Szerző: Estelle Brightmore
Cím: 13. napon
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2013
157 oldal
Mielőtt a könyv tartalmi részét elemezném és értékelném, gratulálok Barna Gergelynek a borító miatt! :) Nagyon tetszik, jól el lett találva, és ez tipikusan az a stílus, ami mostanában igazán eladhatóvá vált, emellett a borítón lévő képnek jelentése is van, utalása a történetre. A kettő együtt elég ritka. :)
Fülszöveg:
"2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.
A Város vezetői időről időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.
Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hitetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.
Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek?
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon..."
A könyvről:
Nagyon sok megválaszolatlan kérdés maradt bennem a történettel kapcsolatban. Az alapötlet jó, de még ennél is jobb lenne, ha nem lenne benne ennyi Az Éhezők Viadala koppintás (vezetőség, nyomor, körzetek, a főhősnő nem akar ilyen világba gyereket szülni, stb.). Sokkal egyedibb lett volna, ha legalább egy kicsit másképpen van felépítve az egész. Még így is élvezhető, de sok logikai bakit véltem felfedezni.
Szóval létezik a Város, benne három kör, kasztok szerint, a szélső körben a legszegényebbek, a középsőben a középréteg, a belsőben a gazdagok. A belső körben található egy Aréna, aminek kapcsán az írónő el is követi az első bakit: Azt olvashatjuk, hogy az arénában évente kétszer a bűnözők küzdenek egymással, a következő sorokban meg már azt olvashatjuk, hogy azért találták ki, hogy ne legyen szaporodjanak el, ne növekedjen rohamosan a népesség. Nyilván a népességszaporulat érdekében többet arénáznának, mert ennek így nem sok értelme van, maximum büntető törvényszéknek mondható.
A második problémám, hogy a főhősnő elmondja, hogy ő a harmadik körben, a szegények körében élt, ám saját erőből újságíró lett, átmehetett a második körbe. A fülszövegben az áll, a körök közt nincs átjárás. Ezt az írónő a regényben is gyakran hangsúlyozza, aztán jön egy újságírónő, és neki mindent szabad, ő átmehet akárhová, mert van újságírói bilétája (amiről később úgy nyilatkozik, hogy semmit nem ér). Egyáltalán, ha nincs átjárás körök között, hogyan jutott mégis a második körbe?
Nagyon zavart, hogy már a 13. oldalon megjelent a kék szemű herceg, akiről tudni lehetett, hogy ő lesz majd a nagy ő. Szerencsére sokáig megmaradt az írónő ugyanazon a szálon, viszont a könyv egy részénél az egész átcsapott Danielle Steel-es, csöpögős nyáladzásba, így kialakult a két véglet: olvashattunk egy vad világról, éhezésről, harcokról, lapoztam egyet és már minden rózsaszín volt és szerelemittas, mintha elfelejtette volna mindenki, milyen világban élünk.
A gyilkosságok kezdetekor nem értettem, miért kapott a tévénél ekkora szerepet a nő, hiszen a könyv elején leírja, hogy attól, hogy ő újságíró, semmi extra jogai nincsenek, nem írhat akármiről csak divatról, meg ilyen jelentéktelen dolgokról. Hangsúlyozza, hogy az Arénáról nem írhat, utána meg azt olvashatjuk, hogy elment mégis az Arénához, az első körbe (pedig elvileg nincs átjárás a körök között).
Zavaró volt egy kicsit, hogy bár E/1-ben írt végig az írónő, mégis olvashattunk olyan jelenetekről, amikről akkor a főhősnőnek elvileg még nincsen tudomása. Ettől kuszának tűnt az egész. Ha E/1-ben íródik egy történet, akkor csak azokat a dolgokat láthatjuk, tapasztalhatjuk, érzékelhetjük, amit a mesélő is, tehát kizárt, hogy a mesélő nélkül belelássunk más szálakba.
A másik problémám a fal-kérdés volt. A Várost körülvevő falhoz Vincent és Ana gond nélkül odasétált, besétált a falba, átnyúlt egy résen. Sehol egyetlen járőröző katona? Amikor a gyilkosságok miatt lezárták a köröket, hogy ne legyen átjárás, ott egymás mellett álltak végig, a külső falat meg ennyire nem féltik, ennyire biztosnak érzik (azt, amelyiken egy rés van)?
Aztán a katona-dolog: Mivel erősítésre, több emberre van szükség, minden család legidősebb fiúgyermekét behívják katonának, akkor felel meg, ha megöl három civil embert, ha nem csinálja meg, ő hal meg. Kicsit kimatekoztam, hogy átlagosan számoljunk egy 4 fős családdal, amiből 1 fő elvonul katonának, meg kell ölnie 3 embert. Ha ez így van, nincs kitől védeni a vezetőséget, hiszen a katonákon kívül senki nem marad életben. :) És akkor még nem is gondoltunk az Arénában elvérző emberekre, a ketrecharcokon lelküket kilehelőkre, az éhen halókra...
Egy kicsi magyarázatra szorult volna a csattanó is, kidolgozatlannak éreztem azt is, hiszen nem lett elmagyarázva, hogy hogyan lehetséges az, ami történt.
A vége pedig... 3-4 oldalba minden belezsúfolva, egy világ megváltozik, emberek halnak meg és születnek, megváltoznak, és tele van gyerekes kapkodással ("ja, egyébként hozzám járt gyónni", "meg amúgy terhes voltál, de már nem vagy az").
Kaphatott volna még egyszer ennyi oldalt ez a történet, és még egyszer ennyi időt az átgondolásra, akkor klassz sztori kerekedhetett volna belőle.
Pontozásom:
Történet: 3/5
Megfogalmazás: 2/5
Szereplők: 4/5
Kidolgozottság: 1/5
Borító: 5*/5
Köszönet a könyvért az Álomgyár Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése