm lenne. Lelkesen olvasom minden sorát, megállok pár másodpercre, ha új képet posztol Instagrammon vagy ha megoszt egy gondolatot Facebookon. A könyvei közvetítésével mindannyiunk barátja lesz, nem mindig van jelen, hanem pontosan akkor, amikor szükségünk lenne egy ölelésre. A könyveivel szeret. Mi pedig cserébe annyit tehetünk ebben a barátságban, hogy elolvashatjuk, ezáltal pedig fogadhatjuk és viszonozhatjuk ezt a szeretetet.
Gyakran eltűnődöm, mennyire hasonló lehet a mi mentalitásunk és lelkivilágunk. Éppen ezért akár írhatnék elfogultan, rózsaszín ködbe burkolózva is, most mégis igyekszem kizárólag erre az egy kötetre, a bővített kiadásra koncentrálni.
Visszaolvastam az első kiadásról írt bejegyzésemet, és lentebb még többször fogom emlegetni, ugyanis van mit összehasonlítani a két kötetben, ahogyan a véleményem is eltér a már korábban - papírra - monitorra vetett soroktól. Ezt pedig most megosztom veletek is.
Lányok! Gondoljatok az első igazán nagy szerelmetekre. Próbáljatok felidézni egy olyan pillanatot abból a kapcsolatból, amitől nagyot dobban a szívetek. Lehet ez egy esti séta, egy kávézóban eltöltött délután, egy lustálkodós, filmnézős hétvége, vagy akár egészen apróság, egy összenézés vacsora közben, egy félmosoly egy bókon... Jegyezzétek meg, mit éreztetek ennek gondolatára! Ezután repüljetek vissza a jelenbe, és képzeljétek azt, hogy ettől a szerelemtől ma egy levelet kaptatok, amiből rögtön kiderül, hogy még mindig ugyanaz a sármos, szexi, laza srác, aki volt. Leírja, hogy eszébe jutott egy szép pillanat a kapcsolatotokból, amelyet megoszt veletek. Mit ad a sors? Ugyanaz az emlék, amire az előbb gondoltatok, de így, az ő szavaival leírva még az előzőnél is jobban összeszorul a mellkasotok, annyira édes ez az emlék.
Nem akarok túlzónak tűnni, de nekem A remény hajnala az exem (amiért a férjem is hálás). Úgy nyitottam ki a könyvet, mint bármelyik másikat, de úgy olvastam már az első sorokat is, hogy hatalmába kerített a fent említett érzés - összeszorult a mellkasom, annyira örültem a régi ismerősömnek, a szerelmemnek.
Emlékeztem én, hogy nagyon szerettem a történetet, a karaktereket, de nem vártam sokat a bővített kiadástól. Azt gondoltam: "na és? Néhány jelenttel több, meg egy-egy közbeszúrt gondolat." Anne legújabb-legrégibb könyve annyira szerelembe ejtett, hogy ha lehetne könyvvel házasodni, már adnám is be a válási papírokat, hogy frigybe léphessek vele.
Az írónő a bővített kiadásban a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmek kinyilvánítására, ezáltal pedig sokkal megismerhetőbbek lettek a karakterek, aminek vonzata, hogy szerethetőbbek is. Előtérbe kerültek továbbá az emberi kapcsolatok, megtudhattuk, mennyire lazák vagy szorosak azok. Amy és Adam egymás iránt való szeretete példaértékű lehet a testvérek előtt.
A szereplőkről:

Mattbe már akkor beleszerettem, amikor még csak beszéltek róla, még meg sem jelent a történetben. Többször le kellett tennem a könyvet, és visszafognom magam, nehogy felkiáltsak: "Anne, hol vannak a Mattek a valóságban?"
A korábbi kiadásról írt bejegyzésemben arról írtam, mennyire jó, hogy hagyta az írónő szárnyalni a képzeletünket a mellékszereplők kapcsán. Itt alaposabban megismerhettük őket, ami némelyik szereplőnek előnyére, némelyiknek hátrányára vált. Szegény Cat alapból rossz pozícióból indult nálam, aminek nem A remény hajnala és nem is az írónő írásmódja volt az oka, hanem egy másik ALG-kötet.
Összességében:
Attól tartok, nem tudtam pontosan leírni azt, hogy mennyire szerettem. A történetnek ezek a bővítések olyanok, mint egy egyébként is tökéletes pizzán a plusz sajt. Azt hiszed, hogy annál jobb már nem lehet, az egekbe magasztalod, s amikor a plusz feltét rákerül, már nincsenek szavak.
Mindenféle giccses mondatok nélkül zárnám a bejegyzést, egyetlen szóval: hibátlan. (Ráadásul ezt egy magyar szerző tollából. :))
Pontozásom:
Borító: 5/5 (már majdnem minden ALG-könyv összepasszol, nagyon szépek együtt :))
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Karakterek: 5*/5 (Kérem a tisztelt Írónőt, az ötöst szorosan követő apró csillagot Mr. Johnson számlájára írja! Köszönöm!)
Imádtam a könyv minden sorát. Számomra az összes eddigi mű közül ez a Best of :)
VálaszTörlésÉn eddig csak a rövid verziót olvastam de most megjött a kedvem a bővített kiadáshoz. :)
VálaszTörlés