Cím: Narnia 4. - Caspian herceg
Eredeti cím: Prince Caspian
Fordította: Liszkay Szilvia
Kiadó: Harmat
Kiadás éve: 2015 (utánnyomás)
ISBN: 978 963 288 143 0
241 oldal, 1980 Ft
Fülszöveg:
Hosszú évszázadok teltek el Narnia aranykora óta, és a birodalom a telmarinok uralma alá került. A kegyetlen Miraz király elől menekülő Caspian herceg az ősi Narnia titkos zugaiban húzódik meg, és a beszélő állattokban lel szövetségesre. Az őslakókban titkon tovább él a hajdanvolt királyok, királynők és Aslan emléke:
"Mi, állatok nem változunk - válaszolta a borz -,
és nem felejtünk. Én hiszem, hogy Peter király és társai
Cair Paravelben uralkodtak. Ebben ugyanannyira
szilárdan hiszek, mint magában Aslanban."
Caspian végső kétségbeesésében megszólaltatja Susan királynő varázskürtjét, és reménykedik abban, hogy a legendák igaznak bizonyulnak...
A Narnia krónikái negyedik kötetében az ősi Narnia felébred évszázadokig tartó álmából, és a négy testvér - Peter, a nagy király, Edmund, Susan és Lucy - is visszatér.
A könyvről:
A Caspian herceg a Narnia sorozatnak - időrendben - a negyedik része. Mielőtt még az olvasók fele rányomna a jobb fölső sarokban található piros x-re, mondván, hogy az első hármat sem olvasták, így ez számukra irreleváns, had szögezzem le: a kötet az első három rész ismerete nélkül is kiváló kikapcsolódást nyújt!
A másik tény pedig az, hogy ha valaki most ismerkedik csak a történettel, érdemes kronológiai sorrendben kézbe venni őket, ugyanis ebben, a negyedik részben rengeteg utalás van a második részben történtekre.
Visszakaptuk a rég szeretett főhőseinket: Petert, Susant, Edmundot és Lucyt. Habár mellékszereplőkként jelen voltak ők a harmadik kötetben is, bevallom, nagyon hiányzott az aktívabb szereplésük. Itt pedig végig az ő társaságukat élvezhettem ismét, ami hatalmas öröm volt.
Az első fejezetben a vasúti állomáson várják a vonatot, mellyel az iskolákba utaznak. Azonban valami furcsa érzésre lesznek figyelmesek. Először mindannyian azt hiszik, valamelyik másik testvérük lökdösi őket. Mire rájönnek, hogy tévedtek, már egy másik világban találják magukat. Egy olyan világban, ami ismeretlen, mégis valahonnan ismerős. Hamar kiderül, hogy Narniában vannak, azonban nem abban, amelyet ők annyira ismertek korábban. A többszáz évvel későbbi Narniához van szerencséjük. A vár, ahol egykor uralkodtak, most gyommal benőtt és kihalt rom csupán, egyetlen lélek sincs sehol.
Aztán felbukkan egy furcsa lény, egy törpe, aki fényt derít a titkokra, és neki köszönhetően Peter és testvérei megtudják, mitől lett ilyen kihalt minden Narniában. Bevallom, ezt a részt, a törpe meséjét kedveltem a legjobban a könyvben. Nagyon szeretem, amikor egy mesében egy újabb kis mese található, mert így az egész történet kap egy szép keretet, és ettől sokkal élvezhetőbb. Ebben a mesebeli mesében megismerkedhetünk Caspian herceggel. Jószívű, bátor, kíváncsi természetű fiú, akinek el kell viselnie a nagybátyja zsarnokságát és trónbitorlását. Kedves tanítója és mestere azonban felnyitja a szemét, az álkirály ellen fordul, elmenekül a várból, hogy megtalálja azokat a lényeket, amelyekről azt hiszik a Narniában élő emberek, hogy csak mondákban léteznek.
A történetben folyamatosan fel-feltűnnek a bibliai utalások, úgy, mint Peter és testvéreinek megnevezése ("Ádám fiai és Éva lányai"), s az Aslan szájából elhangzott szavak, gondolatok. Külön a szívembe zártam azt a jelenetet, ahol csak Lucy látta Aslant, a többiek pedig úgy követték, hogy a szemükkel nem bizonyosodhattak meg arról, valóban ott van (vagy valóban létezik).
Az egésznek a meseszerűségét és varázslatosságát a helyek elnevezései alapozza meg (pl. Reszkető Rengeteg, Tánctisztás, Lámpás-tisztás), amelyekről sokszor kiderül, hogy jártunk már ezeken a helyeken egy korábbi kötetben.
Ahogy a korábbi kötetekben, a karakterek itt is igazán szerethetőre sikeredtek, rengeteget mosolyogtam Trumpkin megnyilvánulásain, az egereken, a törpök vitatkozásain, a medvék mentalitásán.
Ami a főhőseinket illeti, mintha kicsit felfordult volna a világ, míg a korábbi részekben és ennek is az elején Edmund idegesítő volt, hogy rendszeresen Lucy ellen beszélt, a kötet második felében ő volt az, aki hitt Lucynak, Peter és Susan azonban nem.
A történet végén pedig megválaszolásra kerül minden általunk feltett kérdés, megtudjuk például, mi okból került a négy testvér a váróteremből ismét Narniába, hogy mennyit számít a büszkeség és mennyit a szeretet, hogy lesz-e folytatása a testvérek részéről a történetnek.
Összességében:
Tudjátok, mennyire jó volt ez a könyv? A fullasztó augusztusi melegben fél füllel hallottam, hogy két pici lánykám a férjemmel játszik a hűs medencében. Dőlt rólam a víz, árnyékban is majdnem leégtem (barokkos túlzással élve), vágytam volna én is a kellemesen langyos vízbe, de nem sikerült elszakadnom Lewis világától. Inkább olvastam. Ennyire volt jó. :)
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Szereplők: 5/5
Nektek melyik borító tetszik a legjobban?
"Mi, állatok nem változunk - válaszolta a borz -,
és nem felejtünk. Én hiszem, hogy Peter király és társai
Cair Paravelben uralkodtak. Ebben ugyanannyira
szilárdan hiszek, mint magában Aslanban."
Caspian végső kétségbeesésében megszólaltatja Susan királynő varázskürtjét, és reménykedik abban, hogy a legendák igaznak bizonyulnak...
A Narnia krónikái negyedik kötetében az ősi Narnia felébred évszázadokig tartó álmából, és a négy testvér - Peter, a nagy király, Edmund, Susan és Lucy - is visszatér.
A könyvről:
A Caspian herceg a Narnia sorozatnak - időrendben - a negyedik része. Mielőtt még az olvasók fele rányomna a jobb fölső sarokban található piros x-re, mondván, hogy az első hármat sem olvasták, így ez számukra irreleváns, had szögezzem le: a kötet az első három rész ismerete nélkül is kiváló kikapcsolódást nyújt!
A másik tény pedig az, hogy ha valaki most ismerkedik csak a történettel, érdemes kronológiai sorrendben kézbe venni őket, ugyanis ebben, a negyedik részben rengeteg utalás van a második részben történtekre.
Az első fejezetben a vasúti állomáson várják a vonatot, mellyel az iskolákba utaznak. Azonban valami furcsa érzésre lesznek figyelmesek. Először mindannyian azt hiszik, valamelyik másik testvérük lökdösi őket. Mire rájönnek, hogy tévedtek, már egy másik világban találják magukat. Egy olyan világban, ami ismeretlen, mégis valahonnan ismerős. Hamar kiderül, hogy Narniában vannak, azonban nem abban, amelyet ők annyira ismertek korábban. A többszáz évvel későbbi Narniához van szerencséjük. A vár, ahol egykor uralkodtak, most gyommal benőtt és kihalt rom csupán, egyetlen lélek sincs sehol.
"-Jellemző. A lányok soha nem hordanak térképet a fejükben - legyintett Edmund. A törpe és Peter buzgón bólogatott. - De csakis azért nem, mert nekünk már eleve van valami a fejünkben!"/129. oldal/
Aztán felbukkan egy furcsa lény, egy törpe, aki fényt derít a titkokra, és neki köszönhetően Peter és testvérei megtudják, mitől lett ilyen kihalt minden Narniában. Bevallom, ezt a részt, a törpe meséjét kedveltem a legjobban a könyvben. Nagyon szeretem, amikor egy mesében egy újabb kis mese található, mert így az egész történet kap egy szép keretet, és ettől sokkal élvezhetőbb. Ebben a mesebeli mesében megismerkedhetünk Caspian herceggel. Jószívű, bátor, kíváncsi természetű fiú, akinek el kell viselnie a nagybátyja zsarnokságát és trónbitorlását. Kedves tanítója és mestere azonban felnyitja a szemét, az álkirály ellen fordul, elmenekül a várból, hogy megtalálja azokat a lényeket, amelyekről azt hiszik a Narniában élő emberek, hogy csak mondákban léteznek. "Ahogy növekszel, úgy látsz engem is egyre nagyobbnak." /152. oldal, Aslan/
A történetben folyamatosan fel-feltűnnek a bibliai utalások, úgy, mint Peter és testvéreinek megnevezése ("Ádám fiai és Éva lányai"), s az Aslan szájából elhangzott szavak, gondolatok. Külön a szívembe zártam azt a jelenetet, ahol csak Lucy látta Aslant, a többiek pedig úgy követték, hogy a szemükkel nem bizonyosodhattak meg arról, valóban ott van (vagy valóban létezik).
Ahogy a korábbi kötetekben, a karakterek itt is igazán szerethetőre sikeredtek, rengeteget mosolyogtam Trumpkin megnyilvánulásain, az egereken, a törpök vitatkozásain, a medvék mentalitásán.
Ami a főhőseinket illeti, mintha kicsit felfordult volna a világ, míg a korábbi részekben és ennek is az elején Edmund idegesítő volt, hogy rendszeresen Lucy ellen beszélt, a kötet második felében ő volt az, aki hitt Lucynak, Peter és Susan azonban nem.
"- De hát mit akarsz azzal a farkincával? - kérdezte Aslan. - Uram - válaszolt az állatka -, farkinca nélkül ehetek, alhatok, föláldozhatom magam királyomért. Ám a farkinca az egér egyetlen büszkesége és ékessége. - Néha elgondolkodom azon - sóhajtott az oroszlán -, vajon nem tartjátok-e túl nagyra a büszkeségeteket."/221. oldal/
A történet végén pedig megválaszolásra kerül minden általunk feltett kérdés, megtudjuk például, mi okból került a négy testvér a váróteremből ismét Narniába, hogy mennyit számít a büszkeség és mennyit a szeretet, hogy lesz-e folytatása a testvérek részéről a történetnek.
Összességében:
Tudjátok, mennyire jó volt ez a könyv? A fullasztó augusztusi melegben fél füllel hallottam, hogy két pici lánykám a férjemmel játszik a hűs medencében. Dőlt rólam a víz, árnyékban is majdnem leégtem (barokkos túlzással élve), vágytam volna én is a kellemesen langyos vízbe, de nem sikerült elszakadnom Lewis világától. Inkább olvastam. Ennyire volt jó. :)
Pontozásom:
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Stílus: 5/5
Szereplők: 5/5
Nektek melyik borító tetszik a legjobban?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése